A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

A Kecelről ismeretlen úton előkerült övveretek előállítási technikájuk és felerősítési módjuk alapján kétségtelenül kapcsolatban hozhatók az ún. Martinovka-körrel, és a T alakú akasztóveret, valamint a nagyszíjvég a rajtuk lévő áttörés és arcábrázolás alapján a maszkos véretekkel. A három sima, kerek övveretnek ( 1. kép 5-7) a hazai avar leletek között számtalan, préselt technikával készült utánzata fordul elő, melyek zöme a 7. század 2. harmadára, egyes darabok későbbre, inkább a század 2. felére datálhatok. Öntött kivitelben azonban csak egyetlen hasonlót ismerek, a Deszk-L 13. sírból (13. kép 4), mely egy öntött, pajzs alakú verettél együtt övet díszített.

2 A két veret azonban alapvetően más ötvösgyakorlatot mutat: a keceli darab peremes kéregöntvény és szegecse viszonylag rövid, kissé elhegyesedő, és a veret síkjával hegyesszöget zár be, a deszki sírból származó veret széle egyenes, és a síkjára merőlegesen álló szegecse feltűnően hosszú (h.: 1,2 cm). A verettípus (3. kép 1^4) öntött kivitelben a Martinovka-típusú leletegyütteseknek, sőt a kis-ázsiai, sokmellékszíjas öveknek is (BÁLINT 1995, 5-8. kép) egyik vezérdarabja. A keceli darabok közül jól ismert típust képvisel a T alakú akasztóveret (1. kép 12). Nyilván funkcionális magyarázata van annak, hogy a verettípus széles körben, a Dunától az Urálig nagy területen elterjedt, és a legkülönbözőbb stílusban bukkan fel (préselt, félgömbös keretű, kő- vagy üvegbetétes garnitúrákban, sima préselt formában, préselt díszítéssel és ezek különböző kombinációjában). A Kárpát-medencében e verettípus préselt variációja gyakori, azonban ezekre az öntött előképek sajátos áttörése nem jellemző. Kivételt csupán a Mór-Akasztódomb 21. sír (TÖRÖK 1954, ix. t. 11-12) akasztóveretpárja képez. Öntött kivitelben való előfordulásáról a keceli darabon kívül csak Tolnanémediből van adatunk (NAGY 1901, 316), amely öntött, maszkos szíjvég társaságában került elő. A keceli veret áttörésének formája és az utólagosan rávésett arcábrázolása alapján párhuzam nélküli a 2 Deszk-L 13. sír (13. kép) (CSALLÁNY 1972, 24-26; LŐRINCZY 1994, 322; KÜRTI2002b): Fülkesír. T.: -. Akna m.: 80 cm, sz.: 100 cm, fülke m.: 120-170 cm. Csontváz h.: 180 cm. Az aknában egész ló feküdt. Mell.: 1. A medence közepén bronzcsat (13. kép 1). A karika ovális, vaspecke kissé a karikára hajlik, A szembeforduló két madárfejet ábrázoló csattest egybe van öntve a karikával. A csat felerősítése két felforrasztott bronzszegeccsel történt, H.: 3,8 cm, sz.: 3,7 cm. 2. Közelében téglalap útmetszetű, téglalap alakú vascsat (13. kép 2) volt. Pecke hiányzik. H.: 2,2 cm, sz.: 3,5 cm. 3. Téglalap átmetszetű vascsat (13. kép 3) kis töredéke a váz jobb oldalánál, 4. Öntött bronz, kissé hosszúkás pajzs alakú övveret (13. kép 5). Az öntvény aszimmetrikus, alsó széle egyenes, felül kissé csúcsos. Előoldala polírozott, a hcitoldala durva. Középen hosszában alig észrevehető borda jut, alsó szélénél két, vízszintesen bekarcolt vonal látható. Hátulján egybeöntött, hosszú szegecs van. H. : 2 cm, sz.: 1,2 cm. 5. Öntött, bronz kerek övveret (13. kép 4). Előlapja polírozott, a hátlapja durva. Hátoldalán hosszú, egybeöntött szegecs található. Atm.: 1,35 cm. 6. Bronzdrótból hajlított, ácskapocs alakú rögzítő föl (13. kép 16). H.: 1,7 cm. 7-13. 7 db bronzdrótból hajlított rögzítőkapocs töredék (13. kép 9-15). 14. Egyélű, egyenes vastőr (13. kép 17) hegyének töredéke, rajta a fátok maradványa. Sz.: 1,8 cm. 15. A csontváz jobb oldala mellett hosszú, karikás markolatú vaskard (13. kép 21). 16. 1 db háromélű nyílcsúcs (13. kép 18). H.: 7,6 cm. A lóváz mell: 17-19. Valószínűleg a lócsontok közül sima, préselt, félgömb alakú, bronz lószerszámveretek (13. kép 6-8) töredékes állapotban. Felerősítésükre keskeny bronzpántból hajlított fülek szolgáltak. 20-21. Hurkosfölű kengyelpár (13. kép 19-20) ugyancsak töredékes állapotban. A fül téglalap, a szár kerek átmetszetű volt, a talpaló ívelt, szélesre kalapált. 22. Ismeretlen rendeltetésű vastöredékek. A sír leletei a Móra Ferenc Múzeumban 53.75.42-49. leltári számokon, a temetőtérkép a régészeti adattárban 6-75, 8-75 számon, a sír dokumentációja Móra Ferenc kéziratos hagyatékában található meg. A kard elveszett, rajzát és részletes leírását ld. SIMON 1991, 291, 18. kép! A dokumentáció és a leltárkönyv szerint a kard h. : 96 cm volt. A leírt tárgyakon kívül az eredeti leírás szerint a lócsontoknál zabla is volt, ez nem került múzeumi nyilvántartásba. A sírt a hazai szakirodalomban a Deszk-H 22. sírral megegyezőként említették (CSALLÁNY 1972, 24-26; LŐRINCZY 1994, 322) a Deszk-H temető dokumentációjának egyik széljegyzete alapján. A két sír azonossága nem valószínű. A Deszk-H (Boros János földje) temetőben Móra Ferenc megbízásából Kotormány János ásott 1933. okt. 12-29. között, majd később 1937. oki. 6-án Csallány Dezső is feltárt itt egy női sírt, melyet Deszk-H 22. sírként dokumentált, A Móra Ferenc Múzeumban a Csallány-féle sír anyaga van beleltározva e sírszám alatt (MFM Itsz.: 53.15.75-73.). Ma már tisztázatlan okból, de valószínűleg tévedésből, utólag Móra az egyik, Kotormány által Horváth András halma 1. sírként dokumentált sír lapjára jelvezette a Deszk-H 22. sír meghatározást. Horváth András halmán található a Deszk-L temető, ahol 1938-ban Csallány Dezső tártfel 1 ! sírt, erről azonban a térképen kívül egyéb dokumentáció nem maradt fenn, csak a beleltározott leletanyag. A háború utáni újraleltározáskor dokumentáció hiányában a Csallány által feltárt 11 sír leletei után automatikusan továbbszámozva nyilvántartásba vették a Kotormány által feltárt sír anyagát is. Valószínűleg Csallány a Deszk-L 1. sírnak a Kotormány által leírt sírt tekintette, és a számozást 2-tőlfolytatta. Vagyis valószínűleg a Deszk-L 1. sír azonos a Deszk-L 13. sírral. Egyébként a Deszk-H és L jelzetű temetők egymástól nagyobb távolságra helyezkednek el, köztük vannak a Deszk-Sz és Deszk-T temetők is (MFM RégAd: 300-76), ami szintén azonosságuk ellen szól.