A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

HEINRICH-TAMÁSKA Orsolya: További adatok a fogazással díszített leletek készítési módjához: a konstrukció

MFMÉ-StudArch il (2005) 147-188 TOVÁBBI ADATOK A FOGAZÁSSAL DÍSZÍTETT LELETEK KÉSZÍTÉSI MÓDJÁHOZ: A KONSTRUKCIÓ HE INR ICH- TA MÁSKA Orsolya A kora avar kori ötvösművészet részeként legutóbb a fogazással díszített leletek előállítási módját tárgyaltuk. Ennek keretében a különböző technológiai részleteknek, az alapanyagok meghatározásának, megmunkálásának, a különböző bevonatok és munkaeszközök vizsgálatának és a berakási technikáknak szenteltünk figyelmet (HEINRICH-TAMÁSKA 2002a). Nem foglalkoztunk azonban egy további fontos technológiai szemponttal, a konstrukcióval. Ennek hiányát pótolja ez a tanulmány.

1 A leletek konstrukciója sok esetben tipológiai besorolásuk fontos részét képezi. Konstrukció alatt a következő részleteket értjük: - az egymástól függetlenül elkészített részek, elemek összeillesztésének módját; - a töltőanyagok használatát és funkcióját; - valamint a fém leletek felerősítését magára a használati tárgyra. A tárgy későbbi használatának szempontjából a készítés folyamatában az egyes külön készített részelemek összehangolt tervezésének alapvető jelentősége van. A cél az elemek harmonikus összeilleszthetősége és az ettől függő előállítás. A készítési mód a használati és praktikus szempontokon túl az ötvös hagyományos ismereteitől és/vagy a megrendelő anyagi lehetőségétől, illetve kívánságától függhet. Az utóbbi két esetben az imitáció is fontos szerepet játszik, hiszen sokszor e lehetőségek határozzák meg egy tárgy készítési módját. így pl. üregesen összeforrasztott lemezek valamilyen idegen, természetes anyaggal kitöltve, a kérdéses fém alapanyag masszív felhasználását, más technológiai ismereteket feltételező öntési technikát utánozhatnak. A következőkben a fogazással díszített leletek három fő csoportját — a szíjvégeket, a csatokat és a véreteket — több konstrukciós változatra osztjuk.

2 Míg az első két csoport használati szempontból igen egységes: övek, lószerszámok és lábszíjgarnitúrák része, addig a harmadik csoporthoz tartozó fémtárgyak közt kardakasztók, tálak, tegez- és kapszulaveretek is előfordulnak. Utóbbihoz többnyire az egy részből kialakított tárgyak sorolhatók, amelyeknél a konstrukció szempontjából csupán a felerősítési módot kell vizsgálnunk. A fogazással díszített tárgyak között több olyan lelet is van, amelyeknél a fent megnevezett három technikai részlet egyikének sincs jelentősége, ilyenek a gyűrűk, hajtűk (Go/0/1; Kör/ 88/1: 8. kép 1-2), varkocsszorítók és a karperecek. Ezek többnyire egy darabból készült fémmunkák, melyeknél nincs szükség felerősítésre, hisz közvetlenül a testen hordhatók. Ezeknek a tárgyaknak a továbbiakban tehát csupán akkor szentelünk figyelmet, ha több részből készültek. Összeillesztésük módját ekkor az egyes kategóriákon belül tárgyaljuk. / A cikket Nagy Margit lektorálta. Segítségét ezúton is köszönöm. Köszönettel tartozom Czabarka Zsuzsának és Koncz Margitnak a leletrajzok átrajzolásáért és a következő kollegáknak és intézményeknek egyes tárgyak megjelentetési lehetőségéért: Pásztor Adriennek és Vida Tivadarnak (Budakalász-Dunapart: Bud/694/1: Bud/840/1). Nagy Erzsébetnek (Hírd: Hír/206/1), valamint a kecskeméti Katona József Múzeumnak (Kunszállás: Kunsz/32/1-2, 5). Az átrajzo/tatáshoz szükséges /életrajzokat a múzeumokban végzett mikroszkópos vizsgálatok folyamán készítettem. Az ettől eltérő esetekben: a más publikációkból átvett rajzoknál, a zamárdi leleteknél, illetve a katalógusok képanyagának átrajzolásánál, a képaláírások utalnak a forrásra (Id. 2-22. kép!). 2 Ld. 2. táblázat! A le/eteket a legutóbbi publikációban megjelent katalógus számaival jelöltük, ahol az egyes tárgyak részletes technikai adatai és az irodalmi hivatkozások is megtalálhatók (HEINRICH-TAMÁSKA 2002, katalógus). A táblázatba egy lelet tévesen kétszer lett felvéve (BudCsH/7/1 és BudCsH/8/1, helyes ez utóbbi) és egy lemaradt (Bud/691/3: VIDA 2000. Abb. I. I). Ezen kívül egy nemrégiben a MNM-ba került csattal bővült a jogazásos díszítésű leletek köre. A csat egy álcsatos övgarnitúrához tartozik (GARAM2004. 4. kép). Továbbá két tárgyra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a leírás alapján fogazoltak, de a publikált képek alapján sajnos nem dönthető el, hogy valóban fogazásról van-e szó: Csengőd, 7. sir egy karkötője (KOVRIG 1946 48, 73. 4) és Osijek. egy szórvány szíjvég (SEOBA NARODA 1962, Taf. XV. 4).