A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

lított csoportjainak (SOMOGYI 1987, 124-130) felülvizsgálatára és bővítésére teszek kísérletet. A maszkos veretek csoportjához való tartozásnál kizárólag a díszítést tartottam szem előtt, majd pedig az anyag belső rendezésénél elsődlegesnek a formát tekintettem. Mivel a Kárpát-medencében a maszkos veretek gyakran szórványos leletegyüttesekben, többször egyesével, vagy kevés öweret társaságában, valószínűleg nem teljes garnitúrában fordulnak elő, felhasználásuk és funkciójuk a legtöbb esetben feltehetően eltér a délorosz steppei előképektől. Ezért ezt a szempontot figyelmen kívül hagytam a csoportok kialakításánál. Az alábbiakban általam kialakított tipológiai sor és Somogyi Péter csoportjai között némi különbség van. Ez részben abból adódik, hogy a maszkos veretek a kelet-európai steppén nem csak sokkal nagyobb számban, de változatosabb formában és funkcióban fordulnak elő, mint a Kárpát-medencében. Másrészt a csoportokon belüli alcsoportok kialakításánál néhány esetben más szempontot tekintettünk elsődlegesnek. Ebből adódott, hogy több esetben Somogyi rendszerének bővítését láttam indokoltnak altípusok bevezetésével. Ugyanakkor a típusok, csoportok elnevezésénél igyekeztem a Somogyi által használt megnevezéseket alkalmazni. A kettőnk tipológiai sorát összefoglaltam (1. táblázat) annak érdekében, hogy egyezéseik és eltéréseik könnyebben nyomon követhetők legyenek. A csoport: öntött, maszkos veretek Az öntvények anyaga általában ezüst, ritkábban bronz, vastagságuk 1-1,5 mm között ingadozik. Kéregöntéssel készült, vagyis peremes darabok. Előlapjuk polírozott, a hátoldaluk érdes. Általában e veretek kisebbek, mint a préselt utánzataik, illetve a hasonló formájú egyéb, préselt veretek. Felerősítés szempontjából a csoport darabjai nem egységesek: a veretek többségét egybeöntött szegeccsel rögzítették, a Köröstől délre eső lelőhelyekről ismert példányoknál egybeöntött, szögletes fül és utólag felforrasztott, hurkos fül alkalmazása fordul elő. Díszítés szempontjából sem egységes a csoport. Altalános az áttört díszítés, ami gyakran utólagos véséssel párosul. Az áttörés tekintetében két csoportba sorolhatók a veretek. Nagyobb részüknél az áttörés egyszerű geometrikus elemekből áll: kör, háromszög, téglalap különböző kombinációjából alakították ki az arcábrázolást. A Köröstől délre eső lelőhelyek esetében összetettebb és tagoltabb áttörések jellemzők. A keceli és a potzneusiedli példányoknál az arcábrázolást véséssel alakították ki, melyek a maguk típusában egyedi daraboknak számítanak. Az öntött, maszkos veretek a hajdúszoboszlói egyik hármas pajzs alakú veret (5. kép 25) kivételével nagy valószínűséggel övveretek. A Kárpátmedencei avar sírokban gyakrabban 1 (SzentesNagyhegy 29. sír, Subotica/Szabadka (Yu), Mandjelos/Nagyolaszi (Yu)), de maximum 4 (SzentesLapistó, Tolnanémedi) példányban fordulnak elő áttört, öntött, maszkos veretek, ezért feltehetően nem minden esetben az „eredeti", azaz a kelet-európai steppéről adatolt funkcióban használhatták ezeket a véreteket, és valószínűleg a garnitúrák is hiányosak. Valamennyi közül a legteljesebbnek a keceli övgarnitúra látszik, amelyben a többi öweret díszítetlen, sima öntvény (1. kép 3-11, 13). A szabadkai sírleletekben a maszkos öntvényt sima lemezes kis- és nagyszíj vég (BIBÓ-B1GE 1903, 2. ábra 1-2) kíséri. A klárafalvi sír övgarnitúrájában a sima, ívelt oldalú mellékszíj végek (15. kép 4-14) mellett az oldalpálcás nagyszíj vég (15. kép 15) is lemezből van kinyírva. Ennek áttört díszítése az öntött maszkos övveretek díszítésével megegyező. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy látszik, hogy az áttört, öntött maszkos veretek mindig mellékszíjjas öveken fordulnak elő: míg a Klárafalva-B 60. sír öve, valamint az öntött, áttört maszkos díszü, hosszú szárú akasztóveretes garnitúrák sokmellékszíjjasak, addig a keceli, szentes-lapistói, tolnanémedi és a szabadkai sírleletekben csak l-l m el lék szíj veret fordul elő. Jelen ismereteim szerint a Kárpát-medencében 18 lelőhelyről adatolható öntött, maszkos veret: 4 db szórvány, a többi sírleletből, illetve nagy valószínűséggel sírleletből származik. Egyedül a szekszárdi temetőben fordulnak elő egynél több sírban. A lelőhelyek zöme az avar szállásterület központi részén helyezkedik el: nagyjából egyenletesen oszlanak el a Duna-Tisza közén, keskeny sávban a Tisza bal és a Duna jobb oldala mentén szóródnak, illetve három példány lelőhelye egymás közelében, a Fertő-tótól északra, a Parndorfí-fennsíkra esik, egy pedig a Tiszától délre (26. kép 1). A délorosz steppéről ismert öntött, áttört maszkos díszítésű verettípusok közül csak néhány típus van képviselve a Kárpát-medencében. Az ismert darabok között egyaránt előfordulnak öv-, lábbeiiés lószerszámveretként alkalmazott veretek (SOMOGYI 1987, 125).