Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
V. SZABÓ Gábor: Ahol a bronz terem... Előzetes jelentés a baks-temetőparti késő bronzkori lelőhelyen végzett fémkereső műszeres kutatásokról
Ahol a bronz terem. Ugyancsak a HaBl időszak bronztípusai közé sorolható egy Röschitz-típusú, egyrészes lemezkengyeles fibula párhuzamos vonalkötegekkel és ívelt pontsorokkal díszített kengyele (7. kép 21). Hasonló példányok a HaA2 periódustól a HaBl időszak végéig készülnek a Kárpát-medence térségében (BADER 1983, 31; KEMENCZEI 1996, 76; NOVOTNÁ 2001, 22). A kengyel kerekded kialakítását és egyszerű díszítését figyelembe véve a baksi töredék időbeli kapcsolatait leszűkíthetjük a HaBl periódusra. 3 1 A lelőhelyünkön előkerült tömör markolatú kard négy összeillő töredéke (7. kép 10) törött volta miatt csak bizonytalanul tipologizálható. A penge formájának és díszítésének, valamint a markolat kialakítása alapján a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy ez a fegyver egy korongos vagy egy csészés, díszítetlen markolatú kard lehetett, mely a HaBl periódusba keltezhető. 3 2 A második csoportba azokat a fémtárgyakat soroljuk, amelyek a fenti — biztosan a HaBl időszakra keltezhető — daraboktól eltérően már a HaB2 és a HaB3 időszak jellegzetességeit hordozzák. A tiszántúli térségben egyelőre egyedülálló leletnek számít a lelőhelyünkön előkerült antennás markolatú bronzkard töredéke (7. kép 9). Az egybeöntött, gombtüskés markolatú kard rossz minőségű, hibás, eldolgozatlan öntvénynek tűnik. Ennek a típusnak a legidősebb változatai" feltehetően a HaBl periódusban jelennek meg a Kárpát-medence keleti felén, de a legtöbb biztosan keltezhető darabot a HaB2 periódusból ismerjük (BADER 1991, 112-114, 159; KEMENCZEI 1991, 62, 64; KEMENCZEI 1996, 81-82; KEMENCZEI 1996b, 249-251). A baksi markolattípus legközelebbi formai párhuzamait az erdélyi Vadutípusú kardok közt találhatjuk meg (BADER 1991, 159-160. Taf. 54, 373-375). Az antennagomb kiképzése rokonítható még egy ismeretlen észak-magyarországi lelőhelyről származó karddal (KEMENCZEI 1991, Taf. 60. 256) és a bizonytalan keltezésű oláhláposi/ Läpu§ (RO) darabbal is. A kardmarkolat lekerekített vállkiképzése és a penge közepén futó éles gerinc a tiszántúli régióban a HaBl időszak egybeöntött kardjaira jellemző (KEMENCZEI 1991, 14-16, Taf. 5. 20, 25, 29-30, 33, 35). Mivel kardunk szórvány lelet, ezért pontos időrendi helyzetét nem lehet egyértelműen meghatározni: ismert párhuzamai alapján inkább a HaB2 időszakra valószínűsíthető használati ideje, de nem zárható ki, hogy már a HaBl periódusban elkezdődik az ilyen darabok gyártása. Hasonlóan nem tekinthető kizárólagos keltező értékű formának egy ívelt bordakötegekkel díszített, nagyobb méretű, pengerészénél megtört felületkialakítású tokosbalta (7. kép 1). Párhuzamait elsősorban a HaB2 időszakra keltezett kincsekben találhatjuk meg (KEMENCZEI 1996, 78)," de hasonló balták szórványosan feltűnhetnek a HaBl időszakra keltezett depókban is (KEMENCEZI 1996a, 99). A harmadik csoportot azok a tárgyak alkotják, amelyek már biztosan a kora vaskor elejére tehetőek. Ezek közé tartozik a lelőhelyen előkerült öt darab bronzgomb vagy bronzveret (7. kép 24-28). A feltehetően lószerszám szíjazatát diszitő veretek közt négy különböző típust lehet elkülöníteni. A kereszt alakú bronzgombok (7. kép 24-25) párhuzamainak 1( 1 sora arra utal, hogy ez a tárgytípus a Dunától nyugatra, illetve a nyugat- és közép-balkáni régióban terjedt el (METZNER-NEBELSICK 2002, 31 Közeli párhuzamai a Kárpát-medence keleti térségéből ismertek: Szaniszló/Sanisláu (RO) (BADER 1983, Taf. 2. 13-14), Radzovce, Vel'ky Bili (SK) (NOVOTNÁ 2001. Taf. 2. 17-18), Egyek (KEMENZEI1996, Abb. 13. 1-2; MOZSOL1CS 2000. Taf. 28. 3-4). 32 A párhuzamként szóba jöhető kardokra néhány példa: Felsődobsza (KEMENCZEI 1991. Taf. 37. 156), Tiszakarád (KEMENCZEI 1991. Taf. 58. 248), Budapest, Duna meder (KEMENCZEI 1991. Taf. 59. 250), Mezőszilvás/Siliva$u de Cimpie (RO) (BADER 1991. Taf. 51. 363). 33 A vitatott összetartozási/ oláhláposi I. bronzkincsbe sorolt példány alapján felmerült a lehetősége, hogy az antennás markolatú kardok első képviselői mára BzD-HaA időszakban készülnek (KACSÓ 1983. 119; BADER 1991. 162; KACSÓ 2002,15-16). 34 A Dunától keletre előkerült antennás markolatú kardok közül a mai napig egyetlen, egyértelműen keltezhető darabot sem ismerünk. Kemenczei Tibor a moldáviai Valea Rusului-i depó kardmarkolatát tartja a HaBl periódusra helyezhetőnek, de az együttesben előkerült aszimmetrikus formájú tokosbalták okán itt is fennáll a lehetősége a későbbi — Ha B 2-3 —periódusra való keltezésnek (KEMENCZEI 1991. 64). A Valea Rusului-i depó keltezésének problematikus voltára világít rá egy benne található — a mi baksi darabunkkal rokon — lemezkengyeles fibula is (DERGACEV 2002, Taf. 48. 12), ami önmagában a llatí 1 periódusra keltezhetné ezt az együttest. A másik sokat idézett, antennás markolatú kardot tartalmazó egy üttes az erdélyi hidalmási/Hida (RO). amelynek mind HaBl, mind a HaB2 időszakra helyezésére történtek próbálkozások (BADER 1991. 113-114; METZNER-NEBELSICK 2002, 63). 35 Celdömölk-Sághegy II. (KEMENCZEI 1996a. Abb. I. 6; MOZSOL1CS 2000. Taf. 8. 6); Románd (NÉMETH-TORMA 1965, 8. kép 16; MOZSOLICS 2000, Taf. 84. 11-12). 36 Eltérő méretű és különböző alakú felfüggesztő gyűrűkkel kialakított párhuzamaik listája: METZNER-NEBELSICK 2002, 530. Abb. 139 Cl/. 154. 99
