A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

NAGY Márta: A halomsíros kultúra leletei Szentes környékén

2), a kónikus nyakú urna (9. kép 2; KOVÁCS 1981, Abb. 1. 6), a tálak peremének csücskös kiképzése (5. kép 10; KOVÁCS 1981, Abb. 2. 7), a hengeres nyakú edény, amelynek nyakát a vállal könyökfül köti öszsze (1. kép 1; 4. kép 1-2, 5. kép 11-12; 10. kép 2-3, 8; KOVÁCS 1981, Abb. 1. 11), valamint a Rákóczifalvacsoportra jellemző edénytípus halomsíros formákra visszamenő homorú talpa (1. kép 1; 10. kép 1, 8; KOVÁCS 1981, Abb. 2. 5, 11). A fémek közül a háromszög átmetszetű, rovátkolással díszített karperec (1. kép 12a-b; KOVÁCS 1981, Abb 2. 19), a kerek átmetszetű, rovátkolással díszített karperec (1. kép 8-9; 3. kép 5-6, 10-11; KOVÁCS 1981, Abb 2. 14), a sarlós tű (8. kép 13-14; KOVÁCS 1981, Abb 2. 15), a pecsétfejü tű (1. kép 10-11; 2. kép 1-2; KOVÁCS 1981, Abb 2. 14), a bordázott, bronz lemezgyürű (2. kép 30; KOVÁCS 1981, Abb 2. 21), kettős spirálfejű gyűrű (5. kép 15; TROGMAYER 1985, V. t.), trapéz markolatú, négy nittszeges bronztőr (3. kép 1; TROGMAYER 1985, IV. t.). Megemlítendő még az a három irányban futó plasztikus díszítés, ami megvan a Rákóczifalva-csoport anyagában (KOVÁCS 1981, Abb 1.5), és bár SzentesNagyhegyen nem, de egy másik korai halomsíros temetőben — Szeged-Bogárzón — az egyik urnán megtalálható (FOLTINY 1957, 1. t. 5). Emellett említést érdemel még az az övkapocs, amit csak a legkorábbi halomsíros hullám hozhatott magával, de az is elképzelhető, hogy kereskedelem vagy csere útján jutott el ide. Ezek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, milyen genetikai, illetve területi kapcsolatban álltak a halomsíros kultúra népességével (V. SZABÓ 1996, 12; V. SZABÓ 1999, 65). Az azonban jelenleg biztosabbnak látszik, hogy a halomsíros közösségek is aktív szerepet játszottak a Rákóczifalva-csoport kialakításában az őslakosság közreműködésével vagy kultúraváltásával. Valószínű, hogy ez a csoport nem vándorlással jutott ide, hanem a korábban már itt élő halomsíros közösségek és a tellkultúrák népeinek hordozói összevegyültek, és egy több elemből összetevődött, új arculatú művelődést hoztak létre (V. SZABÓ 1999, 66). Feltételezhető, hogy a Szentes környékén élő, a halomsíros kultúra tárgytípusait használó közösségek korábban létrehozták temetőiket, mint ahogy a Rákóczifalva-csoport élete megkezdődött, de egyelőre még a szentes-nagyhegyi, a szentes-jaksori és szentes-ecseri temetők leletanyaga sem jelent egyértelmű és cáfolhatatlan bizonyítékot erre vonatkozóan. Az is lehetséges ugyanis, hogy Szentes környékén bizonyos idővel

37 később jelentek meg a halomsíros jellegű közösségek, mint a Duna-Tisza közén a legkorábbi halomsíros időszakra datált temetők lakossága, és ez akár egy időben is történhetett a Rákóczifalva-csoport Mindszenten való megtelepedésével (RBB2), amire a leletanyagok közötti viszonylag sok hasonlóság is utalhat. A köztük lévő különbségek pedig a helyi tradíciók továbbélésének eltérő hatását mutathatják, ami főként a kerámialeleteken érezhető. Szentes-Nagyhegyen nem csupán az RBB2-BC korú leletek kerültek elő, hanem BD-HA1 jellegű edénytöredékek is (V. SZABÓ 1996, 22), és ezek mellett ebbe a periódusba sorolható fémleletek is. Ezeknek a leleteknek az előkerülési helyét és körülményeit ma már nem lehet pontosan meghatározni, azonban olyan nagy mennyiségben vannak, hogy mindenképpen számolni kell egy BD-HA-HB periódusba tartozó településsel, esetleg temetővel.

38 Az ebbe a korszakba tehető kerámiaanyag publikálása már megtörtént (V. SZABÓ 1996, 22). A kerámia és a fémleletek összetartozására utal, hogy Musa János szőlőföldjén kerültek elő. Összességében elmondható, hogy a szentes-nagyhegyi temető újabb bizonyítékul szolgál az őslakosság és az újonnan betelepült halomsíros népesség együttélésére, amit jól reprezentál egy a Vatya-kultúrára jellemző fedővel ellátott jellegzetes halomsíros edény (5. kép 12). Azt azonban továbbra sem lehet meggyőzően bizonyítani, hogy a koszideri időszakban már megjelentek volna Szentes környékén a halomsíros kultúra jegyeit hordozó közösségek. A temetőket, úgy tűnik, tovább használják a tápéi csoport idején is, majd pedig a Gáva-kultúrát megelőző Proto-Gáva-horizontnak lesz kiemelkedően fontos lelőhelye Szentes-Nagyhegy

39 (V. SZABÓ 1996, 38). 37 Erre utalhat a Szentes környéki halomsíros kerámiaanyag, hiszen nagy része általánosan elterjedt a halomsíros kultúra köréhen, és gyakorlatilag egyik típusnak sem csak a Kárpát-medencétől nyugatra vannak meg a párhuzamai, mint ahogy ez megfigyelhető például Kömpöcön. 38 A település ezen fázisával egykorú, három késő bronzkori edénydepó már 1891 és 1938 között előkerült a lelőhelyről (HAMPEL 1892. 372-374; CSALLÁNY 1939. 58-65; KEMENCZEI 1984. 183-184; MOZSOLICS 1985. 193: KEMENCZEI 1996. 84. 86). 39 V. Szabó G: Tanulmányok az Alföld késő bronzkori történetéhez. A Proto-Gáva-periódus és a Gáva-kultúra időszakának emlékei a Tisza-vidéken. Phd értekezés kézirata. Budapest 2002, 36. A cikket V. Szabó Gábor lektorálta, az edényekről készült rajzok Koncz Margit és Svéda Csaba munkái. Fogadják köszönetemet.