A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

Díszítési technikák. A tálasedényként meghatározott töredékek legnagyobb százaléka egyszínmázas. A máz az edénybelsőt, esetleg a peremek külső szegélyét borítja. Két oldalán mázas töredék nem került elő. Legkedveltebb a zöld szín, illetve annak árnyalatai,

74 előfordul még a színtelen és a sárgásbarna máz 75

, de ezek együttes aránya sem éri el az összes zöld mázú töredékek 50%-át (3. kép 4-5). A mázas tálak között önálló csoportot jelentenek a barnás sárga-zöld mázfoltos díszü töredékek (4. kép 2),

76 melyek nagyfokú hasonlóságot mutatnak a vásárhelyi korai népi cserépedényeken megjelenő díszítéssel (KRESZ 1990, 330). Jelentősnek tekinthető az írókával díszített tálak és tányérok előfordulási aránya, az összes töredék 33%-át képviselik. Alapvetően két stílusba sorolhatók: a világos, többnyire fehér engobe-alapra felvitt, illetve a sötét, általában barna alapú töredékekre. A motívumok rekonstruálására a kisméretű töredékek nem nyújtottak lehetőséget, de biztosan megállapítható, hogy az egyszerűbb növényi motívumok és a geometrikus ornamentika alkalmazása meghatározó.

77 A díszítés minden esetben alkalmazkodott az edényformához, az egyenes- és hullámvonaldísz például leggyakrabban az edények peremének keretelését szolgálta. A világos engobe-alapon a fedőmáz mindig színtelen, a festett motívumok leggyakrabban barna és zöld színűek.

78 A sötét alapnál szintén jellemző a zöld színű festés, ami leginkább sötétbarna és fehér mintával párosult. A fedőmáz egyetlen esetben színtelen, a többinél sárgásbarna, vékony és fényes felületű (2. kép 16; 4. kép l).

79 Soproni Olivér a sárgásfehér alapon zöld-vörös-sötétbarna színű írókás díszítést a 16-18. századi magyar kerámiaanyag legfontosabb jellemzőjeként értékeli. Vizsgálva a tálasedények formai összetevőit, anyagát és díszítőmotívumait elkülönítette egymástól az ún. régies, azaz hódoltság kori (16-17. századi), valamint a kései, 17-18. századi írókázott tálak és tányérok csoportját. A 16-17. századi darabok legfőbb jellemzőjének tartja a vastag vonalú, sötétbarna keretezést, a rossz, fénytelen, gyakran rücskös mázborítást (KOVÁCS 1991, 170, Pl. I. 10, Pl. III. 7, 9-10; KALMÁR 1959, 48. t.; BÁLINT 1962, 30. t. 30, 30a; SOPRONI 1961, 29-30, Tab. 13. b; KOZÁK 1981, 44. kép; FEHÉR 1975, 7. t. 1, 2. kép), míg a kései anyag meghatározója a fényes, vékony mázréteg, finomabb vonalvezetési technika, a vékonyvonalas sötétbarna kontúrozás (SOPRONI 1981, 193). Az óföldeáki világos alapú írókás töredékek készítési technikájuk, színezésük és mintakincsük alapján a hódoltság kor utáni csoporthoz sorolhatók, párhuzamaik 17. század végi leletegyüttesekből ismertek (GÁL 1985, 11. t. 1-6, 13. t. 1-7; GERELYES 1991, 46, 15. kép 1, 3, 16. kép 3, 17. kép 1, 3; LÁZÁR 1986, 45. 13. kép 3; MITHAY 1988, 75-76, 22. ábra 1-2, 24. ábra; LÜKŐ 1940, 3. kép; SOPRONI 1959, 43, 5. kép). A barna és VÖrös alapszínű írókás díszítésű tálak és tányérok kisebb számban ugyan, de megtalálhatók a hódoltság utáni időszak kerámiakultúrájában, de számarányuk nem éri el világos alapúakét (SOPRONI 1981, 190; MÉSZÁROS 1968, 58. t. 1-7, 59. t. 3, 7, 65. t. 4, 7, 60. t. 4-5; LAJKÓ 2002, 1. kép 4; VIDA 1999, 24-26. kép; VALTER 1985, 13).

80 Az anyagban nem találtam sgraffito-díszes darabot, de előkerültek fésűs díszű mázas tálak, pontosabban azok töredékei. Ezeknél alapvetően kétféle technikát alkalmaztak. Az egyik típusnál a fehér engobe-alapba karcolt fésűs hullámvonal- és ívminta folé zöld színű mázat csorgattak.

81 A másik eljárásánál a színtelen fedőmáz alatt, a fehér engobe-alapba karcolt hullámokat halványzöld festéssel hangsúlyozták.

82 A kikapart felületen az agyag eredeti színe a színtelen fedőmáz alatt sötétebb színnel tűnt fel. A fésűs hullámvonal-díszítés és az ún. álsgraffíto-technika jellemző a kora újkori kerámiaanyagban, sőt a 18. században is előfordul (KOVÁCS 1984, 14. t. 2, 19. 1. 1-8, 33. t. 1-4; FODOR-KOZÁK 1971, 149, 11. ábra; FEHÉR 1972, 192, 2. t. 2; MÉSZÁROS 1968, 20-21. t.; GERELYES 1991, 25-27, 37, 45; KOVÁCS 1991, Pl. 4. 5, Pl. 8. 1, 4; SOPRONI 1981, 107-108, GARÁDY 1944, 392, 88. t. 2). A két korszak tálasedényeinek szétválasztása a stíluskritikai vizsgálat 74 Ltsz.: 2002.53.105., 24-25., 113., 39. 75 Ltsz.: 2002.53.53. 76 Ltsz.: 2002.53.43., 153. 77 Ltsz.: 2002.53.101.1-2., 120, 123. 78 Ltsz: 2002.53.17., 120, 123. 79 Ltsz.: 2002.53.42., 86. 80 A későbbi kutatás feladata annak megállapítása, hogy értékelhetőe-e a többszínmázas, sötét alapú, írókás dísztányérok előfordulása területi jellegzetességként. 81 Ltsz.: 2002.53.122. 82 Ltsz.: 2002.53.115.