A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
HORVÁTH Ciprián: Láncékszerek a honfoglalás kori leletanyagban
dolgozta fel, melyek — osztályozása szerinti — második csoportját gyakran ezüstláncra függesztett női ékszerként határozta meg (KOVÁCS 1993, 53-54). Ezeket a csüngőket Jochen Giesler az ómagyar típusú leletek közé sorolta, használatuk felső időhatárát a 10. század 60-as éveiben határozva meg (GIESLER 1981,90, 53. t.). A vasból készült nyakláncoknak Bakay Kornél hitvilági funkciót tulajdonított, feltételezve ezek óvó-védő szerepét (BAKAY 1966, 81). A karláncokat Révész László tárgyalta, megállapítva, hogy azok ismeretlenek a honfoglaló magyar településterületen kívül lakó környező népek hagyatékában, kis számuk miatt azonban nem tarthatók a magyarságra jellemző ékszernek sem. Ezek használata nem választható el a láncos csüngők, illetve a lánccal összekapcsolt gömbsorcsüngős fülbevalók kérdéskörétől (RÉVÉSZ 1996, 91). A láncok viseletének hazai kutatástörténetéhez szorosan kapcsolódik a 8-10. század között használt Bolsije Tigani temető, melyet a kutatás a keleten maradt magyarsággal hozott kapcsolatba (CHALIKOVA-CHALIKOV 1981; FODOR 1994, 61-62). A temető leletanyagában a láncok változatos viseleti módjait figyelték meg az ásatok, melyek a magyar kutatás számára az egyik kiindulópontként szolgáltak. A LÁNCOK TECHNIKAI ELEMZÉSE Az előkerült darabok anyaga ezüst, bronz vagy vas. A leletek döntő többségét az ezüstből készült láncok alkotják, melyek között változatos formájú és felhasználású darabok maradtak ránk. Az ezüstnél kisebb számban készülhettek láncok bronzból is, a vas alapanyagként való felhasználása pedig a feltételezhetően hitvilági funkciójú láncoknál jellemző. A láncokat eltérő anyaguknak és funkciójuknak megfelelően más-más technikával készítették. Az alapanyagul szolgáló fémből ún. dróthúzással készítették a szemeket, melynek 10-12. századi 1 leírása Theophilus Presbyter müvében maradt fenn. 2 A huzalok kerek átmetszetüek, mindössze egyetlen négyzetes ismert. 3 Ezt a huzalt aztán a láncszemek kívánt alakjának megfelelő formájú mintára szorosan rátekercselték, majd középen felvágva kapták meg a láncszemeket. A szemeket ezután — összekapcsolási módjuk függvényében — vagy egymásba kapcsolták és végeiket összeillesztették, vagy - egymásba hurkolt szemek esetében — összeillesztették, majd a szemeket egymásba hurkolva alakították egységes lánccá. A láncot az összeállítása után felhevítve majd lehűtve, egy vékony tölgy- vagy bükkfa darabba fúrt lyukon húzzák át, amíg az összes szem egyforma vastagságú nem lesz (THEOPHILUS 1986, 115). A vasból készült, nagyobb átmérőjű szemekből álló láncokat kovácsolással készítették, melyet a szemek egymásba kapcsolásával állítottak össze egységes lánccá. Az anyaggyűjtés során előkerült láncok technikai kivitelük szerint az alábbi csoportokba oszthatók: 1. Vékony huzalból készült, U alakú, középen visszahajlított, a szemek egymásba hurkolásával lánccá összeállított darabok, melyek anyaga többségében ezüst 4 (1. kép 4; 2. kép 3, 5-6; 3. kép 1-8). Biztosan a 10. század első néhány évtizedére datálható példány nincs — ez azonban nem zárja ki meglétüket —, szélesebb körű megjelenésükkel azonban valószínűleg csak a század második harmadától számolhatunk. Egyik utolsó példányuk Halimbáról került elő, mely all. század végére/12, század elejére datálható. Térképre vetítésük országos elterjedést mutat (4. kép 2). 2. Nagyobb — kb. 1 cm-es — átmérőjű, kerek szemekből álló láncok, melyek anyaga minden esetben vas 5 (1. kép 6-7; 2. kép 1). A biztosan keltezhető darabok a 10. század második felére datálhatok. Használatuk azonban nem szűnik meg az ezredfordulóval, all. század elejéig megfigyelhető. Csak a Tiszától nyugatra eső terü1 A mű keletkezési idejéről megoszlanak a vélemények, Id. TAKÁCS 1986, 10-13! 2 Két darab háromujjnyi széles, jent és lent rovátkolt, egyenletesen vékony vasdarab, három vagy négy sorban átlyukasztva, ezeken a lyukakon keresztül húzzák a drótokat (THEOPHILUS 1986, 82). 3 Karos-Eperjesszög III/l 6. sír. 4 Békés-Hidas-hát, Csekej/Cakajovce (Sk) 762. sír; Galánta-Papföld/Galanta (Sk) 13. sír és szórvány; Gáva-Vásár tér 33. sír; Győr-Téglavető-dűlő 47. sír; Gyula-Téglagyár 12., 31. sír; Halimba-Cseres 182. sír; Hetény/Chotin (Sk) 300. sír; Kistokaj-Homokbánya 5. sír; Ptuj-Vár/Ptuj (Sk) 13. sír; Sárbogárd-Tringer-tanya 24. sír; Sóshartyán-Hosszútető 30. sír; Szob-Kiserdő 37. sír; Nagyrév; Tiszaeszlár-Vörösmarty u. 3. sír; Várpalota-Semmelweis u. 1. sír. 5 Ikervár 15., 111., 112., 118. sír; Madaras; Mözs-Százazdomb 25. sír; Rád-Kishegy 2. sír; Székesjéhérvár-Demkóhegy 39. sír; Székesfehérvár-Rádiótelep 27., 35., 52. sír; Szimő/Zemnon (Sk) 26. sír.