A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

éremmellékletei

197 jelzik, hogy egy 11. századi temetőrészt dúltak fel a kavicsbánya megnyitásakor.

198 A püspökladányi temető 95. sírjában talált keresztet a temetkezés további mellékletei (vascsörgő, másodlagos funkcióban felhasznált csüngős ruhaveretek, gyöngyök) alapján ugyan nem keltezhetjük pontosan, azonban a sír közvetlen közelében fekvő, 107. számú — szintén keresztmellékletes — temetkezés érméje közvetve ezt a sírt is datálja (NEPPER 2002, I. 146-147). A hasonló leletekkel eltemetett 107. sírban nyugvó kislány mellé tett I. (Szent) István (CNH I. 1) dénár alapján valószínűsítjük, hogy all. század első felében kerülhetett sor a 95. sírban nyugvó gyermek eltemetésére is.

199 A 7e altípus (12. kép 6) abban különbözik az előzőektől, hogy nem csak a kereszt előlapját, ha nem hátlapját is díszítették. Az egyedi jellegű nyírkarászi darab (No. 35) keltezése a temetőben talált I. (Szent) István-, Péter- és I. (Szent) László-érmék, valamint állatfejes karperecek és S végű hajkarikák alapján all. századra tehető. A 7f altípusba (12. kép 7) sorolt mitrovicai, valamint az ógyallai kereszten (No. 26, 36) a test körvonala nem emelkedik ki a kereszt síkjából, hanem ellenkezőleg, belemélyed. A 70 koronáért vásárolt mitrovicai darab időrendjét sajnos a tárgy szórvány jellege miatt nem lehet meghatározni (MNM IRATTÁR 284/1901 ).

200 Az ógyallai temetőben (REJHOLCOVÁ 1976) a keresztet

201 tartalmazó 22. sír a temető D-i részében található. A temetkezés közvetlen közeléből ismert 20. sír S végű hajkarikája, valamint a 31. sírban feltárt gyöngysor és hajkarika (REJHOLCOVÁ 1976,203-204, 215) a 10. századvégére, 11. század elejére keltezi a temetőrészt. Összefoglalva elmondható, hogy a 7. típusba sorolt keresztek keltezhető darabjai szinte minden esetben 11. századi éremmellékletekkel kerültek elő, vagy olyan temetőrészben feküdtek, amelyek a 10. század végénél nem korábbiak. A Kárpát-medencén kívüli párhuzamaik alátámasztják ezt a kormeghatározást. Szerbia területéről Udovice,

202 Kladovo,

203 Vinca,

204 Brestovik,

205 Prahovo,

206 Margum,

207 Romániából Dinogetija

208 és Pacuiul lui Soare,

209 valamint a bulgáriai Silistra,

210 Suvorovo

211 és Várna

212 lelőhelyekről ismert keresztek egyidősek a Kárpát-medencei darabokkal. A kereszttípus 11. századi elterjedését erősítik az egykori kijevi Rusz területéről származó novgorodi

213 rült, erre utal Réthy azon megjegyzése, hogy külön tárgyalásokat kellfolytatnia Vásárhelyi Béla igazgató, főrendiházi taggal, akinél „ többrendbeli e vasútvonalon talált lelet van táblára fűzve fenn a falon " (MNM IRATTÁR 85/1898). Aradon a Réthy ténykedése iránt megnyilvánuló közérdeklődés és segítő szándék nagyban megkönnyítette a muzeológus munkáját. A temetőkét éremlelete közül az egyiket Hampel József hibásan II. Lászlóhoz kötötte (HAMPEL 1900, 583), hibája átkerült a leletkataszterbe is (FÉK 1962, No. 839), pedig a helyes meghatározást (I. (Szent) László), már Réthy László február 7-én délután kelt levele is tartalmazta (MNMIRATTÁR 85/1895). 197 I. Béla (1048-1060) és I. (Szent) László (1077-1095). 198 A temetőt Mesterházy Károly úgy értékelte, hogy „ kezdetei a X. század első felébe nyúlnak vissza " (MESTERHÁZY1996, 299). Mesterházy Károly vélekedésével ellentétben a leletanyag alapján (RÉTHY 1898; HAMPEL 1900, 583-587) mi nem látjuk bizonyítottnak a temető nyitásának ilyen korai datálását. 199 A kereszt használata kapcsán Nepper Ibolya úgy gondolta, hogy nyakban hordva viselték ugyanúgy, mint ahogy ez a többi kereszt esetében is általánosan megfigyelhető. Ez a tárgy azonban törötten került a sírba, felső szára és füle is hiányzott (NEPPER 1996, 254), hátlapján pedig — a publikációk alapján — nincs nyoma annak, hogy új juggesztőfület alakítottak volna ki. 200 A keltezést nem segíti a tárgy talán legközelebbi párhuzama, az al-dunai Pacuiul lui Soare lelőhelyen talált kereszt sem (DIACONU1977, 131; LOVAG 1999, 29), mivel ennek a leletnek az időrendje is bizonytalan (DIACONU 1977, 126-133). 201 Az erősen kopott keresztet hosszabb ideig használhatták, felülete kopott, és másodlagos felhasználására utal, hogy az ábrázolás fejrészét a felfüggesztéshez átfúrták (REJHOLCOVÁ 1976, 215). 202 MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 52, No. 51; PETROVlC2001, 134, No. 88. 203 MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 52, No. 53; PETROVlC 2001, 138, No. 102. 204 MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 52-53, No. 54-55; PETROVlC 2001, 140-141, No. 111-113, 116. 205 MARJANOVIC-VUJOVIC 1987, 53, No. 56; PETROVlC2001, 139, No. 107. 206 JANKOVIC 1983; PETROVlC 2001, 126, No. 67; LOVAG 1999, 30, No. 33. 207 PETROVlC 2001, 132, No. 82. 208 BARNEA 1967, 358-359; PETROVlC 2001, 278, No. 471-472. 209 DIACONU 1977, 131; PETROVlC 2001, 293, No. 526-527, 296, No. 535-536. 210 ATANASOV1992, 258, 264, No. 20-22. 211 DONCEVA-PETKOVA 1992, 10. 212 DONCEVA-PETKOVA 1992, 10. 213 SEDOVA 1981, 39, 49-50; KISS 1983, 207; PETROVlC 2001, 367.