A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt

díszítésére utaló nyomok, de a másik két kereszt alapján bizonyos, hogy hasonlójellegű díszítés borította ezt is eredetileg. Ennek nyoma esetleg a korpusz alatti, védettebb helyeken megmaradt, de ezt nem ellenőriztük, mert csak a korpusz levételével lehetett volna egyértelmű bizonyítékot szerezni. A három keresztet összekötő hasonló jegyek egyébként elegendő bizonyítékot adnak arra, hogy a hódmezővásárhelyi tárgy eredeti állapotának megváltoztatása, a korpusz leszerelése nélkül is biztosra vegyük: a kereszt előoldalának felületét eredetileg itt szintén leveles, szalagfonatos dísz töltötte ki. Bizonytalanság csak abban marad, hogy a mester a motívumnak melyik fajtáját választotta ennél a tárgynál. A teljesen megegyező részletek mellett ugyanis előszeretettel alkalmazott eltérő, saját munkáját is változatosabbá tévő motívumokat, díszítőelemeket. Az ellesi korpusz a csoportba tartozó negyedik tárgy, de ez a kereszt nélkül került elő. Az előbbi példák alapján a korpuszhoz tartozó kereszt formája, díszítése szintén elképzelhető, mint ahogy a kardoskúti kereszthez tartozó korpuszé is. A négy tárgy közötti kivételes hasonlóság — az anyag, a méret, a forma, a technikai kidolgozás és a díszítőelemek megfogalmazása — arra mutat, hogy mindegyik darab ugyanazon műhely, s ugyanazon mester munkája volt. Az innen kikerülő termékeknek közös jellemzője volt a keresztek mankós vége, a keresztszárak ovális táblája, a keresztszárak találkozásának kör alakú kiszélesedése, az alsó keresztszárak szalagfonatos, és a másik három keresztszár indás, palmettás illetve virágos, egy tőből fejlődő vagy centrális elrendezésű, jellegzetes és egyedi motívumokból álló vésett vonalas díszítése, a kiszélesedő végű görög kereszt ábrázolása, valamint a korpusz egységes technikai kidolgozása és az ábrázolásmód azonos megfogalmazása. Krisztus alakjának közös jellemzője a három kiemelkedő tagból álló pántkorona formája, díszítése, a homlok közepén lévő függőleges vonal, az arc egésze (a jellegzetes szemöldök és szempár, az orr formája, a haj és a bajusz kidolgozása), a karokon előforduló hullámvonal, továbbá a szegycsont, a mellkas és a bordák megjelenítése, a has vonalának az ágyékkendő redőivel való folytonossága, az ágyékkendő fölső szélét díszítő hullámvonal, és a térdek jelölése. Az ebbe a körbe tartozó tárgyaknál a forma technikai és a felület fenti jellegzetességeket mutató művészi kidolgozásának azonossága tehát egyértelmű, s ezt megerősíti az anyag összetételének egyezése is. A közöttük kimutatható fenti azonosság mellett igen figyelemre méltó az előkerülésük helyének (Elles, Hódmezővásárhely, Kardoskút, Mezőberény) földrajzi körülhatárolása, valamint az is, hogy a limoges-i hatásra készített magyar keresztek csoportján belüli egységük minden más lelettől megkülönböztetik, elkülönítik e darabokat. Az Ellésmonostora korpusza és a hódmezővásárhelyi kereszt alapján feltételezett környékbeli, „dél-alföldi, Tisza menti, Tisza-Körös-Maros közötti" műhely meghatározását (PÁVAI 1999, 474) a fent bemutatott további két lelet még jobban alátámasztja, helyét viszont a Tiszától inkább keletre jelöli ki. A négy tárgy közös jellegzetességei így kétségkívül azt bizonyítják, hogy a 13. század közepe táján, második felében a Dél-Alföldön, valószínűleg a Tisza-Maros-Körös-köz területén, olyan magyar ötvösműhely működött (talán valamelyik szerzetesi kolostorban), amely limoges-i mintára — de részben a korábbi tradíciókat is folytatva — készített körmeneti keresztekkel látta el a régió kisebb és nagyobb egyházait.

13 Az eredeti limoges-i darabokkal összehasonlítva ennek a helyi műhelynek a termékeire is jellemző például a mankós keresztforma, de jelentősebb pl. a zománc mellőzése — ehelyett az egyszerűbb technikai eljárás és formák választása —, illetve a vésett vonalakból álló díszítőmód alkalmazása. A kerek vagy ovális foglalat helyett a karmos kőfoglalat, a famagra szerelt poncolt lemezborítás helyett a famag nélküli vastag rézlemez a jellemző, továbbá az aprólékos, igényes kidolgozással szemben az elnagyoltabb, felületesebb megmunkálás, s valószínűleg a szentalakok kőfoglalatokkal való helyettesítése és a feliratok mellőzése. Fenntartva tehát, hogy a főként a Dunától keletre, leginkább az Alföldön előkerülő leletek több kisebb csoportja alapján egy időben több, saját stílussal rendelkező, hasonló képességű műhely is feltételezhető (LOVAG 1983, 175-176; PÁVAI 1999, 474), ezek után az is jól látható, hogy a Tisza-Ma13 Területi közelsége a kiemelt párhuzamként említett szolnoki kereszt műhelykapcsolatát is fölveti esetleg, de a fent részletezett négy tárgytól való eltérő jellemzői miatt ez továbbra is külön vizsgálódást igényel. A felület kopottsága miatt alig látszik ugyanis ezen már a szalafonat — az is csak a hátoldalon, s a Krisztus koronája sem megegyező, bár hasonló. Összességében a többi gyenge utánzatának tűnik.