A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

JUST Zsuzsanna – MACZEL Márta – MARCSIK Antónia – Molnár Erika: Paleopatológiai elváltozások Sándorfalva-Eperjes 10. századi embertani anyagában

Juv. Ad. Mat. Sen. Össz. Nő 5 7 1 13 Férfi 4 13 1 18 Összesen 9 20 2 31 1. táblázat: Degeneratív spondylitis megoszlása korcsoportok és nemek szerint Table 1 : Distribution of the degenerative spondylitis according to the ages at death and the sexes A degeneratív elváltozások a férfiaknál fordultak elő nagyobb esetszámmal mindhárom korcsoportban (aduitus, maturus, senium), és a legtöbb patológiás csigolya a maturus korcsoportúaktól származik. További vizsgálataink alapján azt is megállapítottuk, hogy a nőknél általában csupán néhány csigolyán jelentkezik az elváltozás, a férfiaknál viszont többszörös lokalizációja. A cervicalis csigolyák közül az atlaszt egyáltalán nem érintette az elváltozás, a legnagyobb esetszámot az 5. és a 6. nyakcsigolyák adták. A thoracalis régióhoz tartozó minden csigolyánál előfordul kisebb-nagyobb mértékű osteophytosis. A Th 1-től fokozatosan növekedik a gyakoriság, a Th7-Th9 csigolyáknál kiemelkedően magas értéket figyelhettünk meg, míg a Th 10-től csökken az esetszám. Az Ll-nél minimális a gyakoriság, azonban az L2-től kezdve hirtelen megnövekszik, és a legnagyobb gyakoriságot az L4-nél figyelhetjük meg. A 66 vizsgált sacrumból 6-nál (9,1%) fordul elő a degeneratív spondylitis (1. kép 1). A 85. és 86. sírban fekvő maturus nőknél a blokkcsigolyák kialakulása egy előrehaladottabb degeneratív folyamat következményének tekinthető (2. kép 7). Ebbe a csoportba soroltuk a gerincoszlop görbületének rendellenességeit is, melyek 9 esetben (8,8%) fordultak elő. A normális kettős S alakú görbület frontális irányú torzulását 7 csontváznál figyeltük meg, ezekből háromnál balra (1 férfi, 2 nő), 4 egyénnél jobbra (2 férfi, 2 nő) történt a görbület kialakulása. További 2 esetben a normálistól sagittalis irányban való eltérés tapasztalható: a 104. sírszámú férfi leletnél a kettős S alakú görbület helyett egyetlen görbület van (2. kép 8), míg a 87. sírszámú nőnél a háti csigolyák görbülete hiányzik. A 104. lelet gerincoszlopáról készült röntgenfelvétel normál csontstruktúrát mutat, azonban az alsó thoracalis és lumbalis csigolyákon osteophyta-képződmények figyelhetők meg, amelyek a gerincoszlop egységes háti görbületét alakították ki (2. kép 9). A gerincoszlop normálistól eltérő görbületeinek etiológiája meglehetősen sokrétű, számos megbetegedésre vezethető vissza (degeneratív spondylitis, paralyticus folyamatok, fertőzés, gyulladás, tumor, anyagcsere-megbetegedés), lehet congenitalis eredetű, illetve különböző tartási rendellenességek is kialakíthatják (BENDER 1999). Anyagunkban ezeket a görbületeket elsősorban degeneratív spondylitises folyamatok alakíthatták ki. b/ Extravertebrális degeneratív elváltozások (degeneratív arthritis). Extravertebrális degeneratív ízületi elváltozás nyomait 16 egyénnél 51 lokalizációban tapasztaltunk. Előfordulási arányuk hasonló a széria női és férfi tagjainál (9/33 nő — 27,3%/24 lokalizáció, 7/22 férfi — 31,8%/27 lokalizáció). Az elváltozások legnagyobb gyakorisággal a maturus korcsoportúaknái jelentkeztek. Mindkét nem esetében a megbetegedés fő előfordulási helyei az articulatio coxae, a humeri, a cubiti, a genus (1. kép 2). A degeneratív folyamatok nőknél nagyobb számban érintették az articulatio sacroiliacat, valamint a facies symphyseost mint a férfiaknál. 7. Egyéb elváltozások Ebbe a csoportba tartoznak azok az elváltozások, amelyek nem patológiás eredetűek, azonban meglétükből a népesség életmódjára következtethetünk. Ezek a jelenségek a postcranialis váz izom- és íntapadási helyein túlterhelésre bekövetkező csontelváltozások, az enthesopathiák, amelyek aktivitásfüggése a szakirodalomból jól ismert (PÁLFI-DUTOUR 1996). Anyagunkban az enthesopathiák a gyakran előforduló elváltozásokhoz sorolhatók. Összesen 21 egyénnél (20,6%) 31 lokalizációban figyeltük meg, 10 egyénnél többszörös és 11 egyénnél egyszeres elváltozás formájában. Az insertios tendinopathiák a felnőtteknél valamennyi korcsoportban előfordultak, míg a gyermekek körében csak egy juvenis egyénnél. Ezen rendellenességek több mint négyötöde (26/31, azaz 83,9%) az alsó végtagokon fordult elő, sorrendiségben leggyakrabban a calcaneuson