A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

V. SZABÓ Gábor: A tiszacsegei edénydepó. Újabb adatok a Tisza-vidéki késő bronzkori edénydeponálás szokásához

is része volt. Ezek alapján rögtön adódik egy jelen­legi tudásunk alapján csak bizonytalanul megvála­szolható kérdés: milyen csoportot vagy köteléket reprezentált ez az átlagosan 20-25 fős közösség? Jan Bouzek fentebb vázolt ötletéből kiindulva nem zárható ki a lehetősége annak, hogy az edé­nyek elrejtését megelőző ceremónia egy szövetségi vagy alárendeltségi viszonyt megerősítő fogadalom vagy ünnepség volt. 43 Ebben az esetben valószínű, hogy a státuszszimbólumnak tekinthető edények­ből végrehajtott rituális étkezésben és italozásban egy adott társadalmi vagy territoriális egység meg­határozó személyiségei vettek részt. A rituálé által érintett 20-30 fős létszám már túlmutat egy hagyományos családi-települési kö­zösségen, 44 inkább egy — a vérségi kötelékeket felülrétegző — territoriális társadalmi és gazdasági képződmény jelenlétére utalhat (PALÁTOVÁ-SALAá 2002, 151-152). Ilyen társadalmi csoport lehet a bronzkor folyamán kiformálódó katonai kíséretek vagy férfiszövetségek valamilyen változata (BOU­ZEK-SKLENÁR 1987, 39; SHERRATT 1997, 392), 45 de je­lölheti ez a szám egy előkelő család vagy harcos köré szerveződött, szabad jogállású családokat, fegyvereseket esetleg szolgákat magába foglaló, te­kintélyelvű háztartás („oikosz") (FINLEY 1985, 76-77; SPERBER 1999,631 ) tagjainak a létszámát is. 46 A késő bronzkorban Európa-szerte egy új, a ko­rábbitól eltérő ideológiájú és megjelenésű társadal­mi elit kialakulásának lehetünk tanúi (TREHERNE 1995; KRISTIANSEN 1999, 180-183). A nyugat- és észak-európai területeken ekkoriban egy meglehe­tősen differenciáltnak tűnő társadalmi struktúra körvonalazható, amelyben jól elválik egy széles, önmagában is differenciált harcosreteg és egy szű­kebb, magát kiemelkedő presztízstárgyakkal defi­niáló, harci főnökökből álló elit (KRISTIANSEN 1984; KRISTIANSEN 1999; CLAUSING 1999; SPERBER 1999). Az új típusú főnökségek élén álló elit presztízse fenntartásának érdekében rendkivül széles térsé­gekkel alakított ki kapcsolatokat és tartott fenn fo­lyamatos kommunikációt (KRISTIANSEN 1998, 338-339). Ennek eredményeképpen egymástól távoli régiók anyagi és szellemi kultúrájában számos „in­ternacionális" jegy jelent meg és került át a rövid idő leforgása alatt a vele kapcsolatban álló közös­ségek mindennapi életébe is. Ilyen internacionális és egyben rétegspecifikus jegy lehetett az általunk vizsgált térségben, hogy ekkortól az edénydepók a korábbi periódusokhoz képest új összetételben, látványosabb kivitelben és nagyobb számban jelennek meg, utalva a hozzájuk kötődő események jelentőségének növekedésére/ felértékelődésére. A vezető családok társadalmi státuszuk fenntartásának okán nemcsak a fém nyersanyag beszerzését és szétosztását, hanem a vallási és közösségi élet bizonyos rétegeit is mono­polizálták, így kötve magukhoz minél szélesebb ré­tegeit szűkebb és tágabb közösségüknek (KRIS­TIANSEN 1984, 203-204; KRISTIANSEN 1998, 336-339). Ebben a megközelítésben depóink étkező- és ivóedényeinek darabszáma egy adott kistérséget uraló közösség (pl. nemzetség, klán, „oikosz") fegyveres férfiainak vagy egy helyi katonai arisz­tokrata/főnök körül szerveződő kíséretnek a létszá­máról is tudósíthatnak 47 Egy ilyen típusú — a közvetlen rokonsági kapcsolatokon túlmutató ­társadalmi egység belső kohéziójában, illetve a szomszédos csoportok közt kialakuló szövetségi rendszerek létrehozásában és fenntartásában ko­moly szerepet játszhattak a ceremoniális keretek közt lezajló lakomák, ünnepélyek, közös áldozatok (DIETLER 1990, 362-364, 370-373; SHERRATT 1997, 391-392: PALÁTOVÁ-SALAS 2002, 149, 151). 48 44 Arra, hogy a társadalom elemi/családi szintjein is működnek ezek a rituálék, a kevesebb edényből álló depók utalnak. Jó példa erre térségünkből az oszlári edénydepó, amely két kisebb fazékszerű edényt és mindössze 6 tálkát tartalmazott (KOÓS 2003). 45 A katonai kíséret és a férfiszövetség fogalmához, illetve különbségéhez Id. BOUZEK 1986! 46 A nyugati urnamezős kör vorderpfalz-i régiójában L. Sperber a fegyveres férfisírok térbeli szóródása alapján tett kísérletet ilyen „ kardhordozó " családok köré szerveződő háztartási-gazdasági közösségek territóriumainak a kijelölésére (SPERBER 1999, 629 637). 47 Amennyiben elfogadjuk K. Kristiansen feltételezését, hogy a fegyvereket tartalmazó bronzdepók egy-egy ütközet során az ellenségtől zsákmányolt, majd áldozatként felajánlott tárgyakat tartalmaznak (KRISTIANSEN 1999a), akkor az egyes depók fegyverszámai alapján megbecsülhetjük a fegyveres konfliktusban részt vevő harcoscsoportok hozzávetőleges létszámát. Térségünkben ez a szám a kardok esetében maximum 19 — Hajdúböszörmény (MOZSOLICS 1984) — , a lándzsahegyeknél pedig 31 — Bükkaranyos II. (KEMENCZEI 1974) —, tehát nem tér el lényegesen az edénydepók által mutatott átlagtól. 48 Hasonló értelmezést kínál néhány fémedényeket tartalmazó depó is. Tágabb térségünkből Id. Tamási: 3 csésze (PA TA Y1990, 52-53), Hajdúsámson: 3 csésze, 3 üst (PATA Y1990, 22, 55, 61-62)! Lehetséges, hogy a státuszreprezentáció magasabb fokát jelző fémedények, rangosabb személyiségek részvételével lezajlott, kiemelkedő jelentőségű szertartások, ünnepélyek, szö-

Next

/
Thumbnails
Contents