A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

LŐRINCZY Gábor – STRAUB Péter: Újabb adatok az avar kori szűrőkanalak értékeléséhez III

ta (PEREMI 2001, 177-178) — által összeállított lelőhelyjegyzékét az alábbiakkal bővíthetjük:

21 Backi Sokolac-Moravitski Put (RICZ 2002,30) 7. sír,

22 DeszkG (KÜRTI 2002, 109-110) 58. sír,

23 Fajsz-Ártér

24 13., 41., 43., 123. sír (BALOGH-KŐHEGYI 1999, 250, 253254, 262), Győr-Téglavető-dűlő 850. sír (BÖRZSÖNYI 1908, 226), Kiszombor-M (KÜRTI 2002, 203) 26. sír,

25 Kiszombor-Tanyahalom-dűlő 3., 16. sír,

26 MödlingAn der goldenen Stiege 214. sír (DISTELBERGER 2004, Abb. 27; DISTELBERGER 2004a, Taf. 4), Orosháza-Bónum 160. sír (JUHÁSZ 1995, 31, Taf. 9: 160/1), Sommerein am LeithagebirgeSteinäcker XXI. sír, 92/77. sír(DA!M-LIPPERT 1984,216-217, Taf. 6; FÖ 1992, 19-20), Szarvas-Grexa-téglagyár 104. sír (JUHÁSZ 2004, 25, Taf. 14), Szeged-Makkoserdő 101. sír (SALAMON 1995, 120), Szegvár-Oromdülő 333., 349., 761., 866., 890. és A sír, Tiszavasvári-Koldusdomb 19. sír (CSALLÁNY 1960, 58, 61, XIX. t. 28-33), ZillingtalUnterer Kapellenberg-D 4L, 48., 205., 435. 567. sír.

27 Az újabb lelőhelyek alapján nemcsak a pártás sírok, hanem az előkerült pártaveretek mennyisége és típusaik száma is jelentősen megnőtt. Ezek alapján szükséges lesz tovább finomítani Garam Éva beosztását. Háromkaréjos veretek 4 új lelőhelyről, 9 sírból kerültek elő: Backi Sokolac-Moravitski Put 7. sír, Kiszombor-Tanyahalom-dűlő 3., 16. sír, Szegvár-Oromdűlő A, 333., 349., 866., 890. sír, Zillingtal-LJnterer Kapellenberg-D 41. sír. Jellemzőjük, hogy csak formájuk hasonló, díszítésük egyedi, ezért mindegyik más-más préselőmaggal készült. Ha figyelembe vesszük az összes, nem csak pártadíszítésre használt háromkaréjos veretet, akkor a kunszentmártonival együtt eddig 15 különböző préselőmaggal számolhatunk. E verettípus elterjedése szinte általánosnak mondható, még ha a mai ismereteink szerint a Köröstől északra eső területről nem is tudunk ilyen típusú veret előkerüléséről. Biztosan pártát díszítve — a zillingtali 41. síron kívül — csak a Köröstől délre fordult eddig elő, a Backi Sokolac-i sír kivételével mindig a Tiszántúlon. A háromkaréjos véretekkel díszített párták használatát a Dél-Alföldön a békéscsabai Heraclius és Heraclius Constantinus- (616-625) (SOMOGYI 1997, 28-29) és a Kiszombor-Tanyahalom dűlő 16. sírjából előkerült Heraclius és Heraclius Constantinus-solidus (LANGÓ-TÜRK 2004, 211; SOMOGYI 2005, 29. j.) a 7. század második negyedére, középső harmadára valószínűsíti.

28 Garam Évaáltal négyzet alakú típusnak meghatározott veretek kerültek elő Nadrljan/Adorján 5. tanya 45. (GERE 1998, 67, 27. t. 1-4, 6), Deszk-G 58., KiszomborM 26., Orosháza-Bónum 160., Szarvas-Grexa-téglagyár 104. és Szegvár-Oromdülő 761. sírjából. Ez a típus a legváltozatosabb formában és díszítésben fordul elő, ezért a továbbiakban minden bizonnyal altípusokat kell majd meghatározni, hiszen nem sorolhatóak egy típusban a kiskörös-vágóhídi LXXI. sír kőberakásos veretei például az egybekapcsolt láncszemekkel díszített véretekkel.

29 Ez a verettípus döntő többségében a Tiszántúl déli féléről 21 Peter Stadler harminchárom lelőhelyről tud párta vagy diadém előkerüléséről, de véleménye szerint még több lehet, mert valószínűleg több esetben a véreteket övveretként szerepeltetik (STADLER 2005, 136, Taf. 150). Összeállításéiban a szerző nem adott lelőhelykatasztert. 22 A sírra és a verettípusra vonatkozó információkért Balogh Csillának mondunk köszönetet. 23 MFM ltsz.: 53.18.201. Az embertani anyag nem található az SzTE Embertani Tanszék gyűjteménvében. 24 Garam Éva az ásatási dokumentációra hivatkozva (GARAM2005, 172) feltehetően erre a lelőhelyre utalt. 25 MFM ltsz.: 53.40.5. Az embertani anyag nem található az SzTE Embertani Tanszék gyűjteményében. 26 Langó Péter és Türk Attila ásatása (LANGÓ TÜRK 2004, 209-211). 27 A temető pártás sírjaira vonatkozó adatokért Falko Daimnak mondunk köszönetet. Kéziratunk lezárása előtt a szerző szívességéből lehetőségünk volt megismerni Bendegúz Tóbiásnak a 4L sírról írt, az Archaeologiai Értesítőben sajtó alatt lévő munkáját is. 28 A fentiek alapján nem e/fogadható Tomka Péter véleménye, miszerint a diadémmal-pártával vagy fejkendővel összefüggő különböző homlokdíszek a 670-es változás idején tűnnek fel (TOMKA 1995, 87). 29 Itt jegyezzük meg, hogy Garam Évának a romonyai I. temető 57. sírjának véreiéiről írott megállapításai (GARAM 2005, 171) revízióra szorulnak. Az ásatási napló bejegyzése az alábbiakat tartalmazza: „Bal oldalon, részben a koponya alatt, egymás mellett két préselt mellboglár bronzból. Az alsó lapjával fölfelé, a felső lapján fekve. Lapjukhoz erős szíjnyomok tapadtak. A homlok köröskörül zöld, úgyszintén a koponya nyakszirti részén is oxidnyomok vannak. Diadém okozhatta, ami szíjból volt, mert a szíjnyomok láthatók. E szíjon veretek, díszek voltak. Bal oldalon a fül táján egy kerek veret lapján fekve, hátul, a nyakszirtcsonton négy préselt veret került elő, szíjnyomokon, lapjukkal fölfelé. Ezek a diadém díszei voltak." Ezek alapján a két darab nagyméretű, négyszögletes veret boglárpár (vö. BALOGH 2000, 221), míg a többi veret pártadísz volt. A fentiek fényében a romonyai pártarekonstrukció (GARAM 2005. 3. kép 7) nem elfogadható. Az angol nyelvű publikáció leírása (KISS 1977, 113) — melyen a rekonstrukció alapul — nem követi hűen az ásatási napló bejegyzését. A síregyüttesre vonatkozó adattári és leltári adatokért Nagy Erzsébetnek (JPM) mondunk köszönetet.