A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

HEINRICH-TAMÁSKA Orsolya: További adatok a fogazással díszített leletek készítési módjához: a konstrukció

42. kép; GARAM 1995, Abb. 93. 8/125, 9/190). A pontos ötvöstechnikai részletekre a csatok analízise kapcsán még visszatérünk. A csuklós szerkezetű szíjvégek kampóin igen gyakran lehetett javítási nyomokat találni, ami a konstrukció érzékenységével magyarázható. A marosveresmarti szíjvégen az egyik külső hurok tört le, amit egy hajlított lemezlappal pótoltak. A rögzítés arra enged következtetni, hogy a javítást végző személy nem értett a forrasztáshoz, mivel a lapot a szíjvéghez egy szegeccsel rögzítette (Ver/8/1: 17. kép 5—5a). Egy Zamárdiból előkerült aranyozott ezüst, különleges színvonalú szíjvégnél ismét ehhez az egyszerű módszerhez folyamodtak. Az utólag szegeccsel rögzített fémlapok bronzból készültek és zavarják a díszített felületet (Zam/621/1: 21. kép 3). Tiszafüreden egy eredetileg feltehetően öntött felső veretet helyettesítettek egy hajlított lemezzel (Tiszf/165/1: 16. kép 6), hasonlóképpen nem egyezik a marosnagylaki szíjvég két része (Nos/14/1: 15. kép 5). Arra is van példa, hogy csak a szíjvég (Zam/2144/1: 22. kép 6) vagy csak a veret maradt meg (Tiszb/0/2: 16. kép 4). Az említett javítások során tehát egy rosszabb minőségű konstrukcióval és minden esetben forrasztás nélkül pótolták a letörött részeket. Egyetlen biztos kivétel az 1280. zamárdi sír szíj vége. Mivel a szíjvég állatornamentikája a verettél ellentétben nem fogazott és az aranyozás is más árnyalatot mutat, igen valószínű, hogy a veretet utólag kapcsolták ehhez a szíjvéghez, a forrasztott csuklós szerkezet kivitelezése azonban itt tökéletes (Zam/1280/1: 22. kép 5; BÁRDOS 1998, 19. kép; NAGY 1999, 294; BÁRDOS 2000, 91 ).

12 A megvizsgált anyagban a szíjvégek három csoportját különböztettük meg. Megállapítható volt, hogy a konstrukciós sajátosságok szorosan összefüggnek a tárgyak készítési módjával; míg az egy- és háromrészes szíjvégeknél az öntési technika dominál, addig a két részből álló szíjvégek elsősorban préselt munkák. Ennek függvényében az első két típus többségében a Dunántúlról került elő, a préselteknél azonban ilyen területi elkülönülés nem mutatható ki (23. kép). A CSATOK A fogazással díszített csatok, a szíj végekhez hasonlóan, a felhasznált fő részek számától függően csoportosíthatók. Itt is mindhárom, a bevezetőben említett konstrukciós részlet szerepet kap: az összeillesztés, a töltőanyagok és a felerősítés. Az első szempont szerint két fő típust lehet megkülönböztetni: a csuklós tengelyen a csatfej és csatveret összekötő tengelyén mozgatható fejű csatokat (1. kép 2b) és a merev csattestet, ahol a csatfej és -veret egy darabból készült. Mindkét esetben természetesen a csattüske az egyetlen használati szempontból elengedhetetlenül mozgatható rész (1. táblázat, 1. kép 2a-b; 24. kép).

13 A fogazással díszített csatok első csoportja igen egységes technikai megoldást mutat, az ún. belső csuklós szerkezetet. Ez azt jelenti, hogy a kettős kampó a csatveret közepén van rögzítve, amit két oldalról az itt vastagabban kiképzett csatfej vesz közre (1. kép 2a-b). A tengelyt elvékonyodva, a középső kampókon áthaladva és a csattüskét közrevéve szintén a csatfej képezi. A kampók két módon készülhettek: vagy egy a verettél együtt öntött, középen nyitott, hosszúkás fémcsík visszahajtásával, vagy egy ilyen alakú fémdarab rögzítésével a csatveret hátoldalán (1. kép 2a-b). A két henger alakú kampó közé helyezték be a csattüskét. Ennek két változatát találjuk meg a vizsgált anyagban. Az egyik két részből áll, a tengely köré nyúló kampóból és egy tüskéből, amelynek töve pajzs alakú és teljesen elfedi a csuklós szerkezetet (pl. Köl/A264/1: 12. kép 4; JankG/0/1: 9. kép), a másik egy többnyire félkör keresztmetszetű rúd, amelynek vége visszahajlítva a csuklós szerkezet egy eleme (pl. Bud/696/1: 4. kép 1). A csattestet szegecsekkel rögzítették a bőrszíjhoz: a szíjat a veret és a visszahajlított lap közé, a csuklós szerkezetig becsúsztatták és a pajzs alakú veret három csücskében összeszegecselték. Ehhez több esetben egy fémlapot fektettek keresztbe a viszszahajlított csuklós szerkezet mögé (1. kép 2b; pl. Bud/696/1: 4. kép 1; Már/7/1: 15. kép 1; Köl/A264/1: 12. kép 4). A megoldás mesterfogása az, hogy nem volt szükség külön kampók készítésére és felforrasztására, hanem sokkal egyszerűbben, a lemez visszahajlításával, érték el ugyanezt az eredményt. Ezek a csatok mind öntöttek, de egyiknél sem alkalmaztak 12 A szíjvég hátoldalán egy türk rovásírásos és egy szamarkandi szogdfelirat van. Ld. HARMATTÁ 1996! 13 Hasonló módon csoportosította Schulze-Dörrlamm az RGZM-ben őrzött bizánci eredetű csatokat (SCHULZE-DÖRRLAMM 2002. V-VH) és korábban Csallány is (CSALLÁNY 1954. 106 108).