A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

zelhető lenne, hogy a ház tetőzete a földre támaszkodott, és a szarufák nyomait figyeltük meg. Ez a vélekedés a legkevésbé valószínű, hiszen nem ferde helyzetű cölöpnyomokat, hanem függőleges helyzetű karóhelyeket leltünk. Más elgondolás szerint ezeket az épületeket csak félig mélyítették a földbe. A cölöp-, illetve karólyukak a ház felmenő falát, paticsos-karós falszerkezetet képezhettek. Azonban igen kérdéses, hogy az ilyen paticsfal, ágasfák nélkül (főleg a 2. ház esetében) elbírja-e a tető súlyát.

27 Mivel csak az É-i oldalon figyeltünk meg karólyukakat, ezért elvileg oldalszelemen is elképzelhető. Ebben az esetben a tetőzet kissé aszimmetrikus lenne. A kisméretű karólyukak alapján ez azonban nem valószínű. A fentiek miatt, a 6. ház esetében, a karólyukak funkcióját nyitva hagytuk a rekonstrukciós rajzon (5. kép 2). A 2., 3., 12. épület falai mentén belül szórványos cölöp-, illetve karónyomokat észleltünk. A 10. ház esetében úgy tűnik, hogy a cölöpök rendszerbe szerveződtek a házfal mentén. Feltehetően ezek egykori bélés meglétére utalnak. A bélelésnek számos nyomát és formáját ismerjük Árpád-kori épületek esetében.

28 A 14. objektumon belül és körülötte — egy bizonytalan mélyedés kivételével — nem találtunk falazatra, illetve tetőzetre utaló cölöplyukat. Számos hasonló és bizonytalan szerkezetű épületet tártak már fel. Fodor István több cölöplyuk nélküli gödörépületet említett (FODOR 1989, 32-33). Felsorolását a következőkkel egészíthetjük ki: TiszalökRázompuszta (MÉRI 1952, 58), Répcevis (NOVÁKI 1956, 51-52), Csatalja-Vágotthegy (CS. SÓS-PARÁDI 1971, 125), Poroszló-Ráboly (SZABÓ 1975,46^19), Kiskunhalas-Zöldhalom (BICZÓ 1984a, 159-167), Szer 4. ház (VÁLYI 1986, 224), Győr-Ménfőcsanak-Szeles dűlő (TAKÁCS 1996, 200), Lajosmizse 36/4. (WICKER 1990, 40-41), Lajosmizse III. ház (V. SZÉKELY 1990, 48), Tiszafúred-Morotva V/8. (LASZLOVSZKY 1991, 326-327), Lébény-Bille-domb (TAKÁCS 1993a), Kecskemét-Hetényegyháza-Belsőnyír 25., 30. ház (V. SZÉKELY 1995, 167-169), Kiskunfélegyháza (SOMOGYVÁRI 1997, 87-88), Kiskunfélegyháza-Belsőgalambos (V. SZÉKELY 1997, 81-82), Esztergom-Szentgyörgymező 7., 12. ház (LÁZÁR 1998, 27, 33), HajdúdorogKati-dűlő (RégFüz 46 (1993) 64-65), Kaposvár-Kecelpuszta (BÁRDOS 1979, 311), Úny-Baráthegy 4. ház (MRT 5, 349). Ezeket az építményeket többféle módon próbálták rekonstruálni és funkciójukat meghatározni. Néhány esetben, ahol az épület gödre szabályos volt, a gödrön belül vagy kívül, a földre támaszkodó boronafalat valószínűsítettek (RAPPOPORT 1975, 115; FODOR 1989, 31-33; Cs. SÓS 1984, 241). A fentiek alapján láthatjuk, hogy a lelőhelyen előkerült veremházak között több építési mód létezett. Változatos építési, tetőfedési módokat, különböző szerkezeti megoldásokat figyeltünk meg, hasonlóan néhány más lelőhelyhez.

29 A változatosság oka részben funkcionális (lakóház vagy különböző típusú gazdasági épület) lehetett. Az épületek funkciója Az 1., 6. és 8. objektumoknak két periódusa volt. Az 1., 6. építmények két időszakát a hozzájuk kapcsolódó cölöplyukak, a 8. házét a két kemence jelezte. Hosszabb, illetve többszöri használatra utal a 3. ház három és a 4. épület két megújított padlószintje is. A 6. és 12. objektum egyik ágasfáját többször megújíthatták, erre utalhatnak a mellette levő cölöplyukak. A földbe ásott építmények hosszabb használatát több helyen megfigyelték.

30 A falut feltehetően békés körülmények között hagyták el la27 Erre mutatott rá Balassa M. Iván (BALASSA 1977, 330). 28 Magyarad 2. ház (SZABÓ 1975, 38-40), Kiskunhalas-Zöldhalom (BICZÓ 1984a, 159-208), Esztergom-Szentgyörgymező 8. ház: fabélelés nyomai (LÁZÁR 1998, 28), Esztergom-Örmény, Lövi Sándor u.: falenyomat és deszkaborítás (MRT5, 163). Több esetben cölöpnyomok utalnak a borításra: Dunaújváros 9., 11. objektum (BÓNA 1973, 19-20), Visegrád-Várkert 17., 22. ház (KOVALOVSZKI 1986, 61), Tat ahánya-Dózsakert 1/1977 (VÉKONY 1988, 286), Kiskunfélegyháza-Belsőgalambos 79. obj. (V. SZÉKELY 1997, 81-82). Kerekegyháza 5. házban az oldalak mentén cölöpök kerültek elő. A fentiek miatt érdekes, hogy az ásató felmenő falat, illetve belső burkolatot és oldalszelement tartó cölöpszerkezetet képzelt el (IRÁSNÉ MEL1S1992, 80-83). 29 így például Tiszalök-Rázompusztán (MÉRI 1952, 58), Tatabánya-Dózsakertben (VÉKONY 1988, 283-316), Bajcs-Farkasd/Bajc-Vlkanovo 'SM' téglagyárban (Sk) (TOCÍK 1964), Muzsla-Csenke/Muzla-Cenkov Vilmakertben (Sk) (HANULIAK-KUZMA-SALKOVSKY 1993), Patpuszta/Patince-Dunaparton (Sk) (CHEBEN 1987, 307-326) feltárt házaknál különítettek el többféle építési módot. A kérdéssel foglalkozott: LISZKA 1986, 157; FODOR 1989, 38; TAKÁCS 1996, 199-200. 30 Például Sály-Váralja 3. házának tetőszerkezetét Mesterházy Károly szerint többször megújították (MESTERHÁZY 1986, 89-90). Kerekegyháza 12. századi településének 32. házában több karó- és cölöplyuk, kétrétegű padló került elő (IRÁSNÉ M ELI S 1992, 96-97). Törökbálint-Kukoricadűlő 4. háznál többszöri megújítás-átépítés (4 periódus) nyomát figyelték meg (NYÉKHELYI 1902, 175).