A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt

nemcsak azt bizonyítja, hogy ezek a limoges-i mintára Magyarországon, helyi mesterek által készített többi, hasonló rendeltetésű tárgytól különböznek, hanem azt is, hogy egységes megjelenésük azonos műhelyre s azonos mesterre utal. A jelenleg négy darabból álló leletegyüttes tárgyainak egymáshoz való, mindennél szembeötlőbb hasonlósága és lelőhelyük területi körülhatárolása, ugyanakkor csoportjuknak a Kárpát-medence többi, hasonló eredetű és korú keresztjétől való határozottan elkülönülő egysége pedig egyértelműen bizonyítja egy 13. századi dél-alföldi műhely működését. E műhely a tatárjárás után átvette, illetve a helyi hagyományokkal ötvözve közvetítette a nyugatról érkező új művészeti áramlatokat, és így frissítette vagy pótolta az elveszett egyházi felszerelési tárgyakat a környékbeli falvak és monostorok templomaiban. A Hódmezővásárhely kopáncsi határrészére eső egykori Técsy-tanyán előkerült Árpád-kori körmeneti kereszt több más lelet — pl. egy ereklyetartó mellkereszt (SZATMÁRI 1995, 234-236) — kíséretében 1875-ben Técsy József ügyvéd ajándékaként került a hódmezővásárhelyi gimnázium gyűjteményébe, majd a múzeumba.

7 A kereszten a korpusz is eredeti helyzetében maradt meg. Első említése és rajzának közlése Szeremlei Sámueltől származik (SZEREMLEI 1901,369-371, 32. t. 8),

8 de azóta többször is a figyelem előterébe került (pl. BÁLINT 1937, 186-187, XXI. t. 1; KOVÁCS 1962, 103, 107, 11. kép; IMRE 1984, 594, XV-XVI. kép; PÁVAI 1999, 473-474, 482, 4. kép; HÁROM FOLYÓ MENTÉN 2001, 32, 4L kép). A tárgy láthatóan régi, részleges és avult alapkonzerválása miatt már rég indokolttá vált korszerű és jól dokumentált restaurálására azonban csak most, a mezőberényi kereszttel való kivételes hasonlósága okán, azzal együtt került sor. A restaurátori megállapítások szerint

9 a lemezből kivágott kereszt és korpusz anyaga aranyozott réz. A korábban már tisztított tárgyon karbonátos réteg már nem volt. Az egykori aranybevonatról csak foltok tanúskodtak. Ujabb keletű korróziónyomok foltokban szintén előfordultak vöröses rézoxid, illetve zöldes réz-klorid formájában (9. kép 3-4). Deformáció nélküli, jó megtartású anyagáról az elkészített röntgenfelvétel is tanúskodik (9. kép 5). A fémig tisztított kereszt hátoldalán azonban a patinázásnak köszönhetően a restaurálás végére nemcsak az aranyozásra utaló kicsiny foltok tűntek elő, hanem olyan díszítőelemek is kirajzolódtak, amelyek addig rejtve voltak (10. kép 1-2). Ezek tehát a tárgy eddigi említéseinél nem kerülhettek szóba. A restaurálás eredményei, az új adatok és a mezőberényi kereszttel való összevetése indokolja a kopáncsi kereszt újabb részletes leírását. Eszerint a körmeneti keresztet és a rá felerősített domborított korpuszt is rézlemezből vágták ki. A kereszt most mérhető magassága 21,3 cm, szélessége 15,8 cm, de eredetileg ennél mindkét irányban nagyobb is lehetett. Ma meglévő széleinek kopottsága miatt ugyan határozott törésfelületet nem lehet megállapítani, viszont a mezőberényi kereszttel való feltűnő hasonlósága alapján az is feltételezhető, hogy a keresztszárak eredetileg ezen a kereszten szintén egy-egy trapéz alakú elemmel, illetve mankós végződéssel hosszabbak voltak. Alul a tartónyélbe illeszkedő tüske is hiányozhat. Jelenleg a keresztszárak egy-egy oválisán kiszélesedő, töredezett szélű felülettel végződnek (10. kép 1, 3). A fölső tagnak mintegy kétharmada hiányzik, a jobb és bal oldalinak csak a teteje és az alja, az alsónak pedig csak a jobb széle. A kereszt bal oldali és alsó szárának vége ragasztott. A keresztszárak találkozásánál a lemez kör alakúan kiszélesedik, s szélét a szárak közein az előlap irányából négy (egyenként 2-3 mm-es) lyuk üti át. Ugyanilyen lyukak vannak a szárak végein lévő ovális táblák közepében is, a legfölső kivételével, mivel itt ez a lemez töredékessége miatt nem látszik. A kereszt előlapján a felület kopottsága miatt semmilyen díszítés nem körvonalazható, csupán az eredeti keretezés körbefutó sávját lehet helyenként érzékelni. A függőleges szárnak a kör alakúan kiszélesedő középső része alatti jobb szélén, valamint az alsó ovális felület szeghelyének környékén, illetve a bal oldali ovális tábla külső szélén viszont aranyozás nyomai figyelhetők meg. A 12,4 cm magas, 10,8 cm széles, vörösréz lemezből kivágott korpusz fejét, nyakát, törzsét és ágyékkendőjét domborítással formázták, karjait pedig szorosan a kereszt száraihoz illesztették. Sérülés, nagy erejű, utólagos nyomás eredménye viszont, hogy a fej és az egész korpusz kissé lapított, az ágyékkendő és a lábak pedig laposan, résmentesen érintkeznek ma a kereszt függőleges szárával (10. kép 3). Ettől a sérüléstől ered az a vízszintes repedés is a tárgyon, amely az ágyékkendő fölső szélénél látható. Krisztus alakja, koronás feje egyenes tartású, nyitott szeme egyenesen előretekint. Egyértelműen az élő Krisztust mutatja be. A fején lévő korona hármas tagolását a fölső egyenes szélébe vágott két kicsiny íves mélyedéssel alakították ki, a korona alsó szélét pedig két vízszintes. 7 Régi leitári száma (Gimnáziumi Gyűjtemény): 888, mai leltári száma: TJM 73.22.13. 8 A közölt rajzról és a tárgyról készített helyi fotónegatív leltári száma: TJM 328-329. A jelvételek készítője és időpontja ismeretlen. 9 Ezt is Dombóvári Judit restaurálta. A restaurálási dokumentáció: MMM RégAd: 2456-2004.