A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

NAGY Márta: A halomsíros kultúra leletei Szentes környékén

1965, 56). A leggyakoribb mellékletek közé a karperecek (2., 4., 33/a, 49. sír), a bronzcsüngök (2., 6., 33/a, 49. sír), és a tük (33/a, 49. sír) tartoztak, edénymelléklet két sírban volt (2., 49. sír). A csontvázas sírok aránya nagyobb, mint a hamvasztásos síroké, hiszen Szentes-Nagyhegyen a vizsgálható hat sírból öt volt csontvázas és egy hamvasztásos. Változik az arány, ha hozzászámoljuk ezekhez a Musa János által feltárt négy sírt is, amelyek közül valószínűleg három hamvasztásos volt.

31 A két temetkezési rítus esetében nem beszélhetünk időbeli különbségekről, hiszen Csányi Marietta meggyőzően bebizonyította, hogy a halotthamvasztás szokása nem volt ismeretlen a halomsíros kultúra körében, hiszen már Ausztria és Csehország területén is alkalmazták (CSÁNYI 1980, 154).

32 A csontvázas sírok tájolása ÉNy-DK, Ny-K. A temetőtérképen (12. kép) jól látszik, hogy a 2. számú urnasír, a 4. és a 6. számú csontvázas sír egymáshoz közel eső területen fekszenek, míg a 49. és a 33/a sír mind egymástól, mind az előző síroktól távolabb helyezkednek el. Emellett látható a térképen még két, számmal ellátott és két, számozás nélküli urnasír, amelyek mintegy körülveszik a gepida temető keleti szélét. Ez az a négy urnasír, amelyet Zalotay is leírt, de amelyek urnái mára már azonosíthatatlanok vagy elvesztek. A 33/a és 49. sír is inkább ezzel a négy urnasírral hozható területileg közelebbi kapcsolatba. A Somogyi Lajos földjén feltárt sírok közül tehát a 2., 4. és 6. sírok fekszenek egymáshoz közel. Ezen sírok egyike sem tartalmazott olyan mellékletet, amely alapján pontosan meg lehetne határozni a sírok korát. Feltűnő azonban, hogy mindegyik sír viszonylag szegényes, akár a Musa János földjén feltártakhoz képest, akár a 33/a és 49. sírhoz képest is, ugyanis főként kisebb bronzdíszek kerültek elő belőlük. A 33/a és 49. sírok több szempontból is hasonlóak. Mindkettő csontvázas sír és női sír is egyben. Mellékleteik között sok a hasonlóság. Mindkettőben van ugyanis a felső karok mellett, a koponya felé néző hosszú, pecsétfejü tű, karperecek, bronzspirálisok és más bronzdíszek. Mindkettőt az RBB2 BC korszakra datálják a megvastagodó nyakú pecsétfejü tűk, amelyekhez hasonló példány a lelőhelytől alig 20 km-re fekvő Rákóczifalva-csoport temetőjében, Mindszenten is feltárásra került. A Musa János földjén feltárt sírokból a 2. és a 7. sír (11. kép) leletanyagát ismerjük. Mindkettő csontvázas sír, míg a mellettük lévő sírok valószínűleg hamvasztásosak voltak. A fent említett két sír leletanyaga szinte teljesen megegyezik egymással, és valószínűsíthető, hogy egykorúak lehettek. Mellékleteik közül a patkó alakú csüngők lehetnek datáló értékűek, amelyek bár előfordulnak a fiatalabb halomsíros leletegyüttesekben is, mégis nagy számban olyan sírokból kerültek elő, amelyeket az idősebb halomsíros kultúrához lehet kötni (CSÁNYI 1980, 162), és a legidősebb példányai is a koszideri kincsekben fordulnak elő (BÓNA 1985, 5. kép). Tehát a Musa János földjén feltárt sírok a halomsíros kultúra korai fázisát képviselhetik. Úgy vélem, hogy a szentesnagyhegyi sírok mindegyike egy temetőhöz köthető, amit nem csupán az bizonyít, hogy a sírok kora megegyezik, hanem főként az, hogy egymás melletti szőlőföldekről kerültek elő. A halomsíros kultúrához köthető sírok közötti üres, azaz nem bronzkori sírokkal kitöltött területekre magyarázatot adhat az intenzív földmüvelés, továbbá feltételezhető, hogy az itt feltárásra került gepida és avar sírok is bolygathatták a bronzkori temetkezéseket, valamint az is előfordulhatott, hogy a szentes-nagyhegyi halomsíros temető nem lett feltárva teljes egészében. Ugyanakkor persze azt sem lehet teljesen kizárni, hogy a koszideri korszak folyamán meginduló, halomsíros kultúrát hordozó kisközösségek különálló, kis temetőivel kell itt számolnunk, és nem egy nagy temetővel, mint ahogy Kömpöcön (TROGMAYER 1969) vagy Szeged-Bogárzón is (FOLTINY 1957). A Szentes-Ecseren feltárt mindkét sír tartalmaz datáló értékű mellékleteket. A hamvasztásos sírból előkerült tordírozott szárú, eredetileg valószínűleg sarlós tű már az RBB1 korszakban megjelenik és az RBB2 idején is használatban van (KOVÁCS 1975, Pl. 31: 341/3, Pl. 31: 342/1-2; KEMENCZEI 1989, 81; NEUGEBAUER 1994, Abb. 81. 1-2). A spirál végződésű karperecek is igen korán, már a koszideri korszakban megjelentek, és a tordírozott szárú lükkel együtt a sírt a koszideri korszakot követő, RBB2 időszakra keltezik. A szentes-jaksori csontvázas vagy urnás sírt főként a spirálvégződésü karperec miatt datálhatjuk a halomsíros kultúra idősebb fá31 Ebben az esetben 60-40%-os az arány a hamvasztásos és a csontvázas sírok között. Szentes-Ecserről szintén hasonló adattal rendelkezünk, itt 50-50% a két rítus megoszlási aránya. Ehhez hasonló arányszámokat ismerünk Jánoshidáról, ahol 48% volt a csontvázas sírok aránya (CSÁNYI 1980. 154), vagy Tiszafüredről, ahol Hl hamvasztásos és 132 csontvázas sír került elő (KOVÁCS 1975b. 41). 32 Ez a folyamat Kiskundorozsma-E temetőben követhető nyomon, ahol csak részben hamvasztott temetkezést tárt fel Móra Ferenc (LŐRINCZY TROGMAYER 1995, 62.j.).