A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

VARGA Sándor: Középkori csontveretes övek a Kárpát-medencében

össze két lelőhelyről, míg a Fejér megyei kun területről (Hantos-szék) egyetlen példányát sem ismerjük.

32 Véleményem szerint a G. Sándor Mária által felvetett elmélet — azaz, hogy a tárgy kun etnikumjelző — nem tartható, az öveket egyaránt viselhették magyarok, kunok, vagy bármilyen más etnikumhoz tartozó személyek, akik a középkori Magyar Királyság területén éltek. A 13. század második felétől megjelenő csontveretes övek elsősorban fiatal női, valamint gyermeksírokban fordulnak elő. A steppei népek viseletének (elsősorban a férfiviseletnek) egyik legfontosabb kelléke a véretekkel díszített bőröv éppen a kunoknál egyszerűsödik le. A dél-oroszországi kun sírszobrok ábrázolásai és a korabeli steppei kurgánok anyaga alapján a kunok öve keskeny, sima bőr- vagy textilöv, amelyet egyszerű csat fogott össze (PÁLÓCZI HORVÁTH 1982, 94-101; PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 78-79; HORVÁTH 2001, 164-166). Miután jelenleg nem ismerünk olyan archaikus előképeket, amelyek alapján az övek akár fém, akár csontveretekkel való díszítése kun örökség volna, elterjedésüket a kunok közt már Kárpát-medencei fejleménynek tarthatjuk. Horváth Ferenc véleménye szerint az elterjedési területből világosan látszik, hogy a Magyar Királyságban megtelepedő steppei nomád eredetű néptöredékek (kunok, jászok) preferáltan használták, sőt ami ennél is fontosabb, a sírba is magukkal vitték az övtípust.

33 A frissen és többnyire kényszerből megkeresztelkedett keleti népelemek temetkezési szokásait szem előtt tartva tehát joggal merülhet fel, hogy a csontveretes öveket tartalmazó temetkezések esetében valamelyik nomád etnikumhoz tartozó személyt gyanítsunk. Véleményem szerint ez az elgondolás, igaz árnyaltabb formában, de megegyezik a kun elmélettel, ugyanis ha elfogadjuk azt, hogy a tárgytípust bármely népesség használhatta (magyar, német, kun, jász), de a sírba csak a pogány temetkezési szokásokat (ételmelléklet, halotti díszruha stb.) még őrző, újonnan érkezett népelemek helyezték, akkor ezáltal azt feltételezzük, hogy az összes sír, amelyben csontdíszes öv található egyben nomád eredetű (kun, esetleg jász).

34 Az ékszerek és a viseleti tárgyak sírba helyezésének a pogány temetkezési rítushoz való kötése egy másik problémát is felvet. Ha ugyanis a középkori templom körüli temetők leletanyagát megvizsgáljuk, jelentős mennyiségi növekedést tapasztalhatunk az Árpád-kori temetők leletanyagához képest. A Kárpát-medence egészére kiterjedő változást baljós lenne a keleti népelemek szokásaival magyarázni. A temetkezésekben a 14. század második felétől bekövetkezett változás okát inkább a lakosság anyagi gyarapodásában kell keresnünk (vö. HATHÁZI 2004, 77-80). A CSONTVERETES OVEK TÍPUSAI Ôvcsatok Összesen 31 lelőhelyről, 43 db csontból faragott és esztergált, míg 3 esetben fémből készített övcsat került elő.

35 Az utóbbi hárommal részletesebben nem foglalkozom, mivel azok párhuzamai számos középkori templom körüli temetőnk leletanyagában megtalálhatóak. A marhacsontból készített csatokat formájuk alapján négy típusra oszthatjuk. /. típus: téglalap alakú, két rövidebbik oldalán négyszögletes, míg a pecekkel szemközt V alakú bevagdalásokkal tagolt övcsat. Közepén kör alakú kivágás. Pecke vasból készült (7. kép 1). Miután csak egyetlen lelőhelyről, Mohács-Csele-patakról került elő ilyen típusú csat, egyenlőre kevés információnk van az elterjedéséről, díszítésbeli variációiról. Felületét bekarcolt pontkörös mintákkal díszítették, amelynek párhuzamait Balatonmagyaród-Pusz32 Az övek hantos-széki hiánya (elsősorban a Perkáta-Köhabni-dülő szállástemetőjére építve) a 13. századi változatokra értendő, mivel a későbbi típusok nem terjedhettek el a 14. század végén felhagyott temetőben (HA THÂZ12004. 69). 33 Horváth F.: Témavezetői vélemény Varga Sándor: ,,Középkori csontveretes övek elterjedése, tipológiája és időrendje" című egyetemi szakdolgozatáról. Szeged 2005. 34 A veretek sírba helyezésének rítusa tehát önmagában nem alkalmas a kun sírok elkülönítésére, ha a temetkezési mód, az antropológiai meghatározás, a lelőhely történeti adatai és esetleg a sírmellék/etek között talált, keleti eredetű tárgyak nem támogatják a meghatározást. 35 Kisszállás-Templomdomb 24. sírjában vasból kovácsolt, míg Kiskunfélegyháza-Templomhalom 56. sírjában bronzból öntött övcsat kapcsolta össze a csontveretekkel díszített pártaövet. A Nagylakról származó trapéz alakú bronzcsatról meglehetősen kevés adattal rendelkezünk, de valószínűsíthető, hogy szintén csontveretes övhöz tartozott.