A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

A. 1. Szíj végek A. 1.1. Párhuzamos hosszoldalú szíjvég Bruckneudorf-Heidwiesen/Huningesbrunn (A) (4. kép 6) (WINTER 1997, Taf. 28. 20b: 1), Ismeretlen lelőhely/Magyarország (4. kép 5) (FETT1CH 1937, XXII. t. 8), Kecel (5. kép 3), Leobersdorf (A) (4. kép 14) (HAMPL 1964, Abb. 5. 4), Szekszárd-Bogyiszlói út 314. sír (4. kép 23) (ROSNER 1999, Taf. 22. 314:1), Szentes-Lapistó (4. kép 15, 22) (CSALLÁNY 1934, Taf. LVI1I. 1-2), Tolnanémedi (4. kép 13) (NAGY 1901, 8-9. ábra) A szíjvégek közös jellemzője, hogy felső szélük egyenes, lent pedig kissé csúcsosan végződnek, felső szélüknél 1-3 bevésett, párhuzamos vonal található. Hosszuk 2,6-5,8 cm között változik. Felerősítésük szempontjából az ide vonható leletek egységesek, mivel kivétel nélkül a hátoldalukon két, egybeöntött szegeccsel rögzítették őket, melyek a szíjvégek hossztengelyében helyezkednek el. Áttört díszítésük egységes, egyszerű geometrikus elemekből (kör, téglalap) áll össze az arcábrázolás vagy annak egy része. A szemeket kis kerek áttörések ábrázolják, melyek néha vésett, egyenes vonallal a veret pereméhez vannak kötve, ami pedig a szemöldököt jelképezi. A bruckneudorfi és az ismeretlen lelőhelyű darabokon (4. kép 5-6) az orrot lefelé álló háromszög jelképezi. Ez a „megfogalmazás" a délorosz steppén inkább az ívelt oldalú szíj végek jellegzetessége (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, Ris. 43), és különösképpen a Kaukázus vidékére jellemző, de visszaköszön az ívelt oldalú szíjvég préselésére szolgáló adonyi préselőmintán (5. kép 9) is. A keceli és a lapistói nagy szíj végek melyek a csoport legnagyobb példányai díszítésben némileg eltérnek a többitől. Érdekes a lapistói nagyszíjvég (4. kép 22), melynek közepén a többi szíj végről is jól ismert, felkiáltójel alakú áttörés van, de két oldalán még egy-egy, az alsó részen befelé ivelő vonalú áttörés is kiegészíti. Pontos analógiája 6. századi környezetből, az Észak-Kaukázusból származik (RUNIC 1979, Ris. 6. 17), a pât'ygori lelőhely északi kriptájának 3. sírjából (4. kép 19), valamint Kugul'ból (BÁLINT 1995, 56. kép 19). Hasonló a gaponovoi lelet öntött, ezüst, karéjos oldalú SZÍjvége (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, Ris. 23. 18), valamint az arcybasevoi sír szíjvégének mintája is (MONGAJT 1951, Ris. 43. 13-I3a). Préselt formában is feltűnik ez a díszítés a mokrini 62. sír szíjvégén (4. kép 20) és egy Petronellben előkerült szórvány szíj végen (4. kép 21), ahonnan egyébként egy préselt maszkos öweret is van (WINTER 1997, Taf. 8. 3m: 7). Eddigi adataink szerint ezek a szíjvégek mindig övveretek. A szentes-lapistói és a tolnanémedi garnitúrákban a nagyszíjvég mellett 1 db hasonlóan áttört, maszkos kisszíjvég is van. A Szekszárd-Bogyiszlói úti temető 314. sírjában az egyedi maszkos szíjvég másodlagos felhasználásban gyöngyök közé fűzve került elő (ROSNER 1999,44). A Kárpát-medence öntött, maszkos vereteinek „legnépesebb" csoportját alkotják: 2 db szórvány, 5 sírleletből származik. Egy-egy lelőhelye a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon van, a többi a Dunától nyugatra esik. A szíj végtípus a kelet-európai steppén széles körben elterjedt. Előfordulásának súlypontja a Krím-félszigetre és környékére esik, legnyugatibb lelőhelye Ausztriában adatolt. A. 1.2. ívelt hosszoldalú szíjvég A. 1.2. I. Egyszerű, ívelt oldalú szíjvég Potzneusiedl (A) (5. kép 6) (WINTER 1997, Taf 47.41:1) Jelen ismereteim szerint e csoporthoz csak a potzneusiedli szórvány szíjvég sorolható. Formailag megegyezik keleti analógiáival: felső széle egyenes, alul kissé csúcsosan végződik, hosszoldala felső harmadánál mindkét oldalon ívelt vonalú kiugrás található, közepén hosszanti borda húzódik. A délorosz steppei párhuzamaihoz hasonlóan felerősítésére a hátoldalán két, egybeöntött szegecs szolgált. A vereten lévő arcábrázolás tekintetében azonban a szórvány darab nem sorolható a verettípusra jellemző, klasszikus megfogalmazások közé. Rajta az arcábrázolás nem a szokott módon, áttört formában van ábrázolva, hanem véséssel. Ebből következően az arc a szemeket ábrázoló pontokból és a szemöldököket jelentő ívelt vonalakból áll össze. Az egyszerű ívelt oldalú szíjvégek népes csoportot alkotnak, legnagyobb számban a Krím-félszigeten és a Kaukázus nyugati oldalánál ismertek (GAVRITUHIN-OBLOMSKY 1996, Ris. 43^15). Az egyetlen Kárpát-medencei darab egyben a verettípus legnyugatibb előfordulása. A. 1.2.2. Összetett, ívelt oldalú szíjvég Szentes-Nagyhegy 29. sír (5. kép 14) (CSALLÁNY 1961, Taf. XXV. 14) Ennek a csoportnak a darabjai formában és díszítésben egyaránt eltérnek az egyszerű, ívelt olda-