A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

VÖRÖS István: Eperjes-Takács-tábla honfoglalás kori temető 5. sírjának lova

tén bama vasrozsda folt található. Megvan a két nyelvcsonti ág is. A ló letaglózásakor keletkezett az a sérülés, amely a bal oldali szemüreg előtt, a maxilla falán, hosszirányban volt található (BÁLINT 1991, Taf. XVIII. 4): egy téglalap alakú, lekerekitett sarkú folytonossági hiány. A bezúzott maxilla fala több repedés mentén mélyen beszakadt. A zápfogak rágófelületei V alakú csúcsokkal és völgyekkel (árkokkal) tagoltak. Az alsó zápfogak rágófelületein a dentinállomány mélyen kimaródott. A felső és az alsó P2-k fogkoronák (oszlopok) elülső kétharmadában az intenzív kopás következtében a rágólapok — szögben — lefelé hajolnak, azaz a fogkorona elülső oldala rövidebb, mint a hátulsó fala. Egymásra helyezve (occlusicióban) az alsó és a felső P2-k rágólapjait a fogak közötti elülső rés távolsága — nagysága — 12 mm. A felső zápfogak lingualis „gyökérnyakán" mély hullámos kettős barázdasor, kimaródás található. A ló neme: a fejlett C (caninus) alapján - mén. A ló életkora: a foggarnitúra statusa és a rágófelületek kopási stádiumai alapján 5-5/4 év. A ló testmagassága, testalkata: a négy metapodium (mc/mt) hosszméretéből Vitt-módszerrel (1952) számított marmagassága: 132,5 cm, alacsony testmagasságú. A rövid metapodiumokhoz képest az első ujjcsontok (ph. I-k) hosszúak. A mc-ok karcsúsági index-értéke: 16,9 (sin.) - 16,6 (dext.), vastag csontozató. A mc/mt hosszúsági méretarány: 0,841. A patacsontok (ph. III) kicsik. A mc-ok lapos diaphysiei distalis irányban kiszélesedők. A mt-ok felső harmadában a diaphysisek keresztmetszete „hosszovális", azaz a lateralis oldalon ventralisan megnyúlt. A hátulsó lábukon ugyanilyen anatómiai sajátsággal rendelkező mének ismertek Tiszaeszlár-Bashalom II. temető 10. és 13. Sírjából is (VÖRÖS 2001, 585, 592). A temetés során az elhunyt és az áldozati ló egy időben került a sírba. Az elhunytat a sírgödör beszűkülő keskeny aljára fektették, a ló maradványait pedig az E-i sírfal rézsútosan emelkedő és kiszélesedő padkájára helyezték. A sír Ny-i végében a padka félkörívben folytatódik. A ló feje és a lábvégcsontok elhelyezkedése alapján Bálint Csanád feltételezte, hogy a lenyúzott lóbőrt az ember lábfeje és a sír K-i vége közé „gyömöszölték be" (BÁLINT 1991, 65). Valószínűbbnek tűnik, hogy az eperjesi 5. sírban is az ún. „lóbőr nélküli" lovas temetkezés történt (VÖRÖS 2000, 371). A levágott ló fejét (koponya és mandibulapár) bőrben (lásd a meglevő nyelvcsontokat) és a lábtöveknél (kéz- és bokaizületnél) csonkolt lábvégeket helyezték csak a sírba. Sem a ló feje alatt, sem pedig a sír elkeskenyedő K-i végében, a ca. 25x30 cm-es felületen nem férhetett el az „összehajtott" lóbőr. A ló mortalitása alapján a temetés évszaka a tavasz-nyár (márc/ápr.-okt.) időszak. IRODALOM BÁLINT 1991 Bálint, Cs.: Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11, Budapest 1991. KÜRTI 2003 Kürti B.: Avar lovas - magyar lovas Szőregen és Eperjesen. — Awarischer Reiter — ungarischer Reiter in Szőreg und Eperjes. MFMÉ StudArch 9 (2003) 229-242. FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962 Fehér G. Ery K. - Kralovánszky A.: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. RégTan 2, Budapest 1962. VITT 1952 Vitt, V.O.: Losadi pazyrykskih kurganov. SA 16(1952) 163-205. VÖRÖS 2000 Vörös I. : Az algyői honfoglalás kori temető archaeozoológiai vizsgálata. — Die archäozoologische Untersuchung des landnahmezeitlichen Gräberfeldes von Algyö. MFMÉ - StudArch 6 (2000) 357-401. VÖRÖS 2001 Vörös I.: A Felső-Tisza-vidék honfoglalás kori lovastemetkezései I. Szabolcs-Nyírség. — Burials with horse from the Age of Hungarian Conquest in the Upper Tisza region I. Szabolcs-Nyírség. JAMÉ 43 (2001) 569-601.