A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

aránt. És mint a Zemiansky Vrbovok-i depotlelet és a Kiskörös-típusú ezüst érmeutánzatok bizonyítják, ezüstérmék, elsősorban miliarensisek beáramlásával is számolnunk kell. Csupa olyan körülmény, amely a 626 után — a megszűnt adófizetések következtében —jelentéktelenné és esetlegessé vált érmebeáramlás hirtelen, minőségi és mennyiségi változására utal. Úgy tűnik, megváltozott az aranyérmék felhasználása is. Míg a 650 előtti éremállományban 18 átlyukasztott vagy füllel ellátott, azaz ékszerként használt solidust, semissist vagy tremissist (21%) találunk, a 650 után vert aranyérmék között csak egyetlenegy átlyukasztott példány van (5%). A kérdés csupán az, hogyan értelmezhetjük ezt a jelenséget? A KUVRAT-FIAK VÁNDORLÁSA A Kuvrat-íiak Theophanesnál és Nikephorosnál olvasható történetének forrásértéke vitatott (POHL 1988, 280-281). A forráshely körüli bizonytalanság ellenére az avarkutatás tényként kezeli, hogy az onogur-bolgárok egy része az avarokhoz vándorolt. Az elbeszélés történeti hitelét Bálint Csanád sem vonja kétségbe (BÁLINT 2004a, 57). Feltéve, hogy az elbeszélés időben és okozati lag összefüggő reális történeti folyamatokat rögzít, akkor ezeknek Kuvrat halála után és Asparuch bolgárjainak honfoglalása előtt kellett lejátszódniuk. Míg a záróesemény dátuma nem vitatéma (680/1), Kuvrat haláláról csak annyit közöl a forrás, hogy II. Constans uralkodása idején (641-668) következett be. A több mint negyedszázadnyi időszakon belüli pontosabb keltezéssel természetesen már többen megpróbálkoztak. Ezekhez a kísérletekhez a Kuvrat-életrajz adatain kívül az ún. bolgár fejedelmi listát és a Mala Perescepino-i leletet szokták felhasználni. Mivel különböző jellegű és hitelességű forrásokról van szó, nem csoda, ha ezeket a különböző képzettségű kutatók a témához való hozzáállásuk szerint eltérő módon értékelik és aknázzák ki (BESLVL1EV 1981, 153, 19. j.; ROMASOV 1994, 235, 152. j., 236, 164. j., 248, 222-223. j.). Az utóbbi időben arra az elsősorban a bolgár fejedelmi listára támaszkodó keltezésre hajlik a történeti kutatás, hogy Kuvrat, minden bolgárok uralkodója 650 és 665 között hunyt el (ROMASOV 1994, 248, 222. j.).

35 Ebből pedig az következik, hogy a negyedik és ötödik fiú vándorlása legkorábban már a 650-es években megindulhatott. Ha a Kuvrat-fiak vándorlására vonatkozó földrajzi adatokat szó szerint értelmezzük, akkor a negyedik és ötödik fiú által vezetett onogur-bolgárok hamarosan fél is tűnhettek a bizánciak látóterében. Bátyjukkal, Asparuch-hal ellentétben, aki a Dnyeperen és a Dnyeszteren is átkelt, ők az Avar földön, illetve az itáliai Pentapolis környékén végződött vándorlásuk kezdetén csak a Dunán keltek át. Következésképpen eredeti szállásterületeik már eleve a Dnyepertől és a Dnyesztertől nyugatra terülhettek el, a mai Dél-Moldva, Besszarábia, Kelet-Havasalföld területén. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a 650-es évektől kezdve a bizánci kormányzat, amely az állandó arab támadások miatt nem küldhetett csapatokat északra,

36 ajándékokkal, évjáradékokkal próbálta legalább azt megakadályozni, hogy a bolgárok a Dunán is átkeljenek. Az onogur-bolgárok helyzete nagyon emlékeztet az avarok helyzetére, akik az 560-as években a türkök elől menekülve jelentek meg az Al-Dunánál. Bár a türkök akkortájt még messze, a Meotistól keletre állottak, az avarok kétségbeesett kísérleteket tettek arra, hogy a nyílt síkságot mielőbb elhagyják (ld. azt a gyakran hangoztatott kívánságukat, követelésüket, hogy bizánci területen telepedhessenek le, illetve az 35 Feltéve, hogy a bolgár fejedelmi listán, a török népek 12 éves naptári ciklusának megfelelően, a „bika" bejegyzés Kuvrat születési évét. a 60-as szám pedig az életkorát rögzíti, akkor halálozási éveként valóban csak 653, illetve 665 jönne számításba (vő. FARKAS 2001, 64. 14. j: BÁLINT 2004 IS6. 662. j.). ROMASOV 1994. 252 a 665. év melleit döntött. LVOV A 2004. 221 szerint azonban a „bika" 629-re vonatkozna, arra az évre, amikor Kuvrat kivált a nyugati türk kaganátusból. és önálló birodalmat hozott létre. Ez az éles keltezés két adatra támaszkodik. Egyrészt Gazi-Baradzs emír (1229-1246) csak nemrég ismertté vált krónikájára, amely szerint a Nagybolgár Birodalmat egyértelműen 629/630-ban alapították, másrészt a Mala Perescepino-i két multipla (szokványos solidus-verőtővel vert túlsúlyos aranyak) verési idejére, melyek Z. A. Evova szerint azokkal az ajándékokkal kerülhettek Kuvrat birtokába, amelyeket hatalomra kerülése alkalmából szövetségesétől, Heraclius császártól kapott. A kétségtelen érdekes elmélet történeti hitele elsősorban az említett krónika megítélésétől függ, ami azonban a turkológia szempontjából nézve több okból is problematikus (Zimonyi István turkológus (SzTE) e-mailje 2005. április 2-án). A bolgárok története és régészete szempontjából legutóbb LVOVA 2003 foglalt állást a krónika szavahihetősége mellett, és ismertette a forráshagyományozás valóban különös történetét is. 36 Mint közismert, az állandó arab nyomás csak 659 és 663 között szünetelt (OSTROGORSKY1980, 86. 93).