A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

1937, Taf. 17. 2). Veselén is megtalálták (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 10. 7). Bögrék, korsók. Tölcséres nyakú korsók (feltételezhetően kettős kónikus hassal)

29 (6. kép 1, 4-5; 8. kép 1, 12). A Kárpát-medence és környéke középső bronzkorában sűrűn előforduló edénytípus, elsősorban a koszideri időszakra jellemző. Megtaláljuk a füzesabonyi, késő magyarádi-halomsíros (Dolny Peter), késő Vatya- (Rákospalota-Alpár-fázis) anyagban egyaránt (KOVÁCS 1984, Taf. 65. 6, 13; DUSEK 1969, Abb. 5. 2, 6, Abb. 6. 15; KOVÁCS 1975, Abb. 3. 1-4, 10-12). Süttő nagy koszideri telepén az egyik vezető edénytípus (KOVÁCS 1988, Abb. 2. 1, Abb. 3. 1, 3, 9-10, 15, Abb. 4. 2, 10). Ugyanakkor a korai halomsíros kultúra sajátja is, mind a Mistelbach-Regelsbrunn, mind a csehországi csoportban megtaláljuk (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 3; CUJANOVÁ-JÍLKOVÁ 1964, Obr. 10. 17; JÍLKOVÁ 1958, Obr. 10. 5. 7). A korai halomsíros kultúra nyugat-dunántúli leletanyagában nagy számban van jelen, eredetét valószínűleg nem a hazai kultúrákban kell keresni, hanem ez a típus is hozott fonnának tartható — a halomsíros vagy a magyarádi kultúrára vezethető vissza.

30 A kettős kónikus has — amely a zákány széki korsótöredékekre igen jellemző — késő magyarádi jellegzetességnek tartható (H. SIMON-HORVÁTH 1999, 194), és a korai halomsíros időszak jele területünkön, mivel Tápén ismeretlen (TROGMAYER 1975). Néhány kettős kónikus hasú, tölcséres nyakú korsó a veseléi fejlett halomsíros korú telepről is ismert (BARTÍK 1996, Tab. 2. l, Tab. 9. 5). A forma perem alól induló fülű változata esetleg magyarádi jelenségnek tartható (HORVÁTH 1994, 1. kép 8; KOVÁCS 1988, Abb. 2. 1). Csonka kúpos vagy hengeres nyakú, kettős kónikus/nyomott gömbös hasú, csüngő bütykökkel díszített bögre (3. kép 1, 6; 8. kép 3^4; 9. kép 6). Legjobb párhuzamát a hetényi (Kecskemét mellett)

31 bögre jelenti, amely vélhetően csontvázas sírból, lemezöv és szív alakú csüngők kíséretében került elő (MOZSOLICS 1973, Taf. 2.19). Ezt a sírt fémanyaga alapján korainak tarthatjuk. Az egyfülű, általában nyomott gömbös hasú, hengeres nyakú bögre a korai halomsíros horizont sajátja: pl. Tiszafüred 3., 11., 46., 80., 130. 132., 198. és 342. sír (KOVÁCS 1975a, Pl. l. l, Pl. 2. l, Pl. 4. 1, Pl. 7. 2, Pl. 11. 1, Pl. 20. 1, Pl. 31. 18; KALICZ 1958, 1.1. 1, 2. t. 3 stb.), a tápéi temető anyagára nem jellemző. A Dél-Alföldön több közöletlen szórványleletben akadtam a nyomára: Rúzsa (5. kép 6), Szeged-Alsóközpont (5. kép 9), Kiskunmajsa (5. kép 7), utóbbi helyen sírokról van szó, melyekben pödrött végű tü, spirálcsövecske, szív alakú csüngők is voltak.

32 A felsőpusztaszeri leletben szintén előfordul (FOLTINY 1945, 15. t. 20,23-24). A tápéi temető használatának időszakát mindenképp meg kell előzniük, mert addigra már eltűnik a kerámiaművességből ez a típus.

33 29 A telep korsókból származó hastöredékei szinte kivétel nélkül kettős kúposak. 30 Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta koszideri időszakba sorolható telepén (HORVÁTH 1994, 1. kép 7-8), Gellénháza-Budai szer kora halomsíros településén (H. SlMON-HORVÁTH 1999, l. kép 3-5), illetve a nagydém-középrépáspusztai temetőben és a hegykői edénydepóban gyakori típus (ILON 1999, 1. t. 4, 8. t. 1, 3-4). 31 Az idézett helyen Chotín szerepel. Horváth Ferenc kiderítette, hogy térben sokkal közelebb, Kecskemét mellett található a lelőhely. Horváth Ferenc szíves szóbeli közlése. 32 Feltételezhetően a kiskunmajsa-kőkúti temetőről van szó, amelynek néhány lelete (síronként külön) a szegedi múzeumba került. Az említett bögrék leírása: 1. Rúzsa, szórvány, Rakonczai János tanító adománya: Sötétbarna, világosbarna foltos, kerámiazúzalékkal és homokkal soványított, jó kidolgozású, igen jól égetett bögre (5. kép 6). Közepesen kihajtó peremű, tölcséres nyakú, bekarcolt vállvonallal rendelkezik. Hasa nyomott gömbös, enyhén kettős kúpos. Szalagfüle a peremből indul és a váll felső harmadára támaszkodik. Hasvonalán 4, jelzésszerű, nem szimmetrikusan elhelyezett bütyök található. Felülete simított, szája kissé szabálytalan. Ma.: 9 cm, szá.: 7,4*7,8 cm, vá.: 6,2 cm, fá.: 3,5 cm. MFMItsz.: O. 82.6.1. 2. Szeged-Alsóközpont: Szürke, barnásszürke foltos, zúzott kerámiával és homokkal soványított, jól kidolgozott, jól égetett bögre (5. kép 9). Pereme közepesen kihajló, nyaka tölcséres, vállvonala bekarcolással hangsúlyozott. Hasa kettős kúpos, szalagfüle a peremből indul és a váll felső részére támaszkodik. Felülete fényezett volt, de zömmel lekopott. A hason három, szimmetrikusan elhelyezett, jelzésszerű bütyök található. Ma.: 7,2 cm, pá.: kb. 7 cm, vá.: 5,5 cm, ha.: 7,3 cm, fa.: 2,5 cm, v.: 4-5 mm. MFMltsz.: O. 53.47.1. 3. Kiskunmajsa 1. sír: Szürke színű, barna foltos, kerámiazúzalékkal soványított bögre (5. kép 7). A perem enyhén kihajló, lekerekített, a nyak hengeres. Vállvonala enyhe árokkal hangsúlyozott, hasakissé kettős kúpos, nyomott gömb alakú. Szalagfüle a peremből indulhatott, és a vállfelső részére támaszkodott. A has 4 oldalán szimmetrikusan elhelyezett jelzésszerű, kis csüngő bütykök találhatók. A bögre erősen töredékes, felülete több helyen lepattogzott. Másodlagos égésnyomok nincsenek rajta. Alja egyenes, de nem kidolgozott. Jól égetett. Ma.: 8,2 cm, szá.: kb. 6,5 cm, Ha.: 7,8-8 crnjá.: 3-3,5 cm. MFMltsz.: Ő. 53.50.1. 33 Közép-Duna-vidéki párhuzamai: R BBj korú leletegyüttes része Franzhausen 11. sz. temetőjében (NEUGEBAUER 1991, Abb. 82. 5), Mistelbach/zayai leletben is voltak ilyen bögrék (WILLVONSEDER 1937, Taf. 2. I, Taf. 3. 2). Oberpfalz: Landkreis Sulzbach-Rosenberg: Schwend, 3/1. halom (TORBRÜGGE 1959, Taf 79. 31).