A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

MADARAS László: Kora avar kori sírok Öcsödről

A korai avar korban a csonttárgyakon nem ritkák a bekarcolt állatfigurák. Ezeket az ábrázolásokat általában a sámánhittel szokás összefüggésbe hozni (LÁSZLÓ 1970, 91-124; MADARAS 1999, 31-t 1). A tegez többszínű festése és az állatalakok bekarcolása együttesen ebbe az irányba mutatnak. GONDOLATOK AZ A VAR KORI CSONTLEMEZEKKEL DÍSZÍTETT TEGEZEK IDŐRENDJÉHEZ Az 1990-es évtizedben több jelentős tanulmány foglalkozott a csontlemezekkel díszített tegezekkel. Ezek közül Kiss Attila és Straub Péter tanulmánya igyekezett „rendet tenni" a tárgy időrendjében. Kiss Attila a tipokronológia módszerének segítségével több mint hatvan sír figyelembe vételével sorolta be a faragott csontlemezeket a korai, valamint a közép és késő avar korba (KISS 1997, 75-77, 1-2. t.). Straub Péter a szeriáció módszerének felhasználásával állított fel időrendi csoportokat. Munkájában 50 lelőhely 101 sírjával dolgozott. A korai avar sírokban fellelhető tegezeket két horizontba sorolta, a horizontokon belül, különböző motívumok alapján csoportosította a leleteket. A közép és késő avar korban ugyanaz a felosztás, a közép avar kor első felének, majd második felének motívumai alcsoportokra bontva, hasonlóan a korai avar korhoz, majd a kései avar kor tegezei következnek, már motívumokra való bontás nélkül, ráadásul itt már csak az övveretek alapján történt az időrendi besorolás (STRAUB 1998, 121-128). Magam korábban több alkalommal is foglalkoztam a csontlemezekkel díszített tegezekkel, azonban minden esetben elsősorban azok társadalomtörténeti jelentése foglalkoztatott. Időrendjük kimunkálását csupán annyiban érintettem, amennyiben ez feltétlen szükséges volt (MADARAS 1986, 81-94; MADARAS 1990; MADARAS 1995a), ellentétben például a reflexíjak időrendjének problematikájával (MADARAS 1995, 173-176). Az újonnan felmerült kérdések — elsősorban Straub Péter eredményei — immáron a lényegesen nagyobb, szélesebb anyaggyűjtés ismeretében, arra ösztönöznek, hogy ismételten áttekintsem korábbi véleményemet. Teszem ezt már csak azért is, mert amennyiben Straub Péter időrendi megállapításai helytállóak, alapjaiban kell átgondolnunk az avar kor időrendjéről korábban leírt megállapításainkat. Ezeket két olyan temető elemzésére alapoztuk, mint a Szeged-Fehértó-B és a Jászapáti-Nagyállás úti sírmezők. Sokáig úgy tünt, hogy ennek a két alaptemetőnek a keltezése szinte minden kutató számára elfogadható, ráadásul az avar társadalom szerkezetében elfoglalt helyüket sem kérdőjelezte meg ez idáig senki. Mindkét temetőben feltűnően nagyszámú csontlemezekkel díszített tegez került elő. Végül, de nem utolsó sorban az öcsödi temető in situ megfigyelt tegeze is inspirálja a kérdéskör ismételt áttekintését. Arra nem vállalkozhatunk ennek a dolgozatnak a keretében, hogy részletes kritikai elemzését adjuk a szeriáció módszerével kialakított képnek, éppen ezért módszeresebben csupán a legkorábbi motívumtípusokat magában foglaló csoporttal foglakozunk. Straub Péter így fogalmaz: „E legkorábbi motívumtípusok — melyek három esetben (Jutás 130. sír, Kölked-Feketekapu-A 107. sír, Szeged-Fehértó-B 5. sír) egyazon sír torkolat- és peremlemezén is szerepelnek! — a későbbiekben már nem tűnnek fel a tegezcsontokon, és a hozzájuk kapcsolódó tárgyi leletanyag egy részéhez hasonlóan, kronológiailag elkülöníthető csoportot alkotnak" (STRAUB 1997, 122-123). Ezt a csoportot a 7. század legelejére, annak első harmadára keltezi. Ebbe a csoportba helyezi a mór-akasztódombi 24. és a zsámboki 1. sírt is (STRAUB 1997, 124). Áttekintésünket kezdjük a jutási 130. sírral. Ha végigtekintjük a sír mellékleteit, talán a kettős gömbsorkeretü, domború felszínű, préselt rozettákon kívül nem igen találunk olyan tárgyat, amely kizárólagosan a 7. század első harmadára keltezhető. Mindegyik tárgy legalábbis a 7. század harmadik harmadáig adatolható. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a jutási temetőnek van egy korai, talán 7. század első harmadára keltezhető része. Ezt azonban nem a tegezés 130. sír keltezi, hanem a 116. sír Phokas-érme (RHÉ-FETTICH 1931, 25,3. t. 14). Hogy ennek a két sírnak mi az egymáshoz való viszonya, azt egy modern temetőelemzés dönthetné el. Ennek hiánya ellenére elképzelhetőnek tartjuk a sír viszonylag korai keltezését. A kölkedi A temető egyik szép sírja a 107. számú. Az ún. Aradka-típusú akasztó vagy övveret