A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

határozása alapján elsőként Monica Gogu gondolt arra, hogy az udesti solidusok zsákmányként vagy váltságdíjként kerülhettek a bukovinai szlávokhoz a 7. század elején (GOGU 2001, 287-288). Ezek után teljesen érthetetlen, hogy Bálint Csanád, aki Udestivel összefüggésben már Gogu munkájára is hivatkozik, a záróérmét illetően miért még mindig az általam annak idején hibásan megadott verési időt (654-659) részesítette előnyben (BÁLINT 2004a, 52, 165. j.). Most már nem kérdés, hogy az udesti vagyonkát még 626 előtt tezaurálták, és hogy még az aranyak elrejtése sem hozható kapcsolatba az onogur-bolgárok megérkezésével a mai Moldva és Besszarábia területére. Ez azonban mit sem változtat a lelet jelentőségén. Az udesti solidusok szolgáltatják ugyanis az első numizmatikai bizonyítékot arra, hogy azok a szlávok, akik az írásos források tanúsága szerint 626-ig avar szövetségben vagy saját szakállukra is számtalanszor betörtek Bizánc balkáni provinciáiba, ott rabolt-zsákmányolt vagy zsoldként, váltságdíjul nekik juttatott bizánci aranyakkal tértek vissza falvaikba. Az egykorú éremleletek hiányán túl további problémát jelent, hogy a Dnyeszter és az Al-Duna között a korszakból egyáltalán nem ismerünk lovasnomád jellegű temetkezéseket (SOMOGYI 1997, 130,31. j.), és a Dnyeszter és a Dnyeper között is mindössze három lelet utal korabeli lovasnépek jelenlétére: a jasinovói sír a Déli-Bugtól nyugatra és a glodosyi és rovnoei leletek a folyótól keletre. Glodosyt és Jasinovót a 7. század 2. felére keltezik (BÁLINT 1989, 92, 101-102). A rovnoei sír megásásának terminus post quem-jét Heraclius 629631-es átlyukasztott solidusa szolgáltatja. Kérdés, hogy ezek a sírleletek valóban a legnyugatabbra letelepült onogur-bolgárok régészeti hagyatékát képviselik-e? 7. SZÁZADI EREMLELETEKAZAL-DUNANAL, A PONTUSZ-VIDEKI STEPPEN, A KAUKÁZUSBAN ÉS A KAUKÁZUSON TÚL Bálint Csanádnak teljesen igaza van, amikor a Mala Perescepino-kör temetkezéseiből, a szukkói leletből és a kamuntai sírokból származó érméket eltérő időrendi és földrajzi helyzetük miatt egymástól független történeti folyamatok numizmatikai emlékeinek tartja, és joggal bírálja Bóna István elképzelését arról, hogy ezek a leletek általában Kuvrat Nagybulgáriájával lennének összefüggésben (BÁLINT 2004a, 37-39). A Dnyeper-vidéki jól ismert, éremmel datált temetkezéseken kívül (Makuchovka, 637/38; Mala Perescepino, 642-646; Kelegej, 642-646, illetve 644/45; Novye Senzary/Zacepilovka, 642-646) néhány, az irodalomban kevéssé ismert, éremmel datált temetkezés, illetve egy éremkincslelet szintén ehhez, az onogur-bolgároknak tulajdonított lelethorizonthoz tartozhat: 1. Dnyepropetrovszki járás, 1925 körül. Bolygatott női sírból (kurgántemetkezés) 72 aranyozott ezüst éremutánzat. Csaknégy darabot sikerült nyilvántartásba venni. Ezek előképei II. Constans könnyű solidusai voltak (MIB 48, 642-646) (KROPOTK1N 1962, 31, No. 149; SEMËNOV 1988, 102-103, Ris. 4, No. 33). 2. Majstrov, 1851 előtt. Agyagedényben néhányszáz bizánci aranyérme. Csak egyetlen darabot, Heracliusnak és két fiának egy solidusát (632-639) sikerült nyilvántartásba venni (KROPOTKIN 1962, 31-32, No. 159; SEMËNOV 1988, 102-103, Ris. 4, No. 34). 3. Pecenaja (ma: Rovnoe), 1893. Lovas férfisír. Heraclius sol idusán kívül egy kardot, zablát, kengyelt és csatokat említenek. V. V. Kropotkin meghatározása szerint (Sabatier Taf. 29/18 = Nr. 48bis) egy MIB 11 (616-625) típusú solidussal számolhatnánk, valójában azonban egy MIB 29 (629-631) típusú, átlyukasztott példányról van szó, amelyet jelenleg az odesszai régészeti múzeum éremtárában őriznek (KROPOTKIN 1962, 33, No. 196; SEMËNOV 1988, 102103, Ris. 4, No. 29; STOLJARIK 1993, 141, No. 68, Fig. 14/3; SOKOLOVA 1997, 28, 57. j.). 4. Josipivka, 24. sír részleges állattemetkezéssel. A DK-ÉNy tájolású csontváz koponyájánál Heraclius átlyukasztott solidusa (MIB 11, 616-625) volt. A feltehetőleg nagykiterjedésű temető szerkezetét és belső kronológiáját nem ismerve, sajnos nem dönthető el, hogy ez a temetkezés valóban 7. századi-e, vagy ez is, mint a temetőből ugyanebben a közleményben bemutatott 64. sír, jóval későbbi. Tény, hogy a lelőhely Mala Perescepino, Makuchovka és Novye Senzary/Zacepilovka közelében található (BELJAEVMOLODCIKOVA 1978, 89, Ris. 2/4 — a solidus, Ris. 3/2 - a sírrajz; SEMËNOV 1988, 102-103, Ris. 4, No. 32; BÁLINT 1989, 100, 415. j.). Szukkó a Fekete-tenger keleti partján, a Tamanyfélsziget alatt található, 20 km-re délre Anapa járási székhelytől. Az irodalomban gyakran idézett éremkincsleletet 1955-ben szőlőmüvelés során találták a Pavlida-hegyen. A találók 20 érméről számoltak be, közülük II. Constans három, IV. Constantinus két solidusa és két hexagrammája múzeumba is került. II. Constans solidusai MIB 31 (662-667), míg IV.