A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

HEINRICH-TAMÁSKA Orsolya: További adatok a fogazással díszített leletek készítési módjához: a konstrukció

gazott garnitúránál láthatunk példát. A másodikat a többdarabos (vielteilige) spáthaövek képezik. Ebben a csoportban említi Vida a kölkedi A264. sírból ismert fogazott garnitúrát és a Jankovich-aranyakat (KÖ1/A264/1-3: 12. kép 4; JankG/0/1-3: 9. kép; VIDA 2000a, 162 ff). Utóbbi a szíjvég formája alapján azonban még Menghin C idöcsoportjába (Zeitgruppe) tartozik, ami azt jelenti, hogy korábbi típust képvisel, mint a weihmörtingi veretek és az ezt követő ún. háromrészes („dreiteilige Gürtelgarnitur") övgarnitúrák (MENGHIN 1983,58 ff). Ezek az avar kori anyagban szíjvéggel bővültek „négyrészes" garnitúrává. Ez a Kárpát-medencei specialitás az említett kölkedi garnitúrán túl igen gyakori az egykorú tausírozott leleteknél (MARTIN 1996; HEINRICH-TAMASKA 2005, 47 ff). Az ezeknél az öveknél felhasznált szíjvégek és csatok egységes képet mutatnak: a tokos szíjvégek nyitott (Szek/390/5: 16. kép 1; KISS 1996, Taf. 59. A264.6) és zárt variációit (JankG/0/2: 9. kép) valamint egy pajzstövises csatot (ld. 1-2. táblázat; 23-24. kép). A fogazással díszített övek harmadik nagy csoportja a női viselethez tartozó, a deréktól középen lelógó övcsüngő, több egymás alá rögzített veretből és egy szíjvégből áll.

20 Eredetére nézve Vida nemrégen mutatta be a lehetséges előképeket: a Meroving, germán női övet, amelyről különböző eszközöket, amuletteket lógattak le és az ún. díszcsüngőt (Ziergehänge), amely antik-bizánci viselet hatására vezethető vissza. Bár a kutatás avar kori gepidákat feltételez e viseleti forma mögött, az avar kori változatra a bizánci hatás lehetett döntő befolyással, hisz gazdag ornamentikájú és többnyire magas ötvöstechnikai színvonalú fémmunkákat figyelhetünk itt meg (VIDA 2000, 371-372; VIDA 1996, 115). A készítési szempont alapján két típus különböztethető meg, a masszív, öntött, illetve kovácsolt veretek és szíjvégek, valamint a préselt, lemezes változataik. Az első csoportra a nyitott, tokos szerkezetű szíjvégek jel lemzőek és igen gyakoriak a csuklós szerkezetűek, mint pl. Zamárdiban. A véreteket hátulról többnyire egy fémlemezzel biztosították. Ennél a típusnál igen gyakori, hogy a szíjvég és a veretek is fogazással díszített motívumot mutatnak (pl. Zam/809/1-4: 21. kép 4; Bud/694/1-3: 3. kép 4). A préselt variánsnál egyelőre nem figyelhetők meg egységes garnitúrák, vagy csak a kétrészes konstrukciójú szíj végen, vagy csak a véreteken látható ez az ornamentikái elem (pl. KÖ1/A276/1-9; KISS 1996, Taf. 61. A276.13). Szintén csak egy elem, a préselt veretek vagy az öntött szíjvég fogazott az övcsüngők egy további csoportjánál (pl. Bud/1148/1: VIDA 2000, Abb. 2. 5; Köl/A164/l-3: KISS 1996, Taf. 43. A 164.15). Érdekes részlet továbbá, hogy míg a masszív leleteknél igen gyakori az avar kori állatornamentika alkalmazása, addig a préselteken kizárólag fonatornamentika figyelhető meg. Eddig mindkét változat elsősorban a Dunántúlról került elő, kivételt csupán két Tisza menti lelet képez (Tiszf/165/1; Tiszb/0/2: 16. kép 4, 6). Hasonló elterjedést mutatnak az övszíjra akasztott és többször övcsüngővel együtt előkerült kapszulaveretek is (VIDA 1996, Karte 1), mint pl. a zamárdi 621. és 1140. sírban (BÁRDOS 1995, 153; BÁRDOS 2000, 91, Cat. 112),

21 amelyek az övcsüngők e változatához hasonlóan szintén antik, bizánci előképre vezethetők vissza (VIDA 1995, 220). A késő avar korban is találunk hasonló módon rögzített, négyszögletű véreteket és szíjvéget a korongszíj díszeként (BÁRDOS 1996, 74 ff; GARAM 1980). Bárdos e szíjveretek használatát Zamárdiban a 7. század végére, illetve a 8. század elejére teszi és viseletét szintén bizánci befolyással magyarázza (BÁRDOS 1996, 79). Garam ezzel ellentétben a korongviseletet alán befolyásként, illetve egy késő avar kori alán kultúra jeleként értelmezi (GARAM 1980, 179-180). Érdekes ebben az összefüggésben, hogy a tiszafüredi fogazott és lemezes csuklós verettél pótolt szíjvég egy díszkorong kíséretében került elő. Feltehetően egy hosszabban használt darabról van itt szó, mert ebben a sírban is előkerültek négyzet alakú szíjveretek (GARAM 1995, 306, Taf. 71, 166.5). Az övcsüngők használatát Vida 6. század utolsó harmadától a 7. század végéig határozta meg. A késői variánsra lemezes, fonatmintás szíjvégek jellemzőek (VIDA 2000, 369), a fogazással díszített övcsüngők a kora avar korba sorolhatók és ezen belül Martin 2. formacsoportjával párhuzamosak. A kora avar kori leletanyagban megfigyelhető díszítésmódok azonban nem csupán erre a motívumra korlátozódnak. Igen gyakori pl. a kör-, illetve félkör alakú poncdíszítés, melyeket fentebb a nyitott tokos szíjvégek kapcsán már említettünk (KISS 1996, 223-224). Az ilyen mintájú négyszög alakú veretek közt talál20 Itt korrigálnom kell a legutóbbi publikációban megjelent katalógus adatait, miszerint a következő leletek nem övcsüngöként, hanem öweretekként lettek felvéve: HEINRICH-TAMÁSKA 2002, Katalógus: BudCs/0/T, BudCsH/8/1; Köl/A 151/1 II: Köl/A164/I-4: KÖI/A276/1-9; KŐÍ/B91/1-6; Szek/671/1 10; Tiszb/0/2. 21 További példákat ld. VIDA 2000, Abb. 3. 1-3: BÁRDOS 2000. 91 92!