A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

NAGY Márta: A halomsíros kultúra leletei Szentes környékén

lőhelyén (TOCÍK 1981, Taf. CXXX. 10, 15, Taf. CLX1X. 16, Taf. CLXXII. 10). A tölcséres nyakú korsó (4. kép 4) a halomsíros kultúra nyugati (TOCÍK 1964, Abb. XXII) és hazai (TROGMAYER 1975, Taf. 32) leletei között igen gyakran megjelenő forma (FOLTINY 1957, III. t. 8. 10; MOZSOLICS 1957, 133, Taf. 4), és közel áll az ún. cseh típusú korsóhoz. Eva Cujanová-Jílková szerint kialakulási helye Közép-Csehországba tehető (CUJANOVÁ-JÍLKOVÁ 1964, Taf. 4. 26, Taf. 7. 24, Taf. 8. 13). A halomsíros kultúra egész területén használták a félgömbös testű, füles bögrét, amely feltehetőleg helyileg más-más előformákhoz köthető (4. kép 7-8; 7. kép 2). A nagyhegyihez hasonló példányok kerültek elő még Salkán (TOCÍK 1964, Abb. VIII) vagy Tápén is (TROGMAYER 1975, Taf. 5, Taf. 34, Taf. 41, Taf. 52).

19 A szentes-nagyhegyi haránt vonalakkal díszített hasú bögréhez (4. kép 6) hasonló került elő Salkán (TOCÍK 1964, Abb. XL 14). A bütykös hasú bögre (4. kép 5; 10. kép 6-7) a Kárpát-medencében a magyarádi kultúrában mutatható ki legkorábban. Ez a forma nálunk a halomsíros kultúra egyik vezértípusának mondható (TROGMAYER 1969, 91-92). A kónikus nyakú urna vállon ülő fülekkel (9. kép 1) az RBB-re keltezett németországi, illetve szlovákiai leletegyüttesekben fordul elő, az RBC periódusban ritkábban találhatóak meg. Anton Tocík véleménye szerint ez a típus nyugati kapcsolatokkal rendelkezik (TOCÍK 1964, 45, 48, Abb. IX. I)

20

. A kónikus nyakú, karcolt háromszögekkel díszített urnához (7. kép 4; V. SZABÓ 1999, 10. kép) hasonló példányok nagy számban kerültek elő, maga az urnaforma igen kedvelt típus volt mind a hazai, mind a közép-dunai halomsíros kultúra körében (KOVÁCS 1966, 192; BENKOVSKY-PIVAROVÁ 1976, Abb. 6. 7; STUCHLÍK 1990, 469-470, Abb. 1. 4, 6, Abb. 3. 10-11). A kárpáti halomsíros kultúrához tartozó lelőhelyeken szintén megtaláljuk: Dolny-Peter (DUSEK 1969, Abb. 10. 12), Nitriansky Hrádok-Zamecek (TOCÍK 1981, Taf. LXXV. 6, Taf. CXLIX. 29), Salka (TOCÍK 1964, 8, 19, Abb. 10, Abb. 18. 6), Szomolány (DUSEK 1980, 349, 365, 382).

21 Magyarország területén is számos lelőhelyen előfordult (KALICZ 1958, 47, 3. t. 10; KOVÁCS 1965, 68, 77-78, 19. ábra 6; SZ. KÁLLAY 1983,42,47,49, 2. kép 1, 10. kép 14, 12. kép 18-19; HORVÁTH 1994, 2. kép 3). Megtalálható továbbá ez a díszítés Bácskában is Velebit lelőhelyen (TROGMAYER-SZEKERES 1968, Taf. I. 6-7). A jaksori urnával szinte teljesen megegyezik az ebed-szőlőhegyi (RÉCSEY 1892, 345), a szeged-bogárzói (FOLTINY 1957, 5, 2. t. 11), illetve a nagydémi (ILON 1999, L t. I) urna. Megállapítható, hogy a sraffozott háromszögdíszítést széles körben alkalmazták az RBB1-BC időszakban (TÁRNOKI-CSÁNYI 1992, 165, Abb. 120; POROSZLAI 1992, Abb. 108). Az ujjbenyomkodásos lécdísszel ellátott urnák (5. kép 3-5, 7-8) minden egyes halomsíros temetőben és településen is megtalálhatóak, keltező értékük nincs.

22 A halomsíros kultúra viszonylag gyakori típusai közé sorolható a nyomott gömbtestű, hengeres nyakú, kihajló peremű urna, amelynek vállán négy kis bütyök ül, öblén két kicsi szalagfül található s köztük egy-egy bütyök van (9. kép 2). A Kárpát-medencében is számos lelőhelyen megtalálható ez a típus, pl.: Szeged-Bogárzón (FOLTINY 1957, II. t. 10), Rákóczifalván (TOMPA 1935, Taf. 31. 2-3, Taf. IV. 11), Rácegresen (WOSINSZKY 1891, 53: 1), Marosvásárhelyen (HAMPEL 1896, CCXX1V. t.), Bakson (FOLTINY 1957, IV t), de Németországból is ismerünk hasonlókat (HOLSTE 1953, Taf. 11. 2, 4).

23 A tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű füles korsó (10. kép 5) a késő magyarádi kultúra Dolny Peter-i fázisában jellemző edényforma (EsztergályhorvátiAlsóbárándpuszta), magán a névadó lelőhelyen is került elő ilyen típusú edény (DUSEK 1969, Abb. 6. 13, 13a, Abb. 15. 7), továbbá Nitriansky Hrádok-Zamecek, szintén késő magyarádi telepen is (TOCÍK 1981, Taf. CXXIII. 26, 28, Taf. CXL. 17). Ez a forma a Vatya-kultúra rákospalotai fázisában is jellemző (MOZSOLICS 1967, 110-111, Abb. 34; HANSEL 1968 II, Taf. 26. 15), és sajátja az ausztriai Mistelbach-Regelsbrunn-csoportnak (PITTIONI 1954, Abb. 255. 3-4) is.

24 A Kárpátmedence területén általánosan elterjedt edénytípus a 19 Időnként előfordulhat, hogy hasélük van, és ez rovátkolt (4. kép 9), mint ahogy ez látható Tápé-Széntéglaégető lelőhelyen (TROGMAYER 1975, Taf. 3. 22), de Csehországban és Németországban is gyakori a haséi rovátkolása (HOLSTE 1953. Taf II. 13). 20 A bordával díszített példányok a fiatalabb fázisra jellemzőek (KŐSZEGI 1964, 7). 21 A váll alatti sraffozott díszítés már nem új keletű a helyi középső bronzkori kultúrákban. Megtalálható például a késő Vatya — vatya-koszideri erődített települések leletei között (MAROSI 1930, 73. kép 2), valamint a rákospalotai, koszideri horizontba keltezhető edényeken (HAMPEL 1896, LXXXVI. t. 1), valamint egy kosziderről származó edényen (BÓNA 1975, Taf. 38. 1). 22 Tiszakeszi-Szódadomb 2. lelőhely (KEMENCZEI 1989. Abb. 5-6). 23 Elöformáit megtalálhatjuk a kónikus nyakú, hasvonala alatt két füllel ellátott urnákban (KOVÁCS 1966, 193). 24 Továbbélését a halomsíros temetőkben való jelenléte igazolja (TROGMAYER 1975. 32. t. 365: KOVÁCS 1975b. 26, 273.1).