A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

MFMÉ- StudArchX(2004) 553-574 KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTES ÓFÖLDEÁKRÓL F. LAJKÓ Orsolya BEVEZETÉS 1992. június 8-án, vízvezeték gerincvezetékének árokásásakor Óföldeákon, a Micsurin utcában dolgozó munkások régészeti leletek előkerülését jelentették. A régészeti helyszíni szemlét Béres Mária végezte el, aki ebben az időpontban a közeli templomdombon folytatott feltáró munkát.

1 A leletmentésre 1992. június 8-19. között került sor, a feltáró munka négy felületen (A-D) folyt. A Kastélypark régészeti lelőhely a község római katolikus templomától ÉK-re mintegy 50-70 m-re helyezkedik el. A Szárazér medre a templomtól déli és keleti irányba mintegy 200-350 m-re húzódott. Ez a mikrokörnyezet egyértelműen meghatározta a település helyét a templom körül (1. kép 1). A kutatás során előkerült leletanyag nagy része kerámia, a fémek és egyéb leletek aránya ezekhez viszonyítva elenyésző. A kerámiaegyüttes többsége kora újkori, kisebb hányada Árpád- és késő középkori edény- és kályhaszemtöredék. Jelen tanulmány keretében a kora újkori kerámiaanyag ismertetésére vállalkozom.

2 A leletközlés célja a korszak kerámiaművességéről eddig nyert ismeretek körének bővítése, a publikálásra került 17. századi edénytípusok számának gazdagítása. A feldolgozás egy nagyobb összefoglaló munka részét képezi, melynek célja a dél-alföldi régió kora újkori fazekasmüvességének komplex néprajzi és régészeti elemzése. A téma kutatásának szükségességét egyrészt a kutatottság hiánya támasztja alá, másrészt a korszak kerámiájának a korai népi kerámia kialakulásában játszott meghatározó szerepe indokolja. TÖRTÉNETI ADA TOK Óföldeák község Csongrád megye délkeleti részén, Makótól kb. 10 km-re északnyugati irányban helyezkedik el. A település földrajzilag a Maros folyó vidékéhez tartozik — a középkori természeti viszonyokat tekintve — a mezőség erektől szabdalt, hordalékkúpokkal és semlyékekkel tagolt ligetes löszdombján fekszik (BLAZOVICH 1985, 17-18). A Szárazér egyik mellékágának déli partján, a Batidai-sík vizeivel is körülölelt magasparton terül el (ANDÓ 1984, 73; BLAZOVICH 1985, 1. térkép). A terület vízkészlete a Tiszának és Marosnak volt a függvénye, a két említett folyó áradásterülete is gyakran elérte ezt a részt (BODNÁR 1928,166). A középkori település közigazgatásilag Csanád vármegyéhez, egyházi tekintetben a Csanádi püspökség és főesperesség fennhatósága alá tartozott. Az írott források és a régészeti leletek tanúsága szerint életének kezdete az Árpád-korra tehető, a falu első okleveles említése 1332-ből való (GYÖRFFY 1965, 857). Az 1400-as évek elejétől neve már rendszeresen felbukkan az adománylevelekben, birtokperekben, tized- és dézsmaj egy zekékben, valamint a török defterekben (CSÁNKI 1890, 696; BOROVSZKY 1897, 187). 1448-ban már tizenhat birtokosa ismert — akik köznemesek voltak —, 1450-ben pedig még újabb tizenkét birtokosának neve buk/ A leletmentés dokumentációs anyagát és a régészeti leleteket Béres Mária engedte átfeldolgozásra, akinek ezúton is köszönetet mondok. 2 A kora újkori leletegyüttes a 2002.53.1-172. leltári szám alatt Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban található.