A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

megtalálható. Ráadásul az azonos típusokon belüli homogenitás mértéke (az azonos verőtövön készült példányok aránya) típusról típusra emelkedik, a maximumot a záróérméknél, Heraclius sol idusainál éri el (TSUKHISHVILI-DEPEYROT 2003, 75 két szövegközti táblázattal).

63 Mindez egyértelműen jelzi, hogy a chibati érmék többszöri, de folyamatos és közvetlen pénzjuttatásokból származtak, és már csak Egrisziben, az őket végül is elrejtő személy kezén gyűltek össze. A felsorolt példák megerősítik azt a korábbi véleményt, amely szerint Mauricius Tiberius, Focas és Heraclius solidusai a perzsa háborúk idején folyamatosan áramlottak Egriszibe (TSUKHISHVILIDEPEYROT 2003, 25, 155. j.). Egyébként az aktuális éremverés propagandafunkciójának ismeretében nehezen is lenne elképzelhető, hogy a Focas által a trónról erőszakkal letaszított Mauritius Tiberius érméit és a Heraclius által erőszakkal eltávolított Focas solidusait Focas, illetve Heraclius nevében hivatalos birodalmi juttatások kifizetésére fordították volna. Az Egriszibe irányuló sol iduskivitel azonban Heraclius első emissziójával hirtelen megszakadt. Az aranyakat felváltotta a 615-ben bevezetett hexagramm, de a nehéz ezüstérmék nem Egrisziben, hanem az ott már régóta uralkodó perzsa drachmával konkurálva Kartliban és Örményországban terjedtek el. Érdekes, hogy a 7. század 2. felében, már a hexagrammák rövid ideig tartó konjunktúrája után, újabb gyenge, de folyamatos sol idus-beáramlás mutatható ki a továbbra is bizánci befolyás alatt álló Egriszibe, és első alkalommal az ekkor már arabok uralta Kartliba és Örményországba is.

64 Bár a most tárgyalt numizmatikai leletek oksági összefüggése a bizánci hadsereg Kaukázuson túli tevékenységével kétségen kívül áll, utalnék rá, hogy egyébként a Heraclius, II. Constans vagy IV. Constantinus által más vidékre vezetett hadjáratok egyikét sem jelzi hexagramm-lelet vagy bármiféle éremkincs. Tudjuk például, hogy Heraclius seregével a 624/25. évi telet a Kura és Arax között fekvő Paytakaran albán városban, illetve a Kúrától északra, Uti provinciában töltötte. Ennek ellenére erről az Örményországgal keletről határos vidékről hexagrammákat nem és egyáltalán nagyon kevés bizánci érmét ismerünk.

65 Úgy tűnik, hogy Örményországban és Grúziában a bizánci csapatok jelenlétén túl más körülmények is hozzájárulhattak a hexagrammák ilyen nagyarányú elterjedéséhez. Az okok egyikét a szasszanida ezüstérmék Kaukázuson túli elterjedésében látják. Feltételezik ugyanis — és nem alaptalanul —, hogy Bizánc a nehéz hexagrammákkal a szasszanida ezüstpénz, a drachma hagyományos hegemóniáját és ezáltal a perzsák politikai-gazdasági befolyását próbálta megtörni a Kaukázuson túl.

66 De amint ezt azok a kincsleletek mutatják, amelyekben régi és aktuális szasszanida drachmák kurrens bizánci ezüstérmék társaságában fordulnak elő, nem sok sikerrel: A két pénznem közös tezaurálásából és esetenkénti közös elrejtéséből következik, hogy a helyi lakosság körében mind a drachma, mind a hexagramm egyformán kedvelt fizetőeszköz és értékhordozó volt. Ehhez sok tanulsággal szolgál a tsitelitskaroi lelet. I. Husro, IV. Hormizd, VI. Varahran és II. Husro szasszanida uralkodók 1385 nyilvántartásba vett drachmája legalább 43 verdéből származik, azonos elő- vagy hátlappal kapcsolódó példányok alig vannak köztük. Míg II. Husro 464 drachmája között csak egészen kevés, kb. 20 darab esik a 603 és 628 közötti évekre úgy, hogy az évek zömét semmilyen vagy csak egy-egy drachma képviseli, 1. Husro uralkodásának 21. évétől (552) II. Husro uralkodásának 13. évéig (602/3) minden egyes évből számos veret fordul elő. A drachmák legtöbbje, de Heraclius régebbi verésü hexagrammái is, kopott, elhasznált. Mindez arra utal, hogy ezek az érmék a tezaurálásukat és elrejtésüket megelőzően mint fizetőeszkö63 Heraclius 14 solidusa közül 11 azonos verőtöröl származik. 64 KROPOTKIN 1962, 43-45 a következő solidusokat sorolja fel: 11. Constans és IV. Constantinus egy-egy solidusát (No. 448, No. 396), II. lustinianus három solidusát (No. 436) és III. Tiberius két solidusát (No. 435, 450) Nyugat-Grúziából és csak két sol idust Karúiból, mindkettő IV. Constantinusé (No. 399, 430a). Ellentétben a hexagrammák feltűnő koncentrációjával, a solidusok a 7. századi Örményországban is rendkívül ritkák. Két szórványleletet ismerünk, Masisból (korábban Uluhanlu) Heraclius és Dvinből Iff. Tiberius egy solidusát (KROPOTKIN 1962. 43. No. 383, 50. No. 366: MOUSHEGHIAN 2000, 168 169. 64. no. 52. Pl. 2/52). TSUKHISHVILI-DEPEYROT 2003. 28 ezeket az érméket egy szóval sem említik. Arra viszont utalnak, hogy Egrisziben a rézérmék rendszeres forgalma legkésőbb Focas alatt megszűnt, és hogy Kartliban a 6. századi rézérmeleletek nagyon ritkák (TSUKHISHVILI-DEPEYROT2003, 22-26). 65 Heraclius áttele/éséhez és a numizmatikai lelethez ld. BÁLINT 1992. 335-336. 423 424. Anhang 1 és Taf 22/1 (a 6. századi bizánci és szasszanida éremleletek listája és a lelőhelyek térképen való ábrázolása)! 66 HAHN 1981, 75 a bizánci ezüstérmék elterjedését „a szasszanida ezüst tudatos antitéziseként" értékeli; BÁLINT 1992. 336. 73-74j.. 337 80. j.