A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

A LELŐHELY ELHELYEZKEDÉSE ES FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE A lelőhely a Dél-Alföld tiszántúli részén, a Körös-Maros-Tisza-köz ENy-i felén, a Tisza völgyének K-i peremén fekszik, a Mindszent város közigazgatási területéhez tartozó Koszorús-dűlő határrészben, a Koszorú-halom nevű kurgántól 1500 m-re K-re. Mindszenttől 5 km-re K-re található Csernák János egykori tanyája (1. kép 1), a Szentest Hódmezővásárhellyel összekötő műútból a Nagyludas-halomnál Mindszent felé leágazó, ún. Miási út D-i oldalán. A sírok egy ÉNy-DK-i irányú, a környezetéből 1-1,5 m-re kiemelkedő alacsony dombhát DNy-i oldalán kerültek elő (1. kép 1). A terület a folyószabályozás előtt a Tisza árterének peremterülete volt. A Tisza völgyében fekvő lelőhely az ún. Rétség területéhez tartozik,

7 tágabb környezetében a Tisza-parti dünék (vö. 1. kép 2!), valamint a Tisza és az Ős-Maros által felszabdalt pleisztocénkori hátság szigetei kiváló életföldrajzi környezetet jelentettek valamennyi történeti korban (ANDÓ 1996, 13). Az emberi megtelepedés feltételei között azonban a viz közelsége mellett az árvízbiztonság is fontos szerepet játszott. A folyószabályozás előtt ezen a vidéken a Tisza magas árvizei a 82 m magasan fekvő térszíneket is elöntötték (ANDÓ 1996, 13-14, 16, 1-2. ábra), a Koszorús-dűlőben feltárt lelőhely 83,5-84 m tengerszint feletti magassága azonban ezekben az esetekben is biztonságos, árvízmentes területet jelentett. A terület vízrajzi adottságait illetően a Tisza mellett, a Mindszent fölött a Tiszába torkolló Kurca szerepe emelhető ki (1. kép 2). A Kurcza vízgyűjtőjéhez tartoztak a Mindszent környékét átfogó kisebb vízfolyások pl. a Ludas-, Mágocs-, Hajdú-ér. A talajképződésbén is jelentős szerepet játszott a Tisza, amelynek árvizei miatt a folyóhoz közel fiatal öntés-, míg távolabb magasabb humusztartalmú réti és réti öntéstalajok találhatók a homok- és löszhátak

8 között (ANDÓ 1996, 27). A településtől K-re, a Tisza és a Ludas-ér közötti rész egy határozottan kiemelkedő, magasan fekvő terület (vö. BLAZOVICH 1996, térképmelléklet; G AC SÁRI KISS 1996, 80, 2. ábra!), amelyen számos halom,

9 illetve — főként ÉNy-DK-i irányú — homokhát

10 található. Ezen térszínformák többsége a dilluviumban keletkezett,

11 amikor a — vizsgált területen uralkodóan É-i irányú — szél a régi folyómedrekből nagy mennyiségű homokot fújt ki és halmozott fel (ANDÓ 1996, 19). A mindszenti sírokat egy ilyen homokhát tetejére és DNy-i oldalába ásták. A LELŐHELY KUTATÁSTÖRTÉNETE Az első ásatás — Csallány Gábor (1936) 1936. július 18-án Mindszent határában, a 252. számú tanya területén (1. kép 1) Csernák János tulajdonos homokkitermelés közben honfoglalás kori gyereksírt bolygatott meg (1. sír), amelynek leleteit beküldte a szentesi múzeumba. Ezt követően 1936 augusztusában Csallány Gábor feltárást végzett a lelőhelyen, és két további temetkezést (2-3. sír) tárt fel.

12 A leleteket 1941-ben közölte (CSALLÁNY 1941, 183, 186, 189, 2. kép, Ili-ív. t.). A cikkben szereplő térképvázlat alapján megállapítható, hogy a sírok egy É-D-i irányú sorban helyezkedtek el a tanya Ny-i oldala mellett (1. kép 1). A lelőhelytől DNy-ra elterülő, mélyebb fekvésű területet — amely ma is jól azonosítható — ártérnek határozta meg. Az első hitelesítő feltárás — Bálint Csanád (1968) Bálint Csanád 1968 tavaszán, a Csallány Gábor publikációjában szereplő térképvázlat és Csernák Jánosné elmondása alapján azonosította a lelőhe7 Bővebben Id. BLAZOVICH 1985, 90! 8 Ezek felszíni összletében is található kis mennyiségben humusz (ANDÓ 1996, 29). 9 Pl. Hegyeshalom, Koszorúshalom, Nagyhalom, Tegehalom (vö. ANDÓ 1996, 15!). 10 Ezek a homokhátak a Tisza bal partján, a kisebb folyók és a lefolyástalan területek miatt mocsaras vidéken fontos szerepet játszottak a közlekedésben, főként a Hódmezővásárhelytől ENy-i irányba, a Böldi-r évhez futó út esetében (részletesen Id. LŐRINCZY 2000, 65-66). IIA mesterségesen, fekete humuszból felépített őskori kurgánok nem tartoznak az említett csoportba, bár sok esetben ezeket is egy-egy természetes eredetű kiemelkedés tetejére építették. 12 Ásatási dokumentáció: KJM RégAd: 85-76, 87-84; MNM RégAd: 276. M. IV. II. 21/1972 89. M. Il; a leletanyag: KJM Itsz.: 57.87.1-8.