A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

HORVÁTH Ciprián: Láncékszerek a honfoglalás kori leletanyagban

PÁRHUZAMOK Az ékszerek, díszek, lánccal való összekapcsolásának első példái az ókorig nyúlnak vissza, s azok a középkoron át egészen az újkorig használatban maradtak (ROSS 1965, 1-4; SCHULZE 1984, 325). Láncok mellett összekötő elemként szalagokat, gyöngysorokat is alkalmazhattak. A fülbevalókat összekötő láncok használata a Kárpát-medencében a magyar honfoglalást megelőzően, a területet 568-tól ellenőrzésük alatt tartó avarok körében is megfigyelhető volt. Ezek divatja főként a nők körére jellemző, noha ritkán férfisírokban (TÖRÖK 1994, 31) is megtalálhatók. A fülbevalókat a láncok mellett — az ártándi temetőben megfigyelt jelenségek alapján — szalaggal is öszszeköthették (KRALOVÁNSZKY 1957, 178), valamint gyöngysorral összekötött fülbevalópár is került már elő.

18 A főként S alakú szemekből összekapcsolt lánc a sírokból az áll alatt elől, és a tarkón hátul egyaránt előfordul, melyet a fülbevalók karikájába vagy annak végén, külön e célra kialakított kampóba akasztottak. Ez a szokás a késő avar kori viselet jellemzője, főként a 8. század második felére keltezhető leletegyüttesekből ismert (KOVRIG 1963, 110; KISS 1984, 144).

19 A 9. század első felére keltezhető Pilismarót-öregek-dülői 3. sírból (SZABÓ 1975, 245; SZŐKE 1992, 867) előkerült lánc alapján a szokás 9. század eleji tovább élésével is számolhatunk. Ma még nem dönthető el azonban, hogy a század második felét, valamint a magyar honfoglalást megérik-e. Teljes bizonyossággal ugyanis nem határozható meg a honfoglaló magyarság első generációjának régészeti lelethorizontja, valamint az sem, hogy a 9. században, az egyes régiókra jellemző leletanyag változatlanul milyen sokáig őrződött meg, illetve mely konkrét tárgytípusok maradtak használatban a század végéig (SZŐKE 1994, 83). Az avar korban használt láncok viseleti módjukat tekintve hasonlóak a magyarságnál meglévőkkel, ám szív/levél alakú csüngővel/csüngőkkel való díszítésük ismeretlen. Eltérő a szemek kialakítása is. Míg előbbieknél a már említett, főként S alakú szemekből álló láncok dominálnak, addig a magyarságra az U alakú, egymásba hurkolt szemek a jellemzőek, melyekből álló láncot általában nagyobb átmérőjű huzalkarikákkal kapcsolták a fülbevalókhoz, míg az avaroknál azok az utolsó szem beakasztásával kapcsolódnak. A fülbevalókat összekötő láncok használata megfigyelhető a Káma folyó alsó szakasza mentén található, 8-10. században használt Bolsije Tigani temetőben is (CHALIKOVA-CHALIKOV 1981; FODOR 1994, 61-62). A sírokban megfigyelt jelenségek alapján, valószínűsíthetően valamilyen fejfedőbe akasztották az ún. „kacsatalpas" fülbevalókat, melyeknek karikájához vagy azok alsó részén található áttörésébe akasztották az egyszeres szerkezetű, ovális vagy kerek szemekből álló, csüngők nélküli láncot, az utolsó szem segítségével. A szemekből álló láncok fülbevalók összekötésére való felhasználása megfigyelhető Bulgária területén is, 10-11. századi környezetben (VAZAROVA 1971, 9, 22; STOJANOVA-SERAFIMOVA 1979, 796-797; SCHULZE 1984, 325). A 8-as vagy S alakú szemekből álló láncokat a fülbevalók eltérő típusainak megfelelően azok más-más részéhez kapcsolták. Félhold alakú fülbevalók esetében azok alsó felén lévő csüngőket is tartó — karikáinak egyikéhez vagy az ugyancsak félhold alakú, alsó felén csillagdíszes fülbevalók fülkarikát rögzítő gömbje és a félhold megvastagodó csúcsa közé, vagy az egyszerűbb típusú karikaékszerek három függője közül a középsőhöz kapcsolták a láncot, minden esetben az utolsó szem beakasztásával. Ezekkel a láncokkal a hajfonatok kötötték vagy fogták össze. Viseleti módjuk minden bizonnyal eltérő volt a Kárpát-medencei darabokétól, hiszen a sírok mindegyikében kettőnél több ilyen fülbevaló volt. Érdekes, hogy a szomszédos bizánci területekről ennek a divatnak megnyilvánulásai sem sírleletből, sem képi ábrázolásról nem ismertek (SCHULZE 1984, 333). Ez a fajta ékszerviselet megtalálható a Rusz területének 10-11. századra keltezhető leletei között is (GOLUBEVA 1997, 164, 94. T.). Itt a fejdíszként viselt ún. láncos-csörgős függőket kötötték össze az áttört csüngő akasztókarikájához kapcsolt, közepén nagyobb átmérőjű huzalkarikával — és egykor talán csüngővel — ellátott lánccal. A fülbevalók mellett a korabeli Európa több területén elterjedtek voltak egyéb lánccal összekapcsolt díszek, ékszerek is. Lánccal kötötték össze 18 Pilismarót-Basaharc 121. sír (FETTICH1965, 43-44). Ez a fajta fülbevaló összekötést mód eddig csak Közép-Európából ismert (SCHULZE 1984, 333). 19 Bóna István a fülbevalókat összekötő láncok használatának felső határaként a 8. század végét jelöli meg (BONA 1957,163).