A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

számúak (többnyire szórványok), a csólyospálosi emellett hatalmas kiterjedésű: 22 sírja 1000 m

2-en került elő, amivel kapcsolatban az ásató felveti a sírok fölé emelt halmok létét (WICKER 1995, 32-36, 2., 7-8. kép). Elképzelhető, hogy a halomsíros kultúra, különböző etnikai eredetű (KOVÁCS 1966, 198; KOVÁCS 1970, 44; KOVÁCS 1975, 312-315; KOVÁCS 1981, 93) hordozói a későbbiekben is eltérő rend szerint éltek és temetkeztek. A településtörténeti vizsgálatok másik fontos eredménye a halomsíros lelőhelyek Körös-Maros közi hiánya. Lelőhelyekkel (egy temető, a többi sírokból, egy esetben telepről előkerült szórványanyag) csak a tiszai vízi út mellett találkozunk: Szentes-Nagyhegy, Szentes-Ecser, Mindszent, Mártély-Feketehalom, Hódmezővásárhely-Kishomok, Hódmezővásárhely-AG, Hódmezővásárhely-GorZSa-KettŐshalom (ZALOTAY 1932, 86; BANNER 1945; V. SZABÓ 1999, 64, 66; TROGMAYER 1976; ArchErt 85 (1958) 201). Ezzel párhuzamosan emlékeik feltűnnek a Körös és a Szárazér völgyében (MRT 6; MRT 8; SZ. KÁLLAY 1983; HORVÁTH 1985, 65-69). A Szárazér völgyében talált kerámiaanyaggal kapcsolatban óvatosan kell fogalmaznunk. Sz. Kállay Ágota Battonyán a legkorábbi halomsíros telepanyagot is megtalálni véli (Vadaszán-tanya 1. gödör: SZ. KÁLLAY 1983, 47^19, 60), a leletanyagot elsősorban a megelőző kultúrákból származtatja, sok tekintetben a hajdúbagosi, rákóczifalvi csoportokhoz köti (SZ. KÁLLAY 1983, 52-60).

22 Az eddigi kutatások alapján bizonyos, hogy a halomsíros kultúra tömbjén belül — a dunántúli mellett — leginkább a Duna-Tisza közi csoport őrizte meg az eredeti hagyományokat, életmódot, és ezzel markánsan elkülönült a Tiszántúlon élő, zömmel középső bronzkori gyökerű népességtől (KOVÁCS 1970, 40-44; KOVÁCS 1981, 92-93; KOVÁCS 1995, 23; TROGMAYER 1985, 7). A KERA MI A TÁRGYAK EL EMZESE, KAPCSOLATAIK, IDŐRENDI HELYZETÜK Az 1. és 2. lelőhely kerámiáját a kidolgozás igényessége és a felhasználás célja szerint két nagy csoportra, durva és finom kerámiára lehet osztani. Azonban elhatárolásuk nem éles, vannak átmeneti jellegű edénytöredékek is. Előfordulnak nagyon rosszul kidolgozott urnák, tálak, de fényezett felületű fazékra is találunk példát. A durva kerámia leginkább a felületkezelés terén különbözik a finomkerámiától, ugyanis külső felületüket szinte mindig fröcskölt vagy elkent barbotin (schlickwurf) borítja. Az ilyen elkent felületű cserepek nagy számban kerültek elő mind az ásatás, mind a felszíni gyűjtés során is. A durva kivitelű tárolóedények belső felülete ugyanakkor elég gyakran fényezett, simított. Falvastagságuk 0,6-1,5 cm közt változik; a telep kerámialeleteinek kb. kétharmadát adják. Telepünk finomabb kidolgozású kerámiáinak falvastagsága igen tág határok között változik, 2 mm-töl az 1 cm-ig. Felületükön soha nincs érdesítés, általában fényezettek. A tálak ugyanakkor sokszor csak belül vannak felfényezve, kívül csak simítottak. A bögrék esetében ennek a fordítottja igaz, hiszen az agyagműves keze nem érte el a kis száj átmérőjű edények belsejét. A kerámiatípusok megoszlását tekintve (általában) a fmomkerámiába tartoznak az urnák, korsók és kancsók, bögrék, tálak; míg a durvább kivitelű kerámia típusai a tárolóedények, fazekak. A telepek egyéb gyakori tárgyai, a szűrők, parázsborítók, fedők nem kerültek elő sem az ásatáson, sem a terepbejáráson. Ugyanúgy hiányzott a tapasztott falú épületekre utaló patics is. Nagyszámú állatcsontot hozott fel viszont az eke a telep területén. Kerámián kívül csak két kőtárgyat találtunk terepbejárásunkon, egy fenőkő töredéket és egy kvarcitszilánkot (9. kép 2, 4). A kerámiakészítéshez felhasznált agyagot zúzott és őrölt kerámiával, homokkal és egy esetben kerámiával vegyes réti mészkővel soványították. A homok önmagában nagyon ritka adalékanyag, csak néhány edénynél fordul elő. A finomkerámiát is csak őrölt kerámiával soványították, igaz, itt az egyenletes szemcseméret eléréséhez sokszor szitálták is. Gyakoribb azonban, hogy homok és őrölt kerámia keverékét gyúrták az agyagba. /. Zákányszék-Ordög-tanya Réselt peremű urna (2. kép 1). A kihajló peremű urnák, peremük alatt hosszú, vízszintes átvágással, a halomsíros kultúra jellegzetes edényei. Igaz, a díszítés tálakon sokkal gyakoribb, és nem is fordul 22 Figyelembe kell azonban venni, hogy erről a területről sem ásatási, sem egyértelmű terepbejárási adatok nem ismertek.