Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

BALOGH Csilla: Kora avar kori ún. propeller alakú övveret a kunpeszéri 3. sírból

BALOGH Csilla EGYÉB KÉSŐI JELLEGŰ TÁRGYTÍPUS A kunpeszéri 3. sírból származó ún. propeller alakú övveret és egyéb kora avar kori analógiái alapján kimondhatjuk, hogy ismét sikerült egy eddig csak az avar kor második felére keltezett tárgytípusról bizonyítani, hogy bár lényegesen kevesebb esetben, de mégis előfordul a kora avar kori leletanyagban is. Korábban a préselt boglárok egy csoportjáról lehetett ezt megállapítani. Alapvetően a 7. század 3. negyedére keltezett (SZABÓ 1968, 48; CILINSKÁ 1975, 83; GARAM 1978, 215; KÜRTI-WICKER 1991, 21) tárgytípus egyik variánsa, a préselt gyöngysor, vagy gömbsor, vagy azt utánzó keretelésü, koncentrikus díszítésű, antik mintakincsü boglárok, melyek nagygömbcsüngős fülbevalókkal, korai szemesgyöngyökkel, elkalapált végű karperecekkel, ujjasfibulákkal, pipereeszközökkel és 8-as alakú szemekből álló láncokkal alkotnak leletegyütteseket. Ezek alapján megjelenésüket a 7. század 1. harmadára/2, negyedére tehetjük (BALOGH 2000. 226). További tárgytípusok esetében is érdemes teljességre törekvő anyaggyűjtésen alapuló elemzéseket végezni, hasonló eredmények reményében. Példának említhetjük a varkocsszorítókat, melyek szintén az avarkor második felének jellegzetes tárgyai és gyakorlatilag csak férfisírokban fordulnak elő. Már Bóna István megállapította, hogy a rangosabb avar fegyveresek hajfonatának fémszorítókkal való díszítése a Tótipuszta-Igar-Dunapentele-csoport fellépésével a 7. század utolsó harmadában terjedt el az Avar Birodalomban (BÓNA 1970, 250), s ugyanerre jutott Andrási Júlia a varkocsszorítókat összefoglaló munkájában is (ANDRÁSI 2000, 118). A kunpeszéri kora avar kori temető 30/B sírjából származó, ezüstlemezből préselt, gyöngysorból álló pánttal három részre tagolt, domború varkocsszorító azonban felveti annak a lehetőségét, hogy esetleg már korábban, a 7. század 1. felében feltűntek a legelső példányok. A kunpeszéri sír kislemezgömbös ezüstflilbevaló párja, ezüstveret-imitációs, sok-mellékszíj as öve és ezüst szerelékes, D-füles kardja alapján kora avar korra való keltezése vitathatatlan. K KORA AVAR KORI ELŐFORDULÁSA A varkocsszorító legjobb formai analógiája, de már öntött bronz kivitelben a Kiskőrös-PohibújMackó-dűlő 53. sírból (TÖRÖK 1975, Fig. 5. 10-11) ismert. Kísérőleletei préselt pajzs és kettőspajzs alakú, madaras övveretek, pontkör díszítésű csontmarkolatos vaskés, fenőkő és kovák voltak, valamint 2 db ezüstveret utánzat. Az érmek, a meghatározásuk körüli bizonytalanság (SOMOGYI 1997, 50 52) miatt a keltezéshez nemigen használhatók. Az övveretek alapján a síregyüttes 7. század 3. negyedére való keltezése valószínű (GARAM 2001, 150). A varkocsszorító kora avar környezetben való feltűnésére a kunpeszéri síron kívül egyéb példa is akad. A dabas-paphegyi 1. sírban ezüstlemezből préselt, bordával tagolt, két végén két-két kerek betéttel díszített varkocsszorító volt (SIMON-SZÉKELY 1991, 2. t. l). A sírban lévő ezüstszereiékes, D-füles kard földrajzilag legközelebb eső analógiája éppen a tárgyalt kunpeszéri sírban van. A kardot publikálója a töredékből kikövetkeztethető legnagyobb pengeszélesség alapján a kora avar kori, P/D-füles kardok fiatalabb csoportjába sorolta, a 7. század 2. harmadára datálta (SIMON-SZÉKELY 1991, 192). A Jászapáti-Nagyállás úti 264. sírban Akalan-típusú övveretek és Pancevo-típusú nagyszíjvég volt, s ezek mellett varkocsszorító is előkerült (MADARAS 1994, Taf. 37. l). A leletegyüttes keltezése a 7. század 2. negyede, legfeljebb közepe lehet. A Zillingtal-i D 3. sírban talált lemezes varkocsszorító is egy P-füles kard társaságában került elő, s ez alapján a temetkezést a 7. század 1. negyedére keltezte Falko Daim (DAIM 1990, 156). A péterrévei 30. és 44. kora avar sírokban is volt varkocsszorító (BUGARSKY 2009, Tab. v., Tab. IX). Végezetül meg kell említeni a Kiskunfélegyháza-Pákapuszta lelőhelyűként ismert préselt álcsatos leletegyüttesben szereplő, téglalap alakú, préselt gyöngysor-keretes, geometrikus díszű verettöredéket, melyet László Gyula varkocsdísznek határozott meg (LÁSZLÓ 1955, LXIX. t. 22). A tárgy elveszett,

8 így az adat ma már nem ellenőrizhető, de a lemeztöredék szakasztott másai a petőfiszállási vezéri sírban (

WICKER 2000, 8-9) és a homokrévi 69. sírban (RANYISZAVLJEV 2007, Tab. XXXI. 4-5) is mint kisszíjvégek fordulnak elő. 8 A leletegyüttes hiányosságairól, állapotáról stb. lásd BALOGH 2002, 307. 264