A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep
Fémleletek A fémleletek száma nem túl nagy. Az összesen 7 tárgy közül 3 bronzból, 4 pedig vasból készült. A bronzok között keltező értékénél fogva ki kell emelnünk a fibulát (83/2. objektum). A lemezes, S alakú, íves bronzfibula (S-förmige gebogene Fibel) kéttagú volt (9. kép 6-7). Spirálszerkezete hiányzik. Almgren V. csoport 10. szériához tartozik (ALMGREN 1923, 64-65, Taf. 6. 148, 149). Újabban Peskaf mutatta ki a típus viszonylag gyakori előfordulását a Visztula alsó folyásánál, Nagy-Lengyelországban, Észak-Európában, Pomerániában, Mecklenburgban, Brandenburgban, Hannoverben, Schleswig-Holsteinben és a dán szigeteken, illetve szórványos felbukkanását Csehországban és Morvaországban. Lapos téglalap metszetű példányait elsősorban a 2. századra keltezte. A Godlowski-féle B2 periódustól kezdve (azaz a század elejétől) előfordulnak, de Lengyelországban inkább a 2. század utolsó harmadában, sőt a 3. század elején gyakoribbak (PESKAR 1972, 91-92, Taf. 15.4). A fémleletek között előfordult egy bronz karperec (86/5. objektum, 26. kép 1), valamint egy meghatározhatatlan lemez is (83/4. objektum: 2. kép 2; 9. kép 2). A vasak között egy késen kívül (86/3. objektum: 25. kép 2) egy pántot találtak, amelyet talán ajtózsanérnak határozhatunk meg (83/4. objektum: 9. kép 4; 10. kép 1). Két, kb. 6 X 6 cm-es vaslemez (84/1. objektum és 86/3. objektum) és a bronzlemez funkciója kérdéses. A helyi vasművességre több vasbuca utal (84/24. objektum, 91/6. objektum). Egyéb leletek Az előkerült gyöngyök száma 19. Közülük azonban a 80/13. objektum elveszett 16 db-os gyöngysorával kapcsolatban feltételezhető, hogy az egy bolygatott temetkezésből került a gödörbe. 2 db kék, nagyobb, gömbölyű üveggyöngy (83/7. objektum), 1 db zöldesfehér gömbölyű, matt üveggyöngy (83/2. objektum) tartozhatott a telepleletek közé. A további tárgyak között sorolhatunk föl egy kavicsot (84/3. objektum). Nagyobb mennyiségben fordultak elö állatcsontok (VÖRÖS 2005). Mennyiségük és összetételük intenzív állattenyésztésre utal. KRONOLÓGIA, ÉRTÉKELÉS, ÖSSZEFOGLALÁS A települések kronológiai meghatározása ma még gyakran ütközik nehézségbe, figyelembe véve, hogy a császárkori edényformák többségénél a tipokronológiai rendszer kidolgozása az esetek többségében még várat magára. A szegvári telep használati idejére a fent felsorolt leletek közül elsősorban a római tárgyak (a fibula, a terra sigillaták és a festett római töredékek) utalnak. Valamennyit a 2. századra - esetleg a 3. század legelejére datálhatjuk. Az itt bemutatott település pontosabb kronológiai meghatározásához további segítséget nyújt, hogy a szarmata sírok némelyikét ráásták a település egy-egy objektumára. így a 81/26. objektumra a 27. sírt, a 81/28. objektumra a 29. sírt és a 81/35. objektumra a 34. temetkezést. Ugyanakkor jó néhány szarmata sír betöltésébe belekerültek a korábbi császárkori telepről származó cserepek (12., 371., 795., 828., 926., 944. és 955. sír). Mindez arra utal, hogy a temető használatakor a településen már jó ideje nem volt élet. Maga a temető egyelőre publikálatlan, azonban az ott feltárt emailos korongfibula a 2. század végére - 3. század első felére keltezhető (VADAY 2003a, 326). Ezek alapján a telepen az élet legkésőbb a markomann háborúk idején vagy nem sokkal azután megszűnt. így ha csupán egyetlen generációnyi idővel számolunk, akkor is joggal tételezhető fel, hogy a 2. század első félében a település már lakott volt. A szegvári telepet viszonylag rövid ideig lakhatták. Erre utal egyrészt az objektumok és épületek szerény száma, és az is, hogy a különböző gödrökben talált cserepek több esetben bizonyultak ugyanazon edény töredékeinek. Ezt sikerült megfigyelnünk a 84/2., 84/3. és 86/3. objektumok, a 84/13. és a 84/16. objektumok, valamint a 83/4. és a 84/22. objektumok esetében. A fenti anyag értékelése egyelőre nehézségbe ütközik. Annyi megállapítható, hogy nagy valószínűséggel a markomann háborúkat megelőző időszakban már volt élet a településen. Erre utal, hogy a pompeji festett tálak a 2. század közepe után már nem készültek. Kikerülésük a barbarikumba — figyelembe véve a kettős/hármas kronológia problémáit is (vagyis azt, hogy a gyártás, a barbárikumi használat és a földbekerülés időpontja más és más) — nem tételezhető fel a markomann háborúk után, s inkább valószínű a 2. század közepe előtti importjuk. A terra sigillata töredékek alapján a telepen a 2. század második felében is volt élet. A fibula ugyancsak a 2. századi használatra utal, azonban ennél pontosabb meghatározása nem lehetséges.
