Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

BALOGH Csilla: Kora avar kori ún. propeller alakú övveret a kunpeszéri 3. sírból

BALOGH Csilla A préselt pszeudo-veretek tipológiailag háromfélék: 1) nagyobb, lapos vagy alig domború, kissé lehajló peremű veretek, 2) apró, félgömb alakú díszszegecsek, 3) az előző kettő között mintegy átmenetet képező, kisméretű, kissé domború, általában rekeszes kerek veretek, gyöngysordrót, vagy rovátkolt peremmel. A hazai kutatók — a hivatkozott példákból és leletlistákból kiolvashatóan — nemigen tettek/tesznek különbséget az egyes típusok között (KOVRIG 1963, 105; GARAM 1992, 155; KISS 1996, List. 16; KÜRTI 1996, 127-128). Az 1. típus ezÜStpéldányai mellett, a 2. típus képviselői néhány esetben ezüstből, többségében bronzból készültek. A 3. típusú veretek mind aranyozottak.

4 A háromféle pszeudo-veret részben különböző típusú veretekkel fordul elő, vagyis eltérő veretösszetételü övgarnitúrákra jellemző. Különböznek abban, hogy a nagyobb, kerek veretes övek mellett az esetek többségében a másik öv is veretes (általában rozettás), míg a díszszegecses övek mellett lévő másik övön legfeljebb csak egy-egy sima szíjvég van. A pszeudo-veretek — ahogyan a félgömb fejű díszszegecsek is — hosszú életűek voltak. Többségük a kora avar kori leletanyagra jellemző, pl. a környei temető veret-imitációs sírjait Max Martin 600-620/630 közé tette (MARTIN 1989, 74), de a 7. század 3. harmadában is biztosan használatban lehettek, melyre a legismertebb példa az ozorai lelet (GARAM 1992, Taf. 63. 7-9). A kétféle veret együttes előfordulására is akad jó példa, a hajdúdorogi 1. sír, amelyet másodlagosan felhasznált, felfüggesztett, 610-613 között vert Heraclius solidus (SOMOGYI 1997, 43-44), préselt rozettás övgarnitúra és korai típusú lószerszám veretek (háromkaréjos, rojtos végű, préselt félgömb alakú és téglalap alakú, rojtos végű veretek) kelteznek egyértelműen a 7. század 1. harmadára. Az övhöz 5 kisszíjvég tartozott. A két, bordázott pánttal záródó, lekerekített szíjvég általánosan előforduló típus a kora avar kori anyagban. A két kisebb, egylapú, sima lemezből kinyírt szíjvég a Kölked-Feketekapu A 264. sír, a maglódi és a petőfiszállási vezéri sírok együttesei alapján a kard felkötésére szolgálhattak. A petőfiszállási példányok ívelt hosszoldalúak, s így a kunpeszéri 3. sírban lévő hasonló kisszíjvég kapcsán is érdekesek. Az ívelt oldalú kisszíj vég-forma a Martynovka-típusú veretek körébe vezet, öntött, lemezes és préselt változatban is feltűnik az avar kori leletek között (SOMOGYI 1997; BALOGH 2004). A petőfiszállási darabok a kardfüggesztést szolgálták, ahogyan a kunpeszéri 8. sírból származók is. A fajsz-garadombi 1. sírból származó hasonló kisszíjvég, amely a jobb combtőnél került elő, helyzete alapján valószínűleg az íj csatolószíjának végén helyezkedett el (BALOGH-KŐHEGYI 2001, 340, 6. kép 3^1). Ugyanakkor mindenképpen említésre érdemes, hogy mind szerkezetben, mind formában hasonló kisszíjvégek a Kárpát-medencében már a 6. században gepida környezetben is fel-felbukkantak, pl. a SzolnokSzanda 97. és 135. sír anyagában (BÓNA 2002, Taf. 42, Taf. 46). Az övgarnitúrához tartozó nagyszíjvég nem került elő. Mivel a sír bolygatatlan volt, ezért vagy nem került a sírba, vagy nem is volt. Rozettás öv: A vizsgált kunpeszéri sírban a rozetták egymás közelében feküdtek a jobb medencecsont mellett. A préselt rozetták tegezhez, pontosabban a tegezövhöz való tartozása korán felvetődött (BÓNA 1956, 189; KOVRIG 1957, 129-130), s ma már általánosan elfogadott. A vereteket négy tipológiai csoportba sorolták (SALAMON-ERDÉLYI 1971, 52-54). Mivel a kunpeszéri sírban a jobb könyök mellett egy kupacban 7 nyílcsúcs került elő, helyzetük alapján minden valószínűség szerint tegezben feküdtek, így ebben az esetben is szinte biztos, hogy a rozetták a tegezövet díszítették. A verettípus keltezésében van némi bizonytalanság. Egy részük a 6-7. század fordulójára, a 7. század első évtizedeire tehető az éremmel keltezett sápoldali lovas sír és a Hajdúdorog-Városkert utcai 1. sír alapján. Ugyanakkor H. Tóth Elvira és Horváth Attila felvetették, hogy egyes esetekben biztosan a 7. század 2. harmadára tehető leletegyüttesekben is előfordulnak (H. TÓTH-HORVÁTH 1992,158). Arany szerelékes, D-füles kard: A kard a csontváz bal oldalán, a könyök vonalától enyhe S alakban megtörve a lábszárcsont közepéig ért (3. kép 2). A markolatrésze kissé deformálódott, enyhén meghajlott. Préselt gyöngysordróttal díszített lemezveretei és ráforrasztott, hurkos díszítésű, gyöngy sorkeretes D-alakú függesztőfülei is kiváló állapotban maradtak meg. A függesztőfüleket és a markolatot is sötétkék üvegbetétes kis rekeszek díszítik. 4 Mind a bócsai-körből, vagy ahhoz valamiképpen kapcsolódó leletegyüttesekből ismertek (pl. Bócsa, Gátér 176. sír, Kecskemét-Sallai utca, Kunbábony 1. sír, Petőfiszállás, Zamárdi 1183. sír). 260