A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

alapuló sztratiotarendszer, valamint a Birodalomban való betelepedés lehetősége sok. balkáni szláv számára bizonyára elég vonzó volt ahhoz, hogy elfogadják a bizánci ajánlatot. Mivel Havasalföld lakossága már évtizedek óta nem állt rendszeres kereskedelmi kapcsolatban Bizánccal, a hexagrammák hirtelen és koncentrált elterjedését nem lehet a szokványos kereskedelmi kapcsolatok hirtelen újraéledésével magyarázni. Az al-dunai szlávok részéről csupán a katonai szolgálat lehetett az egyetlen olyan áru, amelyért Bizánc nem sajnálta a nehéz ezüstpénzeket. S amikor mindenki a szláv sztratiotákról beszélt, és amikor Kuvrat halála után az onogur-bolgárok egy része nyugat felé mozdult el a pontuszi steppén, könnyen megtörténhetett, hogy a bizánci kormányzat a helyi szlávokkal kötött szerződést a hivatalosan még mindig birodalmi határnak számító moesiai Duna-szakasz bolgárok elleni biztosítására.

88 A fentiek értelmében tehát az avarok is és a havasalföldi szlávok is egyazon okból kaphattak évjáradékot, ajándékokat Bizáncból. De miként magyarázható meg akkor az, hogy az avarokat aranyban, a havasalföldi szlávokat pedig ezüstben fizették? Magam részéről úgy vélem, hogy ez tudatos differenciálás eredménye, melynek oka esetleg abban keresendő, hogy a két szövetséges a bizánci külpolitika értékrendjében más-más helyet foglalt el. Vajon a szlávok Zalesie-típusú ezüstkincsekkel (BÁLINT 2004,221-225) bizonyított előszeretete az ezüst iránt e következetes fizetéspolitika kényszerű következményeként alakult ki, vagy ezt a nemesfémet a szlávok az aranynál mindig is többre becsülték, ez a kérdés a kutatás jelenlegi állásánál nem válaszolható meg. A bizánci ellenintézkedések ellenére Asparuch bolgárjai 680/1-ben már a Dunától délre, Moesia északkeleti részén is megvetették a lábukat. Ez az esemény mélyreható következményekkel járt Bizánc balkáni politikájára nézve, melyek között az első az volt, hogy IV. Constantinus, a további hódításokat megakadályozandó, évjáradék fizetésére kötelezte el magát az onogur-bolgároknak. Ezek a történeti események pedig jó magyarázatul szolgálnának arra, hogy miért pontosan a 674 és 681 között vert típusokkal szűnt meg véglegesen a solidusok beáramlása az avarokhoz és a hexagrammák beáramlása a havasalföldi szlávokhoz. Az avarok és szlávok számára eddig folyósított évjáradékok az új, a bolgár győzelem következtében egy csapásra alapvetően megváltozott katonapolitikai helyzetben céltalanná váltak. Ez az önmagában véve logikus értelmezés azonban két okból is megkérdőjelezhető: egyrészt a 674-68l-es emisszióval véget ért a hexagrammák kurrens fizetőeszközként való forgalmazása (GRIERSON 1968, 18; HAHN 1981, 155; MORRISSON 2002, 928, 45. j.),

89 másrészt ekkoriban kezdődött a bizánci gazdaság cca. 140 évig tartó válsága, ami a pénzkibocsátás csökkenéséhez és bizonyos régiókban a pénzforgalom szinte teljes megszűnéséhez vezetett (LAIOU 2002, 697-698, 1. j.; BÁLINT 2004, 294-295, 926-927. j., mindkettő részletes irodalommal.). Ezért számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a hexagrammák és a solidusok beáramlásának a havasalföldi szlávokhoz és az avarokhoz nem egy lokális esemény, a balkáni politikai helyzet gyökeres változása, hanem egy általános jelenség, a Bizánci Birodalmon belüli gazdasági és pénzügyi válság vetett véget. A „NAGY MONETÁRIS UR" ES AZ ÁLLAMÉRDEKBŐL FOLYÓSÍTOTT HIVA TA LOS JUTTA TÁSOK Bóna István volt az első, aki az aranypénzek avarokhoz való beáramlásának megszűnését a Bizáncon belüli pénzforgalom általános visszaesésével indokolta. Ezt a véleményét még akkor is fenntartotta, amikor II. Constans és IV. Constantinus solidusainak elterjedését már nem közvetlenül Konstantinápolyból való juttatásokkal, hanem az onogur-bolgárok bevándorlásával magyarázta ( BÓNA 1970, 258; BÓNA 1993, 536).

90 Annak okát, hogy a 674/81 után vert bizánci érmék csak elvétve kerülnek elő az avar szállásterületről, Bálint Csanád is a bizánci gazdaság és a bizánci városok általános válságában keresi. Kifejti, hogy az 88 Az 1940-es években előkerült, ele csak 1994-ben publikált valctndovoi (Makedónia) kincslelet Heraclius (MIB 140, 615-629) és II. Constans (MIB 144. 648-651/2; MIB 149, 654-659; MIB 152, 659-668) hexagrammáival lenne az első numizmatikai jele annak, hogy Bizánc, ahogy ez várható is, ilyen szerződéseket nemcsak a havasalföldi szlávokkal kötött. CURTA 2005. 125, no. 12. I2S, no. 45 utalással a lelet első közlésére. 89 Ennek okát elsősorban az arabokhoz irányuló jobban jövedelmező ezüstexportban sejtik. 90 Mint arra BÁLINT 2004a. 37. 32. j. utalt, tulajdonképpen Dax Margit volt az. aki diplomamunkájában a bizánci pénzforgalom általános visszaesését az avar kor kutatása szempontjából először értékelte. 1966-ban íródott szakdolgozata sajnos kiadatlan maradt.