A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GYUCHA Attila – PARKINSON, William A. - YERKES, Richard W.: Kora rézkori településkutatás a Dél-Alföldön. Előzetes jelentés a Körös regionális régészeti program 1998-2002 között végzett munkájáról

amelyek a Kr. e. 460CM1200-as tartományban mozognak. A legkorábbi, Kr. e. 4840^1440 közötti adat a 2. szelvényből, közvetlenül a 4. objektum padlószintje alóli rétegből származik. Az előzővel azonos ásatási egységből, de még a padlószintről gyűjtött minta Kr. e. 4360-4250, egy a padló feletti paticsrétegből származó pedig Kr. e. 4320-3980 közötti adatot eredményezett. Szintén ugyanezen objektum padlószintje alatti rétegből rendelkezünk még egy Kr. e. 4560^1380 közötti adattal is. Mindezek alapján — ha egyelőre némiképp feltételesen is — a ház használatát Kr. e. 4400-4100 közé tehetjük. Az 1. szelvény gödréből előkerült minta Kr. e. 4600^4500 közötti adattal szolgált, amely alapján arra következtethetünk, hogy ez az objektum némileg korábban lehetett használatban, mint a 2. szelvényben feltárt épület. A 3. és 4. szelvények eredményei - - Kr. e. 4400^1200 - - nagyjából összhangban vannak a 2. szelvény épületének adataival. A mágori minták Hegedűs Katalin 1970-es évekbeli ásatásának anyagából származtak. A kollagénminták közül 3 egészen késői, Kr. e. 19001500 közötti dátumot eredményezett, ami egyértelműen arra utal, hogy ezek valójában a teli középső bronzkori, gyulavarsándi rétegéhez tartoztak. A negyedik minta viszont Kr. e. 4360-4050 közötti keltezésével a bikeri és mágori kora rézkori telepek hozzávetőlegesen egyazon időszakban való használatát erősíti meg. TÁRSADALMI-GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK A NEOLITIKUM VEGÉN A Vésztő-Bikerin folytatott kutatások első alkalommal teremtik meg a lehetőséget arra, hogy bepillanthassunk a tiszapolgári kultúra egyik alföldi településének életébe. Munkánk során igyekszünk a nyert információkat olyan módon feldolgozni, hogy segítségükkel képet alkothassunk a kora rézkor társadalmáról is, összehasonlítva azt a késő neolitikuméval, mikro- és makro regional is szinten egyaránt. Bár kutatásaink korai fázisában vagyunk még, néhány lépéssel talán közelebb jutottunk ahhoz, hogy modellezni tudjuk a két korszak közötti hasonlóságok és különbségek, megmaradó és változó tendenciák rendszerét. Az alábbiakban igyekszünk vázlatszerű összefoglalását adni a társadalmi-gazdasági változások azon vetületeinek, amelybe a Bikerin folytatott feltárások alkalmával eddig bepillantást nyerhettünk. Változások a létfenntartás stratégiájában A 2000-2002 között Vésztő-Bikerin folytatott ásatások során felszínre került állatcsontanyag analízisének előzetes eredményei azt mutatják, hogy egyrészt a csontok több mint kétharmada származik domesztikált fajból, másrészt, hogy ezek között a szarvasmarhacsontok dominanciája mellett a sertés- és juh/kecskecsontok is jelentős arányban vannak jelen (2. táblázat).

20 A juh, illetve kecskecsontok Bikerin némileg nagyobb gyakorisággal tűnnek fel az anyagban, mint a közvetlenül megelőző időszakhoz tartozó, illetve hasonló korú lelőhelyeken (3. táblázat). Magas fajszám jellemzi a vadállatokat, melyek között leggyakoribbak a szarvasmaradványok, de vannak a leletek között vaddisznó, különféle kisemlős-, madár- és halcsontok is. Míg a Vésztő-Bikeriről származó állatcsontanyag a domesztikált fajok magasabb relatív gyakoriságával támogatja Greenfield a Balkán síkvidéki posztneolitikus gazdálkodási stratégiáiról kialakított modelljét (GREENFIELD 1988), további elemzés hivatott azt eldönteni, hogy vajon a vésztői életkor/nem reláció beleillik-e a másodlagos termékek hasznosításának modelljébe. Előzetes eredményeink mindenképpen azt sugallják, hogy a kora rézkor elején is folytatódott a késő neolitikumra jellemző vegyes — állattartás, növénytermelés, vadászat — gazdálkodás stratégiája. A termelés intenzifikációja Miközben az ásatássorozat előzetes eredményei ellentmondanak Bökönyi háziasitási láz modelljének (BŐKÖNYl 1959, 80; BÖKÖNYI 1974, 14), támogatni látszanak más elgondolásokat, amelyek a társadalmi-gazdasági szerkezet átalakulását feltételezik a régió ezen időszakában. Kaiser és Voytek szerint Délkelet-Európában a neolitikum végén egy olyan általános trend érvényesült, melyben a háztartások specializációja fokozódott, és azok a korábbiaknál erőteljesebben vettek részt a termelésben (KAISER20 Az állatcsontanyag féldolgozását Amy Nicodemus és Richard Yerkes végzi.