A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

szetü, téglalap alakú vascsat (15. kép 23). A pecek hiá­nyos. H.: 4,5 cm, sz.: 4 cm. 22. Téglalap átmetszetű, négy­zetes vascsat (15. kép 19) darabja. A csatpecek túlnyúlik a karikán. H.: 2,8 cm. 23. Kerek átmetszetű, téglalap alakú vascsat (15. kép 20) töredéke. 23-24. 2 db apró fejű bronzszög (15. kép 24-25). H.: 2,2; 1,7 cm. 25. 8-as alakú szemekből álló bronzlánc (15. kép 26). H.: 2,8 cm. 26. Ke­rek átmetszetű, hiányos vaskarika (16. kép 8). Átm.: 5,2 cm. 27. A jobb kéztőnél csontfüggesztő (16. kép 1). Teste kör alakban áttört, felső végén kisebb függesztöfül van, alsó része elhegyesedik, töredékes. H.: 7,5 cm, sz.: 2,6 cm. 28. A bal váll alatt ívelt csonttárgy (16. kép 2), vége négy­szögletes, áttört, ívelt vége töredékes, talán hengeres lehe­tett, ff: 10,3 cm. 29. Kerek átmetszetű, téglalap alakú, hurkos fejjel ellátott, vas akasztóhorog (16. kép 5). H.: 3,5 cm, sz.: 2,6 cm. 30-31. Mellette csiholó és kova volt, me­lyek elvesztek. 32-33. A jobb váll tájékán keskeny karú íjvégcsontok ( 16. kép 3—1) töredékes állapotban. 34-35. A jobb vállnál 5 db nyílcsúcs ( 16. kép 6-7). Közülük ma már csak egy nádlevél alakú és egy háromélü példány van meg. Mindkettőnek hiányzik a tüskéje. H.: 5 cm, 5,2 cm. 36. Egyélű vastőr (17. kép 3) 19 hengeres csontmarkolat­tal, a pengén a fátok maradványaival. Hegye hiányzik. H.: 23 cm, sz.: 2,5 cm. 37. Egyélű, egyenes vaskés (17. kép 1) össze nem illő töredékei. Sz.: 2,3 cm. 38. ívesen hajló vas­kalapács (17. kép 2). Vastagabb vége lapos, lekerekített négyszögű, a másik ellaposodva tompa élben végződik. Nyéllyuka kerek. H.: 9,6 cm, sz.: 2,2-2 cm. 39. Téglalap átmetszetű vaseszköz (17. kép 4) töredéke, egyik vége megvastagodik, töredékes, a másik laposra kalapált, szög­gel átütött. Bronzlemezekkel van összerozsdásodva. H.: 6,2 cm, sz.: 1,1 cm. 40. Vas öntőkanál(18. kép 1). Anyél lekerekített végű, a kanálrész vége szélesre kalapált, ívelt. Bronzlemezekkel és másik eszközdarabbal összerozsdá­sodott. H.: 13,7 cm, sz.: 2 cm. 41. Vas lemezvágó olló ( 18. kép 7). Szárai téglalap átmetszetűek, vaslemezből hajlítot­tak, belsejük üreges. Az egyik szár egyenes, a másik végé­nél derékszögben hajló. Az ollórész kisebb, töredékes. Bronzlemezekkel és a nyél letörve, az öntőkanállal össze­rozsdásodva. H.: 19 cm. 42. Az ollóhoz rozsdásodott egy faborítású szerszámnyél, 43—15. 3 db barna, szemcsés anyagú, alaktalan horzskő {\%. kép 4-6). 46-47. Szabály­talan alakú ólomlemez (18. kép 2-3) töredékek. 48-50. 3 db téglalap átmetszetű, ismeretlen rendeltetésű vastöredék (16. kép 9-11). H.: 4,4 cm, 4,1 cm, 3,4 cm. 51. Ezeken kí­vül ismeretlen rendeltetésű vastöredékek és bronzüst le­meznyesedékei voltak a sírban. 20 18. Környe 18/a 23. sír (ERDÉLYI-SALAMON 1971, 16, Taf. 3) 18/b 78. sír (ERDÉLYI-SALAMON 1971, 21, Taf. 12) 18/C 147. sír (ERDÉLYI-SALAMON 1971, 28, Taf. 25) 18/d 151. sír (ERDÉLYI-SALAMON 1971, 29, Taf. 26 19. Leobersdorf (A) (HAMPL 1964, 74-76, Abb. 5) 20. Magyarcsanád-Bökény (CSALLÁNY 1961, 140-141, Taf. CCLVIII. 3; KÜRTI 2002f). Ólomleme/.ből kinyírt, kétla­pú, oldalpálcás szíjvég (19. kép 1). Az előlap felső széle hullámos, az alsó ívelt. Felül két kis kerek lyukkal, alatta nagyobb, tulipánforma áttöréssel díszített, melyek emberi arcot stilizálnak. A hátlap felső széle egyenes, alul ívelt. Áttörése az előlaphoz hasonló, azonban a tulipánforma felső része kettősen ívelt kialakítású. A szíjvéget kerek fejű szegeccsel erősítették fel. H.: 3,9 cm, sz.: 1,8 cm. 21 21. Mandjelos/Nagyolaszi (Yu) (ERCEGOVIC-PAV­LOVIC 1973) 19 Csallány Dezső jorrasztóvasnak határozta meg. 20 A leletek a Móra Ferenc Múzeumban 53.44.102-131. leltári számokon találhatók. A jent leírt leleteken kívül a bal vállnál egy páncéllamella (CSALLÁNY 1972, 23) is előkerült. EL.: 7 cm, sz.: 2,2-2,7 cm. Ugyanakkor Bálint Csanád egy bronzlemez­ből kinyírt, téglalap alakú csattestet is közölt az öv véreiéivel együtt (BÁLINT 1995, 56. kép 1-11), ami valószínűleg nem tarto­zott az övhöz. A Csallány Dezső által készített fotón a bronzüst nyesedékei között szerepel ez a csattest (MFM RégAd: 1129-86/5). Klárafalva-B lelőhelyen 1931-ben Móra Ferenc tárta fel az 1-61. sírokat, majd 1942-ben Csallány Dezső a 62-64. sírokat ásatta ki. A sírok több korszakhoz tartoznak, közülük 14 sír avar kori. Ugyanakkor a 60. sír kivételével, az avar sírok leletei a 8. századra mutatnak. E látszólagos ellentmondást akként oldhatjuk fel, hogy feltételezésem szerint a 60. sír nem a temető része volt, hanem magányos sír. Sajnos, a temető összesítő térképéről az 53-61. sírok hiányoznak, s ezzel feltételezésem egyelőre bizonyíthatatlan. Ugyanakkor a térképen Móra Ferenc feljegyezte a következőt: „ ...Mivel az asszony az udvart nem engedte felásatni, földjében pedig krumpli van, mellette, özv. Molnár Ignácné földjén ásattam. Saj­nos itt már csak a széle van a ház helyén lehordott halomnak... " Ez arra enged következtetni, hogy a 60. sír éppen ezen az egykori, lehordott halmon kellett, hogy előkerüljön, és elképzelhető, hogy magányos sír volt. A temetőtérkép a kéziratos Móra-hagyatékban található. 21 A tárgy a Móra Ferenc Múzeumban 2000.41.3. leltári számon található. A lelet közelebbről ismeretlen úton került a makói múzeumba, ahol 664/1938 számon került nyilvántartásba, innen a gyűjtemény teljes anyagával került át a szegedi múze­umba. Rajzát és meglehetősen sematikus leírását közölte Csallány Dezső 1961-ben, a Magyarcsanád-Bökény D sír leletei között (CSALLÁNY 1961, 140-141, Taf. CCLVIII. 3) mint gepida leletet. Magyarcsanád-Bökényen 1925-ben Banner János veze­tésévelfolyt ásatás, mely során az A—E és az 1-9. sírok kerültek jeltárásra. Leleteik a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének gyűjteményében 5031-5079., 7468-7477., 7504-7505. számokon találhatók. A sírokat a feltárást követő év­ben Banner publikálta (BANNER 1926). Az egyébként gepida kori D sírból sem a leltárkönyv, sem a publikáció nem említ szíj­véget. Valószínűleg a veret tévedésből keveredett a bökényi gepida leletek közé. Szintén a makói gyűjteményből került a Móra Ferenc Múzeum gyarapodási anyagába, az ott 404. számon található kora avar kori leletegyüttes, mely szintén Magyarcsanád-Bökény lelőhelyről való: sima, ezüst, lemezes nagyszíjvég, duplakarikás vas csikózabla és hiányos, hurkos fülű kengyel (KÜRTI 2002f). A tárgyak összetartozása a tárgyalt szíjvéggel bizonytalan.

Next

/
Thumbnails
Contents