A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

matikai bizonyítékait — természetesen Bálint Csanád is nagyon jól ismeri. Ennek ellenére, saját gondolatmenetének foglyaként, ezeket a leleteket csupán egyszeri és szoros kivételnek tekinti (BÁLINT 2004a, 38, 46. j., 52, 163. j.).

95 A bolgárokkal és kazárokkal egyidőben az arabok is rendszeresen részesültek bizánci pénzjuttatásokból: „In 705-711, Justinian Usent to the caliph alWa lid a gift of 100,000 mithqals of gold and 40 mule loads of gold tesserae along with 1,000 workers. (...) Empress Irene paid 140,000 nomismata for seven years, and also paid tribut to the Bulgarians; in 805 Nikephoros I promised to pay 30,003 nomismata a year to the Arabs. " (LAIOU 2002, 699, 6-7. j.). Természetesen a hadseregen már a bizánci állam sem takarékoskodott:

During the reign of Nikephoros I (802-811), the Bulgarians captured the salary of an army on the Strymon, 1,100 pounds of gold or 79,200 gold coins, a very considerable sum, and 811 the Arabs captured the payroll of the Armeniakon (1,300 pounds of gold or 93,600 gold coins)." (LAIOU 2002, 698-699, 4. j.). Az I. Nikephoros egyik bizalmi emberéről szóló történetet, aki a 811. évi hadjárat előtt 100 font arannyal a zsebében a bolgárokhoz pártolt, ha más összefüggésben is, de Bálint Csanád is említi (OLAJOS 2001,60, 117. j.; BÁLINT 2004, 583, 1732. j.). Császári adományokra és ajándékokra a válság idejéből szintén vannak bizonyítékok: „Constantine V was able to send 768, 2,500 silk garments to the Slavs to ransom captives from Imbros, Tenedos, and Samothrace. A year later, he made donatives of gold on the occasion of the coronation of his third wife. His son, Leo IV, sent silks to the Franks as gifts (...) Michael I was able to give monks in Cyprus a talant of gold and, in 812, to make to the church ofHagia Sofia gifts (in silver) worth 95 pounds of gold." (LAIOU 2002, 699, 7.J.). Azt hiszem, ezek a példák nem hagynak semmi kétséget afelől, hogy a bizánci kormányzat a nehéz gazdasági helyzet ellenére, ha az államérdek úgy követelte, az éppen szükséges mennyiségű aranyat, ezüstöt vagy selymet mindenképpen elő tudta teremteni. S azt se felejtsük el, hogy a közjogi méltóságok, magas rangú katonatisztek és hivatalnokok is rendszeresen megkapták aranyban fizetett járandóságukat. Abból tehát, hogy a legtöbb vidéki városban valóban visszaesett vagy akár teljesen meg is szűnt a rézpénzek forgalma, hiba lenne a solidusforgalom általános és az egész országra kiterjedő csökkenésére, és mindenekelőtt arra következtetni, hogy a szomszédos népek egyikének-másikának kényszerűségből fizetett juttatásokat, évjáradékokat csak emiatt leállították volna. Az ilyen következtetések ellen szól a délnyugatszicíliai Campobello di Mazara-i kincslelet is, amely Bálint Csanád szerint ugyan történetileg különösen érdekes, de természetesen szintén csak kivételes lelet lenne (BÁLINT 2004, 298, 944. j., 116. ábra). Amint azt a cca. 150 III. Tiberius, III. Leo és V. Constantinus idejében vert solidus bizonyítja, a solidus-beáramlás erre a területre a 8. század 1. felében is folyamatos maradt. Ezen az a Bálint Csanád által hangsúlyozott tény sem változtat, hogy a kurrens pénzeket 6. és 7. századi ékszerekkel együtt rejtették el. Továbbá a Bálint Csanád által figyelmen kívül hagyott milazzoi (683) és Capo Schiso-i (797) kincsleletek (MORRISSON 2002, 958) is azt mutatják, hogy Itáliában egyáltalán nem voltak ritkák a konstantinápolyi solidusok. Amellett, hogy a bizánci érmék a Birodalmon belüli globális változások következményeként tűntek el az avaroknál, Bálint Csanád azt a további érvet hozza fél, hogy a 670/80 utáni évtizedekből éremkincseket még a központi bizánci területekről sem ismerünk. Az általa említett észak-afrikai, peloponnészoszi, Kaukázuson túli (Grúzia és Örményország), illetve közel-keleti numizmatikai példák közül (BÁLINT 2004, 298-299; BÁLINT 2004a, 39, 58-61. j.), én itt csak a két utolsó területről származókat szeretném érinteni. Amint a fentiekben már részletesen szó volt róla, a hexagrammák beáramlása Kelet-Grúziába és Örményországba a bizánci csapatok kivonása következtében már 650 körül megszakadt. Az ettől kezdve arab kézen lévő területekről nem ismerünk egyetlen bizánci éremkincset sem, sem aranyat, sem ezüstöt. Ezért aztán több mint érthetetlen, hogy az itteni legkésőbb már a 650-es években elrejtett hexagrammkincseket Bálint Csanád miért tartja 670/80 körül elásott soliduskincseknek! Az Izrael területén előkerült római és bizánci kincsleletekről nemrég megjelent katalógus kilenc solidus- és hét 7. századi rézérme-kincset tartalmaz. Ezek a kincsleletek a záróérmék verési ideje alapján két kronológiai csoportot alkotnak. Az első csoporthoz négy rézérme- és két soliduskincs tartozik 608 és 612 közötti záróveretek kel (WANER-SAFRAI 2001, 326-331, no. 58, 60, 77, 105, 13395 Emlékezve A. I. Semënovra. akinek a leletcsoport meghatározását és első értékelését köszönjük. Számomra ezek a leletek mindig is azt bizonyították, hogy a Bizánci Birodalom belső nehézségei ellenére a bizánci aranypénzek bizonyos peremterületekre továbbra is eljutottak. " (SOMOGYI 1997. 131. 37. j.)