A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

STRAUB Péter: Orsolya Heinrich-Tamaska: Studien zu den awarenzeitlichen Tauschierarbeiten

madából ismert vasveret és szíjvégforma (lelőhelyeit ld. KISS 1996, Liste 14), amelyeket nem tausírozással, hanem olyan rekeszekkel díszítettek, amiket eredetileg üvegbetétek fedtek. A szíjvégek és a veretek formája tökéletesen megegyezik a sokmellékszíjas tausírozott készletek egyes elemeivel, de azoktól eltérően a csat és a nagyszíjvég formája — amikor egyáltalán van — esetleges. Olyan garnitúráknak tűnnek, amelyek formailag és kronológiailag is a Martin-féle két csoport közé ékelődnek, helyben készülhettek a tausírozott övveretek hatására és imitációjára. A fémberakásos övveretek fiatalabb fázisa még sokszínűbb képet mutat, számos csoport különíthető el a vereteken és az egyre nagyobb számú szíjvégeken feltűnő minták alapján (csíkozott tausírozás üveglappal, illetve nélküle, cikk-cakk tausírozás, maszkos minta, második germán állatstílus, spirálminta), amelyek kiszorítják a korábbi szalagfonatokat, valamint geometrikus kompozíciókat. Egyes készletek kifejezetten bajor, mások langobard típusoknak tarthatók. Olyan import darabokról van szó, melyek analógiát Itáliában és Dél-Németországban találni meg, s a közép avar kor elején fellépő erőteljes avar-germán kapcsolatokat tükröznek. Miután avar környezetben idegennek számítanak, keltezésükben nem minden esetben lehet automatikusan követni a német nyelvű szakirodalom Stuféit, extrém esetben akár évtizedekkel később is sírba kerülhettek (pl. Pitvaros). A Kárpát-medencei példányok négy nagyobb tömbbe csoportosulnak (Fertő-tó vidéke, Duna felső szakasza, Balaton nyugati vége, Mecsek környéke), amik típusonkénti feltérképezése nem lenne haszontalan. A legtöbb garnitúra Zamárdiból, illetve Keszthely környékéről származik, szinte minden változat előfordul e két lelőhelyről, remekül bizonyítva az itt élő népesség széleskörű kereskedelmi kapcsolatait. Bár esetükben a kötetben elmarad viselőik fegyverzetének áttekintése, megállapíthatjuk, hogy elődeikhez hasonlóan azok egy része is az avarság fegyveres rétegéhez tartozott (legnépszerűbb a lándzsa), 7. század végén megásott sírjaikban gyakran találjuk meg lovukat is. Az övveretekkel szemben a lószerszámzat különböző elemeinek tausírozással való díszítése az avar kor egész ideje alatt kimutatható. Míg az övveretek esetében többször kétséges viselőik etnikuma, a lószerszámok kapcsán eddig még soha nem merült fel kétely a sírba temetett személy avar voltát illetően. A korai anyagban a kengyelek a legnépszerűbbek, később a falerákat díszítik így, illetve adatunk van zabláról és véretekről is. Ezeken azonban csak geometrikus motívumok szerepelnek, amiket a szerző az övveretektől eltérő hagyományokra vezet vissza. Hasonló minták, sokkal változatosabb formában, szerepelnek a Kölkeden és Zamárdiban előkerült, késő antik — feltehetően észak-itáliai — műhelyekben készült összecsukható vasszékek (sella curulis) szárain. A falerák sajátos csoportot alkotnak, nemcsak azért, mert esetükben a tausírozás nem egy hagyományosan germán tárgytípuson szerepel, hanem mert technikailag is egyedi megoldással (zománcos) találkozni, melyek használata a 8. századba belenyúlva jóval túléli a vas övvereteket. A falerák és a kengyelek kronológiai, stilisztikai és a tausírozás technikai különbségének magyarázata további kutatásokat igényel még. Figyelemre méltó, hogy e két leletkör területi megoszlása is érdekesen alakul, az övveretek két lelőhelyéhez képest a falerák jóval nagyobb számban kerülnek már elő alföldi sírokban is. A Frühgeschichte und Mittelalterarchäologie sorozat immár hetedik avar régészeti tárgyú kötete szinte teljes katalógusát adja az avar kori tausírozott emlékanyagnak, az csupán öt tétel íel egészíthető ki: Lesencetomaj-Piroskereszt/ övgarnitúra (PEREMI 2005, 36), Biatorbágy-Budapark és Hird (ADAM 2002, 57, 162), Grofovsko (Sl) /faléra (GÜSTIN 2002, 28), Hejce/kengyel (ADAM 2002, 159), számuk remélhetően nőni fog a közeljövőben, mint ahogy már niellódíszes ékszerekről sem csak Kölkedről és Zamárdiból tudunk, hanem a kézirat lezárása óta Keszthely-Fenékpusztáról (GERMANEN 2002, Taf. 5.4) és Kehidáról (KÖZPONTOK 2002,66) is ismertté váltak. A vizsgálatból különböző okokból kimaradt tárgyak jövőbeni remélhető hozzáférése mellett a Zamárdi temető eddig csak kiállítási katalógusokból ismert nagyszámú tausírozott leletének közzététele minden bizonnyal lehetőséget kínál majd a kötet által felvetett kérdések további tisztázásához a szerzőnek és a kollégáknak egyaránt, amelyhez Heinrich-Tamáska Orsolya példa értékű munkája kitűnő alapként szolgál majd. IRODALOM ADAM 2002 Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Hrsg.: Szentpéteri, J. Varia ArchHung XIII/1-2, Budapest 2002. BONA 1963 Bona L: Beiträge zu den ethnischen Verhältnissen des 6.-7. Jahrhunderts in Westungarn. Alba Regia 2-3 (1963) 49-68. GERMANEN 2002 Germanen am Plattensee. Ausstellungskatalog. Red.: Windl, H. Traismauer 2002. Straub Péter Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága 8900 Zalaegerszeg, Batthyány u. 2. E-mail: zmmibb@axelero.hu GÜSTIN 2002 Zgodnji Slovani/Die frühen Slawen. Hrsg.: Gustin, M. Ljubjana 2002. KISSI 996 Kiss A. : Das aw arenzeitlich gepidische Gräberfeld von Kölked-Feketekapu A. Innsbruck 1996. KÖZPONTOK 2002 Központok a Zala mentén. Katalógus. Főszerk.: Vándor L. 2002. M ENGHIN 1994 Tauschierarbeiten der Merowingerzeit. Kunst und Technik. Hrsg.: Menghin, W. Berlin 1994. PEREMI 2005 S. Peremi Á.: Avarok, honfoglalók... Veszprém 2005.