A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

616-625 között kibocsátott típusok zárják, és hogy II. Constans aranyai csak az uralkodó 654-659-es vereteivel indulnak. E megfigyelés történeti értelmezését azonban csak 1993-ban tette közzé: Heraclius 625 után vert solidusainak hiánya tökéletesen egybevág azzal a tudósítással, hogy a 626 augusztusában Konstantinápoly falai alatt aratott győzelmet követően Bizánc beszüntette az avaroknak korábban folyósított évjáradék fizetését. 1E Constans és IV. Constantinus arany- és ezüstérméinek elterjedését pedig az onogur-bolgárok bevándorlásával magyarázta. Ugyanis az általános felfogással ellentétben

7 Bóna István nem látott okot arra, hogy az avarok 650 után ismét pénzt és ajándékot kaptak volna Konstantinápolyból. Utalt rá, hogy IE Constans és IV. Constantinus solidusai olyan avar kori temetkezésekből is ismertek, amelyek a mellékletek alapján kétségkívül egy- és ugyanazon lelethorizonthoz tartoznak, ahhoz a lelethorizonthoz, amelynek kialakulását ő már 1970-ben az onogur-bolgárok megérkezésével magyarázta. Másrészt rámutatott, hogy nagyobb menynyiségben a Pontus-vidéki onogur-bolgárok kaptak 626 és 670 között vert bizánci érméket. Ha azonban ezen bolgárok egy része a kazárok elől még 681 előtt Avarföldre menekült, egy olyan vidékre, ahol 626 óta nagyon ritka vendég volt a bizánci érme, akkor az aranyakat, amelyek egy része halotti obulusként került avarföldi sírjaikba, csak korábbi hazájukból hozhatták magukkal (BÓNA 1993, 531, 536). E magyarázat értelmében a 650 és 681 között vert bizánci arany- és ezüstérmék egyszeri alkalommal és közvetett módon, tudniillik az onogur-bolgár bevándorlók révén, kerültek az avarok országába, ahová már 626 óta megszűnt a rendszeres érmebeáramlás. Ezért egyáltalán nem meglepő a 681 utáni veretek szinte teljes hiánya. Mégis, a bizánci érmék avarföldi eltűnését Bóna István — mint már 1970-ben — ez alkalommal is a bizánci pénzforgalom és gazdaság általános válságával indokolta (BÜNA 1993, 536).

8 Itt tartott a kutatás, amikor 1992 őszén nekiláttam az avar kori bizánci éremanyag újrafeldolgozásának. Munkám a Bóna István által elkezdetthez kapcsolódott, már csak azért is, mert saját publikálatlan anyagfelvételét az érmék DOC-meghatározásával együtt önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bizánci érmék avarföldi beáramlásáról vallott nézeteit is kritika nélkül átvettem volna. Következtetéseim a lelőkörülményeik és származási adataik alapján avar szállásterületen belüli leletként besorolható érmék feldolgozásán alapulnak. Mivel tudtam róla, hogy az Avarföld ausztriai területéről származó szórvány érmékről egy hasonló munka már előkészületben van, ezeket az érem leleteket nem vettem fel a katalógusomba (SOMOGYI 1997, 20, 23. j.).

9 Utólag nézve talán nem volt helyes döntés. Azt a kritikát azonban, hogy anyagfelvételemet már eleve földrajzi korlátok közé szorítottam, kategorikusan vissza kell utasítanom. Ezzel szemben igaz, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum (a továbbiakban: MNM) Éremtárában őr

: zött 7-8. századi bizánci érmék között válogattam. De ezeket a bizonytalan származási adataik miatt kirostált darabokat is megemlítettem az érmekatalógushoz csatolt tanulmányokban, megindokolva, hogy miért nem tekintettem őket hiteles avar kori leleteknek (SOMOGYI 1997, 112, 9. j., 113-114, 115, 17. j., 119, 128, 22. j.). Többek között III. Leo és V. Constantinus Maglic/ Bulkesziről származó, Bálint Csanád által most önkényesen kiragadott solidusát sem tekintettem hiteles avar kori leletnek (BÁLINT 2004a, 47).

10 Mint nemrég kiderült: helytelenül! Az MNM Adattárában ugyanis Prohászka Péter felfedezte azt a levelet, amelyben az érme akkori tulajdonosa a lelökörülményekről is részletesen beszámolt (PROHÁSZKA 2004, 103-104, 108, Abb. 2). Következésképp a sajnos nagyon korán elhunyt Kiss Attila érvelése helyesnek bizonyult: ő a Maglic/ bulkeszi solidust mindig is hiteles avar kori leletnek tartotta, és a lelőhely tágabb környékéről ismeretes, vele közel egykorú arab dinárleletekhez kötötte.

11 A szokványos régészeti szórvány leletekkel ellentétben, amelyek formájuk, készítési módjuk és díszítésük alapján a legtöbb esetben akkor is besorolhatók a nekik megfelelő kultúrkörbe, ha lelőhelyük ismeretlen, az ismeretlen vagy bizonytalan lelőkörülményü szórvány érem leleteket csak akkor tekinthetjük egy bizonyos régészeti korszak emlékeiként, ha ezt a kapcsolatot valamilyen speciális körülmény kétségtelenné teszi. Erre nézve két példát említenék. Két, ismeretlen eredetű ezüstérme-utánzatot egy7 A korábbi véleményeket SOMOGYI 1997. 119. 29. j. és 127 és 117. j. foglalta össze. 8 Kritikáját ld. SOMOGYI 1997. 120. 30. j.! 9 Időközben megjelent. Id. WINTER 2000! 10 De tévesen Orsova lelőhely alatt. 11 A solidus eredetéről folytatolt vitához: SOMOGYI 1997 114. 14. j. A sirmiumi dinárleletekhez: SOMOGYI 1997. 153. 55. j, legutóbb BÁLINT2004. 585-587. 289. ábra, utalással karintiai, szlovéniai és szlovákiai, hasonló verési idejű további dinárleletekre.