A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

ban az alapján, hogy időrendjük arra a periódusra tehető, amikor a térítés hatására a lakosság jelentős része már keresztény volt/lehetett. Számos sír azonban nem sorolható egyértelműen sem az egyik, sem a másik csoportba, valószínűleg az átmenet időszakából valók (7. típus: 7,

247 17,

248 18, 35; ismeretlen: 9-11). Ezek, a többnyire szegényes mellékletű sírok lehettek az adott közösség első keresztény módon eltemetett halottai, de nem zárható ki, hogy még pogányok voltak, csekély leletanyaggal eltemetve. Érdekes eredménnyel szolgál a mellkeresztes temetkezések és a korai egyházi központok földrajzi összevetése (13. kép 1), melyre Révész László hívta fel figyelmünket. Amennyiben ugyanis a mellkcresztek és a keresztény vallás felvételének terjedése között kapcsolatot feltételezünk, azt várhatnák, hogy főként a korai püspökségek központjai, továbbá Székesfehérvár és Óbuda környékén kerülnek elő többségében ezek a leletek. Veszprém kivételével azonban ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Véleményünk szerint ez azt a megállapítást erősíti, hogy a tárgyalt mellkeresztek zöme inkább ékszerként vagy amulettként, mint keresztény vallási jelképként került a sírokba. A veszprémi lelőhelyekről ismert kereszteket — szórvány jellegükből adódóan — ugyan nem lehet részletesen elemezni, de előkerülési helyük miatt röviden érdemes kitérni környezetükre. A két lelőhely ugyanis nagyon közel van a veszprémvölgyi apácakolostor romjaihoz (MRT 2, 225). Az okleveles források alapján ismert (KARÁCSONY 1891, 24-39; CZEBE 1916; DARKÓ 1917; KAPITÁNFFY 2003, 45) kolostor alapítása a 10. század második felére, a 11. századra tehető (BALOGH 1946).

249 Az ortodox rítusú apácák kolostoraként számon tartott

250 helyhez közeli temetők (MRT 2, 240-242, 247-249) esetében — bár az apácák térítő tevékenységével nem számolhatunk — felvetődik, hogy az ide temetkezők vajon kötődtek-e a keleti kereszténységhez (vö. DENNIS 2001; VELOVSKA 2001!). A feltárt, biztosan keltezhető leletanyag és a temetkezési szokások nem mutatnak semmiféle eltérést a Kárpát-medence — hasonló időszakra keltezhető — temetőitől. A veszprémi lelőhelyek esetében tehát nem mutatható ki az ortodox keresztény rítusú közösség hatása a közelében előkerült 10-11. századi temetők rítusában és leletanyagában. Jóllehet a keresztviselet Bizánc területén általános volt (vö. KARPOZILOS CUTLER 1991; STAECKER 1999, 59-60!), mégis, ha a biztosan bizánci rítushoz köthető közösségek temetkezési jellegzetességeit vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kereszt sírba helyezésének szokása nem általános a 10. századi keleti keresztény területeken (CALAVARIS 1991, 221-222; I

VISON 1996; DENNIS 2001; VELOVSKA 2001 ).

251 Konkrét kapcsolatot a kereszt sírba helyezésének szokása, az eltemetett személy, valamint a temetést végző közösség kereszténységhez való viszonya tekintetében a Kárpát-medencében sem tudunk kimutatni.

252 így a feltételezést, hogy a halottat a bizánci rítusnak megfelelően helyezték örök nyugalomra, a régészet eszközeivel és forrásaival — egyelőre — sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudjuk. Mindezek alapján összefoglalva megállapítható, hogy a Kárpát-medencéből ismert délkelet-európai párhuzamokkal rendelkező keresztek nem tükröznek egyértelmű kapcsolatot a bizánci kereszténységgel, sőt számos esetben még a keresztény vallás egykori megléte is kérdéses. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy a keresztek több olyan nagy kiterjedésű, 11. századi temetőben nem ismertek, ahol a közösség már biztosan keresztény volt (vö.: ZALOTAY 1957; SZŐKE-VÁNDOR 1987!). Szórványos előfordulásuk egyben azt is mutatja, hogy a keresztek találták meg) nehezíti elemzését. A sír temetőn belüli helyzete azonban már arra az időszakra tehető, amikor a temetkezés keresztény háttere elképzelhető (GÖMÖRI 1984, 96-97). 247 Az előkerült pénzleletek annak lehetőségét erősítik, hogy a temetőt még a keresztény közösség is használta (RÉT

H Y 1898), azonban nem zárható ki, hogy a keresztmellékletes temetkezés még a temető korábbi periódusához tartozik. 248 Nehezen értékelhető ebből a szempontból a kiskunfélegyházi temető. A lelőhelyről szóló rövid ismertetések alapján ugyanis úgy tűnik, hogy ebben az esetben egy hosszéi ideig használt temetőről van szó, amelynek használata a 10. században kezdődött és a 11. század második feléig tartott (HORVÁTH 1996, 330). 249 A kolostor régészeti kutatására vonatkozólag ld. FÜLÖP-KOPPÁNY 2004'. 250 A kolostor tényleges használóira vonatkozólag vö. MRT2, 2371 251 Külön kérdés, hogy a kereszt szerepének az átértékelődésében mekkora szerepe volt a képrombolás időszakának vö. TAFT-KAZHDAN 1991, 552; SPECK 1998.' 252 Hasonló tárgyegyüttes vizsgálata kapcsán Signe Horn Fuglesang arra a véleményre jutott, hogy a vallási rendeltetésű tárgyak megléte ellenére sem tételezhető fel egy adott közösségen belül a tárgyak tulajdonosairól, hogy ortodox keresztények voltak (FUGLESANG 1997). Hasonló véleményt fogalmazott meg újabban Anne-Soße Gräslund is (GRÄSLUND 2001, 141).