A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

NAGY Márta: A halomsíros kultúra leletei Szentes környékén

csolatba, mely az RBC periódusra keltezhető nyugati és Kárpát-medencei leletekből egyaránt ismert (KEMENCZEI 1968, 166; HÄNSEL-KALICZ 1986, 63, Taf. 2. d-e; KOVÁCS 1981, Abb. 2. 19; KOVÁCS 2000, Abb. 1). E karperec előzménye — Mozsolics Amália véleménye szerint — az azonos mintájú, gömbszelet keresztmetszetű típus, amely közvetlenül a koszideri időszak után lépett fel, és valamivel később a háromszög keresztmetszetű is, de a halomsíros kultúra egész elterjedési területén megtalálható az RBC idején (MOZSOLICS 1973, 168-169, Taf. 4. 3a). Bernhard Hansel ezt a karperectípust, amely gyakran fordul elő szegfejü tűkkel — Kiskundorozsmán vagy Hajdúbagoson (HANSEL 1968, 97, Taf. 33. 1-37) —, az RBB2-BC időszakra keltezi (HANSEL 1968. 96). Ennek a karperecnek a díszítetlen változata került elő Nyíregyháza-Bujtos lelőhelyen, és itt is az RBC időszakra datálható (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XLIII. t. 8). A bordázott bronz karperec (2. kép 11 ; 7. kép 3; 8. kép 10) el keskenyedő végű változata nem túl gyakran, de megtalálható a halomsíros kultúrával összefüggésbe hozott lelőhelyek anyagában (TOCÍK 1964, Taf. 8. 19, Taf. 6. 13-14, Taf. 24. 16, Taf. 34. 8; DUSEK 1980, Tab. II. 9, Tab. X. 15; TOCÍK 1964, Taf. 8. 19, Abb. 6. 13-14. Taf. 24. 16, Taf. 34. 8; HÄNSEL-KALICZ 1986, 14-15, 32-33, 63, Taf. 2. f-g, Taf. 9. f; ILON 1999, 253; KUSTÁR-W

ICKER 2004, VI. t. 4-5). Hosszú időn át, egészen az urnamezősökig kedvelt típus (BENKOVSKY-PIVAROVÁ 1985, 65). Idősebbnek (ötbordás) és fiatalabbnak (hárombordás) tartott típusai kerültek elő a pitteni temető sírjaiból (BENKOVSKY-PIVAROVÁ 1985, 55-56), és az RBA2-B1 időszakra datált ackenbachi kincsben is már megtalálható (SCHAUER 1989, 55, Abb. 1. 6-8). A szentes-nagyhegyivel teljesen megegyező tordírozott karperec (2. kép 9) ismeretes a halomsíros kultúra oberpfalzi területéről (TORBRÜGGE 1959, Taf. 34. 30), ahol többek között rombusz átmetszetű karpereccel és pecsétfejű tűvel fordult elő, épp úgy, mint a szentes-nagyhegyi 49. sírban, amely tárgytípusok legkorábban az RBB2 időszakra datálhatóak, viszont előfordul ilyen karperec a rohodi bronzleletben is (JÓSA-KEMENCZEI 1965, L. t. 7), ahol a vele előkerült leletek már az ópályi horizontra keltezhetőek (RBD). Úgy tűnik tehát, hogy ez a karperectípus is hosszú időn keresztül használatban volt. A kerek átmetszetű, díszítetlen karperecek (3. kép 12) a bronzkor folyamán az általánosan használt tárgytípusok közé tartoznak, ezért közelebbi kormeghatározásra nem alkalmasak (KEMENCZEI 1968, 182). Már az idősebb halomsíros kultúra idején készítettek négyszögletes (rombusz) átmetszetű, díszítetlen karperecet (DUSEK 1969, Abb. 11. 1-2; MOZSOLICS 1967, LIX. t. 7). De előkerültek a fiatalabb halomsíros kultúra lelőhelyeiről is (KOVÁCS 1966, 15. kép 4), és még az RBD-HA periódus idején is nagy számban gyártottak ilyen karperecet (MOZSOLICS 1967, 32), amely az ópályi horizont (ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997, 47, 18. kép 1-3, 20. kép 4, 30; JÓSA-KEMENCZEI 1965, VIII. t. 101-102) egyik jellegzetes típusa (8. kép 4 6). A kerek átmetszetű, tömör, geometrikus mintával díszített, nyitott, elkeskenyedő végű karperec (8. kép 2-3) a késő halomsíros - kora urnamezős korszakban gyakran előfordul, azonban már korábban megjelenik, ugyanis ilyen karperec került elő például Sávoly-Babócsa, RBC korú temetőben (HONTI 1996, Abb. 4. 4). Az ezt követő időszakot képviseli Demecser-Badarán-sziget, amely az RBD korszakra keltezhető (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XXIII. t. 1-3), valamint Kemecse-Orvosdomb-dűlő, amely szintén az ópályi horizont egyik lelőhelye (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XXXI. t. 7). Használata megfigyelhető még a kurdi típusú kincsekben is (KŐSZEGI 1988, 43). A kerek átmetszetű, tömör, díszítetlen, elkeskenyedő végű karperecek (6. kép 1) már a hajdúsámsoni kincsekben megtalálhatóak és használatban vannak egészen az ópályi horizontig (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XXXVI. t. 13; KEMENCZEI 1965, XXIII. t. 9, 13, 18, 21-22; MOZSOLICS 1985, 64; KOÓS 1989, Abb. 4. 2; ALMÁSSYISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997, 16. kép 3, 5-7). Kartekercs. A bronzlemez kartekercsek (9. kép 4; 8. kép 9) elterjedési körét Mozsolics Amália elemezte részletesen, és megállapította, hogy túlsúllyal koszideri korú lelőhelyeken került elő (MOZSOLICS 1967, 76-77, 79). A halomsíros kultúra köréből a legközelebbi párhuzamot a regelsbrunni síregyüttes jelenti (WILLVONSEDER 1937, Taf. 23), és a kömpöci kartekercs (TROGMAYER 1969, 93). Előkerült még többek között Nitriansky Hrádok-Zameceken, ahol a legkésőbbi fázishoz tartozó objektumok egyikében találtak bordázott kartekercsekhez való öntőmintákat (KOVÁCS 1984a, 223). Általában tordírozott szárú, korongfejű tűkkel, kettős spirálban végződő karperecekkel, tüskés tutulusokkal, trapézmarkolatú tőrrel fordulnak elő (NEUGEBAUER 1994, Abb. 81. 4; LICHARDUS-VLADÁR 1997, Taf. 41. 16-23). Gyűrűk. A vízszintesen bordázott lemezgyűrűket (2. kép 30) Kemenczei Tibor szerint a nyugati halomsíros kultúrától vehette át a Kárpát-medencei halomsíros kultúra népe, melynek területén általánosan használt ékszer lett (KEMENCZEI 1968, 183). Analógi-