Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
V. SZABÓ Gábor: Ahol a bronz terem... Előzetes jelentés a baks-temetőparti késő bronzkori lelőhelyen végzett fémkereső műszeres kutatásokról
Ahol a bronz terem. szegényesebb vízháztartású zónákban kisebb szállások, tanyák meglétével számolhatunk (V. SZABÓ 1996, 43^5; V. SZABÓ 2004, 145-146, 150). A települések méretkülönbségei nem föltétlenül tükröznek szociális hierarchiát: a Tisza árterétől távolabbi, elsősorban nagyállattartásra alkalmas löszhátság területén, a szegényesebb felszíni kerámiaanyaggal jelzett késő bronzkori települések zónájában előkerült, gyakran kardokat is tartalmazó bronzkincs" arra utalnak, hogy az állatállományával együtt mozgó'" szociális elit territóriumai nem kizárólag csak a baksihoz hasonló intenzív településekhez kötődnek. A baks-temetőparti lelőhely gazdagságát és nagyságát látva automatikusan kínálkozna a lehetősége annak a kijelentésnek, hogy itt a Gáva-kultúra települési központjainak egyikével állhatunk szemben. Véleményünk szerint azonban a késő bronzkori Tisza-vidék települési hálózata egy egyszerűen leírható hierarchikus struktúránál jóval összetettebb lehetett. Az inkább heterarchikus/hálós kapcsolatrendszerként 7 modellezhető, több rétegű hálózatban csak elvétve fordulnak elő a baksihoz hasonló, sűrűn lakott települések, jóval gyakoribbak az egy nagyságrenddel kisebb, a Tisza-völgyében rendre megtalálható, nagyobb lélekszámú közösségeknek otthont adó falvak, és a környezetükben létesült kisebb tanyák. 5 8 A folyóvölgy települési hálózatához szervesen kapcsolódni látszik a keleti irányban elterülő löszhátság felszínét átszelő erek mentén sorakozó, kisebb intenzitású lelőhelyek füzére. Ebben a térségben hiányzik az előbbiekben leírt két legnagyobb méretkategória: a lelőhelyek zömét kisméretű, rövidebb ideig lakott települések alkotják. Eddigi gondolatmenetünket követve utóbbiakról feltételezhetjük, hogy ezek akár a fokozatosan nagyállattartásra^ specializálódó közösségek szállásai is lehettek. A két eltérő ökológiai adottságú zóna esetenként össze is kapcsolódhat. Ebben az esetben a löszhátságból lefutó erek és a Tisza torkolatánál lokalizálható nagyobb települések, valamint a löszhátság vízfolyásai mentén húzódó szállások sora egy és ugyanazon közösség birtokában voltak, kirajzolva így a késő bronzkorban egyre hangsúlyosabban megmutatkozó territoriális struktúra (HARDING 2007, 149-160) egy lehetséges alföldi változatát. 6 0 E felvázolt rendszerbe azonban nehezen illeszthető a Baks-Temetőparton és Poroszló-Aponháton megismert „szuper-intenzív" települési típus. Példája arra utal, hogy a közlekedési útvonalakként is funkcionáló nagyobb folyók mentén, az ártér gazdag vegetációjú zónájában sűrűn lakott, fémekben gazdag településekkel találkozhatunk. Lakossága 55 Ilyenek például a kiváló minőségű kardot tartalmazó kútvölgyi (BANNER 1945, 11. t. 2, 10, 11; KEMENCZEI 1988, Taf. 45. 394), két kardból álló gyopárosi (GAZDAPUSZTAI 1959; KEMENCZEI 1991, Taf. 23. 102, Taf. 35. 143) és a lószerszámokat, eszközöket és nyersanyaglepényeket tartalmazó fehér-tói (BANNER 1945; 13-14. t; MOZSOLICS 1985, Taf. 255-256) bronzkincsek (12. kép). 56 A marhaállomány a késő bronzkori Európában Skandináviától a Pontus-vidékig a szociális elit egyik legfontosabb vagyontárgyává válik (KRIS TIA NSEN 1998, 109). A Kárpát-medence keleti felében a bronzkor folyamán fokozatosan növekvő tendenciát mutató nagyállattartás (DUFFY2008. 125) a Gáva-kultúra időszakára csúcsosodik ki (METZNER-NEBELSICK 1998. 408; CHAPMAN ET AL. 2009). Nem tartható kizártnak, hogy erre a folyamatra a Kr. e. 14-13. századtól a keleti-európai sztyeppi-erdössztveppi térségek nagyállattartó közösségeinek sikeres gazdasági és társadalmi struktúrája is hatással lehetett (METZNER-NEBELSICK 2002. 486-487). Ez magyarázhatná többek közt azt a jelenséget is, hogy miért válik a Tiszától keletre eső vidék a BzD-HaA 1 periódustól fokozatosan az erdélyi és Kárpátoktól keletre eső területek irányában nyitottabbá. 57 A korszak szociális és politikai szerveződéseinek rendszerét hasonlóképpen egy heterarchikus rendszerként véli megjelenithetönek Anthony Harding (HARDING 2007,151,178-179). A korábban alkalmazott hierarchikus modellekkel szemben érvel Paul Duffy is a Körös-vidék középső bronzkori szociális szerveződéseit vizsgálva (DUFFY 2008. 128-130). 58 A Tisza-völgyében az ártéri vegetáció és az ármentes hátak jó minőségű talajai nagyobb méretű és lélekszámú települések fenntartását teszik lehetővé. Ezen a területen feltehetően az ökológiai adottságokat maximálisan kihasználó, ártéri gazdálkodás folyhatott. 59 A löszhátság nehezebben művelhető, de jó minőségű talajai inkább a kisebb lélekszámú, elsősorban nagyállattartó közösségek számára lehettek ideálisak legeltetés céljára. Nem tartható azonban kizártnak, hogy a kiváló gabonatermő vidéket a korszakban használt nehezebb ekékkel hetvenként már müvelésbe is vonták. 60 A dél-alföldi térség települési képének az értelmezést még összetettebbé teszi a Makó és Hódmezővásárhely vonaltól keletre a Békés-Csanádi löszháton nemrégiben felfedezett nagy alapterületű sáncművek sora (Lichtenstein László: A Békés-Csanádi löszhát földvárainak földtani és hidrogeológiai helyzete. Egyetemi szakdolgozat, Szeged 2008; LICHTENSTEIN RÓZSA 2008). A több mint 20 erődítés közül a keltezhetöek. mint pl. az orosháza-nagytatársánci \'agy a kaszaperi földvárak késő bronzkorinak bizonyultak. Kérdéses ugyanakkor, hogy ezek a Ha A időszakra keltezett erődítések megérik-e a Gáva-kultúra időszakát. 105
