A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
GYUCHA Attila – PARKINSON, William A. - YERKES, Richard W.: Kora rézkori településkutatás a Dél-Alföldön. Előzetes jelentés a Körös regionális régészeti program 1998-2002 között végzett munkájáról
tatását ezzel a módszerrel. Ugyanezen minták INAA analízise hasonlóan lehangoló eredményre vezetett. 16 A kerámiastilisztikai jellemzők elemzése azt mutatja, hogy néhány szignifikáns elem — mint már említettük, pl. a karcolt-pontozott díszítés — a vizsgált területen fokozatosan csökken nyugatról keleti irányban. Parkinson szerint ez arra utal, hogy azokat vagy a térség nyugati részén gyártották és innen jutottak el kelet felé, vagy egyszerűen kelet felé haladva jelentősen kisebb számban készültek. Utóbbi magyarázataként szolgálhat, hogy a távolság növekedésével a kapcsolatok gyengülő mértéke feltételezhető. 17 Kőeszközök Eddigi ásatásaink során mindössze 108 darab pattintott kőeszköz, szilánk vagy hasíték került elő, melyek közül a 66 különböző típusú kova, radiolit és limnokvarcit az Alföldet övező ásványokban gazdag régiókból, a 42 obszidián pedig Tokaj környékéről származik. Kőleleteink nem koncentrálódnak elhatárolható, kisebb területre, a lelőhelyen mindenhol előfordulnak, eloszlásuk közel egyenletes, azaz a különböző munkafolyamatokhoz általánosan használták azokat. A lelettípus lelőhelyünkön tapasztalt rendkívül kis száma több kérdést is felvet. Többen felhívták a figyelmet a pattintott kőeszközök számának csökkenésére az Alföldön a neolitikumot követő időszakban (SHERRATT 1997e; BÍRÓ 1998, 86-87), de a tervszerű kutatások hiányában eddig gyakorlatilag lehetetlen volt meghatározni, hogy mikor állhatott újból helyre a kőnyersanyagok cseréjének hálózata. A Vésztő-Bikerin talált kis mennyiségű lelet arra utalhat, hogy a nyersanyagok Alföldre való eljutásának drasztikus csökkenése körülbelül egybeeshet a késő neolitikum és kora rézkor átmenetének időszakával. Az Észak-Balkán, illetve a Dunántúl hasonló időszakának lelőhelyein még nem találjuk nyomát a pattintott kőeszközök mennyiségi visszaesésének. Az alföldi kőleletek számának csökkenésében ugyan szerepet játszhatott a rézeszközök általános elterjedése, de méginkább a korábbi forrásokhoz való hozzájutás korlátozottsága, a kereskedelmi szálak gyengülése, időleges megszűnése. Agancs- és csonteszközök A 2. szelvény 4. objektumában már munkánk kezdeti fázisában találtunk agancsból, illetve csontból készített nyílhegyeket valamint olyan nyomokat — nagy mennyiségű hulladék, alapanyag —, amelyek arra engednek következtetni, hogy azok készítése helyben, ebben az épületben történt. Alice Choyke előzetes vizsgálatai szerint a tárgyak döntő többsége szarvasagancsból származik, míg néhány állatcsontból készülhetett. 18 A több mint 70 teljes, illetve töredékes nyílhegy szinte kizárólag a 4. objektum középső, 1,5 x 2 méteres területén került elő. Mindössze egyetlen darabot találtunk a 2. szelvényen kívül, ez a 3. szelvény délkeleti sarkában volt. A nyílhegyek hossza 2 és 3,5 cm között változik, formavariációk a babérlevél alakútól a keskeny, kúpos formáig igen változatos képet mutatnak, egyaránt megtaláljuk közöttük a köpűs, illetve nyéltüskés darabokat (6. kép), az egyetlen, a 3. szelvényből előkerült darab kivételével égettek. A tárgyak egy része a padlón, illetve a vékony padlórétegben, másik részük viszont a falomladékon belül, az átégett patics között feküdt. Ez véleményünk szerint csak úgy értelmezhető, hogy a nyílvesszők — legalábbis részben — közvetlen kapcsolatban lehettek az épület falával, felfüggesztve tárolhatták azokat. A vésztői nyílhegyeknek nincs párhuzamuk sem késő neolitikus, sem kora rézkori környezetből a Kárpát-medencében, de nem találtunk analóg, csontból vagy agancsból készített tárgyat nagyobb regionális kitekintésben sem; nem ismerünk hasonló darabokat az 5-4. évezredből sem Közép- és Kelet-, sem Dél-Európából. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy az ilyen típusú nyílhegyek csupán a vésztői lelőhely specifikumai lennének; elképzelhető, hogy az alföldi tiszapolgári településeken nem számított ritkaságnak használatuk, és csupán a kora rézkori telepek szisztematikus kutatásának elmaradása indokolja eddigi hiányukat. Ezt a feltevést erősíti, hogy a nyílhegyek nem kezdetleges, alkalmi próbálkozásoknak tűnnek, különböző típusaik kimunkált, funkcionálisan eltérő formaváltozatok lehettek. Véleményünk szerint egy olyan innovációról van szó, amely az Alföldön jelent meg, okaként feltehetően az alkalmas kőnyersanyag tartós hiányát jelölhetjük meg. Az, hogy a tárgytípus 16 Samuel Duwe szíves szóbeli közlése, 2003. 17 Ld. 2.J., 389! 18 Ezúton köszönjük meg közreműködését és hasznos tanácsait!