A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

A Kárpát-medencéből ismert nyolc leletből csak hét darab vizsgálható leletösszefüggései tekintetében, ugyanis a szentlőrincpusztai szórványról — az előkerülés valószínűsíthető helyén kívül - bővebb adattal nem rendelkezünk. A gyulai darab leletkörülménye és kontextusa is bizonytalan, de igen valószínű hogy a Téglagyár néven ismert"

1 köznépi temető anyagából származik

112 (SZATMÁRI 1995. 224; LISKA MEDGYESI 2001. 62), amely egy nagyméretű, a 10. század második felétől használt temető lehetett."

3 Akétpói lelet esetében Selmeczi László kutatási eredményei alapján részletesen ismerjük a sokáig két részre szakított leletegyüttes megmaradt tárgyait (SELMECZI 1980). A leletegyüttes részét képező csésze esetleges korai, 9. vagy 10. század eleji datálása a keleti párhuzamok alapján nem tekinthető meggyőzően bizonyítottnak,

114 az öweretek és a további mellékletek pedig a 10. századon belül pontosabb kormeghatározást nem tesznek lehetővé (LANGÓ 2000, 38 41)."

5 Összefoglalva elmondható, hogy egyelőre leginkább a csat az, amely keltezheti a leletegyüttest és nem fordítva. A Rakamaz-Gyepiföldön előkerült temetőről — a kétpói lelethez hasonlóan — töredékesek az ismereteink, a gazdag leletanyagú lelőhelynek mindössze hét sírjáról"

6 rendelkezünk pontosabb információval (FODOR 1996. 162 163). A bronzcsatot tartalmazó B sírról annyit tudunk, hogy a később feltárt 1. sírtól Ny-ra feküdt, és tájolása valamelyest eltért attól. A temetőt Fodor István a 10. század első felére datálta (FODOR 1996, 163), elsősorban a halotti maszkok alapján, feltételezte ugyanis, hogy ez a szokás — archaikus volta miatt — csak a 10. század korai szakaszára volt jellemző.

117 A temetőben előkerült hajfonatkorongokat — ábrázolásuk konkrét párhuzamainak hiányában — nem tudtuk bevonni a keltezésbe,

118 a ruhaveretek (FODOR 1996, 165) azonban valamelyest fogódzót nyújthatnak a datálás kérdésében,"

9 kizárva a 10. század legkorábbi periódusát. Könnyebb helyzetben vagyunk az ondrohói csat időrendjét illetően. A bolygatott sírból előkerült lelet egy olyan temető töre319), melyet később maga is elfogadott (ALADZOV1995, S3). Ezt az időrendet a gondosan megfigyelt leletkörnyezetből előkerült Odárci lelet is megerősíti (M1HAJLOV-DONÖEVA-PETKOVA-TOPTAKOV 1980, 142). 111 A lelőhelynév téves voltára utal: BAKAY 1978, 219. j. 112 A város környékéről ismert többi honfoglalás kori temető helyét és összetartozó leletanyagát pontosan ismerjük (FÉK 1962, No. 357-361, 363-364), azokhoz nem köthető. Bakay Kornél munkájában két gyulai temetőről írt (BAKA Y1978, 174), a szövegrész többi adata azonban mindvégig az ún. téglagyári temetőre vonatkozik (vö. BAKAY 1978, 174-175!), továbbá Szatmári Imre sem említ más honfoglalás kori lelőhelyet (SZATMÁRI 1995, 223-225). 113 Bakay Kornél a temetőt az Erkel Ferenc Múzeumban áttekintett leletanyag alapján mintegy 170 sírósra becsülte (BAKAY 1978, 175), amelynek leletanyagában állatfejes karperec, S végű hajkarika (EFMltsz.: 66.32.241-243.) és bronz lemezkeresztek is vannak (SZATMÁRI 1995, 224). 114 A honfoglalás kori csészék korai keltezését először László Gyula vetette fel (LÁSZLÓ 1942, 87-88), melyet Dienes István is elfogadott (DíENES 1961, 183-184). A tárgytípussal részletesebben Fodor István foglalkozott (FODOR 1975, 255-256; FODOR 1976, 284; FODOR 1977; FODOR 1982, 308 310; FODOR 1992. 140 141; FODOR 1996, 34-35, 144). A kétpói csésze korai keltezése azonban csak két érven nyugszik. Az egyik, hogy kevés csészét ismerünk a Kárpát-medence 10. századi emlékanyagából, a másik pedig az, hogy ezekhez a csészékhez hasonló tárgyakat használtak a steppén a 10. századot megelőzően, de azt követően is. 115 Kivéve akkor, ha abba a módszertani hibába esünk, hogy a díszes és szép tárgyakat eredendően a 10. század korai időszakára keltezzük. 116 A temetőben legalább 10 sír volt (FODOR 1996. 162-163). 117 A szokás korai keltezése azon a megfigyelésen alapult, hogy hasonló temetkezési jelenség kimutatható a finnugor nyelvet beszélő népek egy részénél is (DIENES 1963; FODOR 1973; VERES 1996). A halotti szemfedő elterjedése azonban nem köthető egyértelműen csak az uráli területekhez. Benkő Mihály a szokás térben és időben szélesebb steppei kontextusát tudta kimutatni (BENKÖ 1993). Valójában azonban interpretációjától is független az, hogy miként datálhatok a Kárpát-medence honfoglalás kori halotti maszkjai. A tárgytípust még senki nem dolgozta fel részletes anyaggyűjtés alapján, mindössze Bálint Csanád (BÁLINT 1971, 67), majd Fodor István gyűjtött fel néhány olyan temetkezést, ahol a szokás kimutatható (FODOR 1973, 163-164). A rendelkezésre álló leletanyag alapján a halotti maszk alkalmazása ismert a 10. század második felére keltezhető sírokban is (vö. BÁLINT 1971, 62-671). 118 A korongpáron ábrázolt jelenet interpretálásából kiindulva a kutatók egy része feltételezte a tárgy korai készítését (ALFÖLDI 1969, 360-361; CSALLÁNY 1970, 284-290; DIENES 1972, 55, 84; DIENES 1986, 98; FODOR 1996, 164). Fodor István a tárgy hitvilági hátteréről írt (FODOR 1999), Bálint Csanád pedig arra hívta jel a figyelmet, hogy a jelenet magyarázatának a lehetősége is kétséges (BÁLINT2004, 136-137), ezért az időrend önmagában erre nem alapozható. 119 A csüngős ruhavereteket Bálint Csanád gyűjtötte össze (BÁLINT 1991, 123-132), a Felső-Tisza-vidék leleteit pedig újabban Révész László tekintette át. Ez utóbbi szerző hívta fel a figyelmet arra, hogy a tárgytípus a Felső-Tisza-vidéken kevésbé elterjedt, és azok a temetkezések, ahol ilyen régiségek kerültek elő, nem tartoznak a régió legkorábbi lelethorizontjához (RÉVÉSZ 1992, 93).