A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

BALOGH Csilla: Martinovka-típusú övgarnitúra Kecelről. A Kárpát-medencei maszkos veretek tipokronológiája

MFMÉ - StudArch X (2004) 241-303 MAR TINO VKA - TÍPUSÚ Ö VGA RNITÚRA KECELRŐL. A KÁRPÁT-MEDENCEI MASZKOS VERETEK TIPOKRONOLÓGIÁJA BALOGH Csilla BEVEZETÉS A dolgozatban kettős célt tűztem magam elé. A munka első felében egy, jelen ismereteim szerint az avar kori leletanyagban eddig párhuzam nélküli övgarnitúra ismertetésére és elemzésére kerül sor. A veretek bronzból, kéregöntéssel készültek, és felerősítő szegecseik a véretekkel egybeöntöttek. E két kritériumot elegendőnek tartottam ahhoz, hogy a leleteket mint Martinovka-típusúakat tárgyaljam. A veretek közül kettő áttört, és rajta sematikus arcábrázolás látható. Ennek kapcsán a dolgozat második felében kísérletet tettem arra, hogy öszszegyüjtsem a Kárpát-medence azon geometrikus elemekből levezethető arcábrázolásos vereteit, melyek öntöttek és áttörtek vagy pedig kétséget kizáróan ilyen veretek utánzatai. E veretek együttesét értem a maszkos veretek fogalma alatt, melyeknél a díszítést és annak megfogalmazását együttesen tekintettem prioritásnak. Ugyanakkor nem foglalkozom a többi, avar kori arc- vagy emberábrázolásos verettípussal. Kimaradtak a dolgozatból azok a bizánci eredetű arcábrázolásos veretek, melyeket legutóbb Garam Éva foglalt össze (GARAM 2001, 130-133, Taf. 97). Ezen övdíszek közös jellemzője és alapvető különbsége a maszkos véretekkel ellentétben, hogy a rajtuk lévő emberi arc (szinte mindig szakállas férfiarc) realisztikusabb, részletes. Ezek csoportjához sorolható a hajdúdorogi 1. sír csatja is, melynek valószínűleg másodlagos felhasználású csatlemezén a fentiekhez nagyon hasonló férfiarc látható (KÜRTI-MENGHIN 19X5, Abb. 49). Ugyancsak kimaradtak a Csengődön előkerült egyedi arcábrázolásos veretek (KOVRIG 1948, LXXII. t. 2-9), melyek ugyan más fejformát és vonásokat mutatnak, mint az előbb említett övdíszek, de realisztikusabb megfogalmazásuk miatt ezek is inkább a bizánci eredetű arcos veretek csoportjába sorolhatók. Nem kerültek tárgyalásra azok a szintén bizánci eredetű pont-vonaldíszítésü veretek sem, melyek mintája elvont arcábrázolásnak tekinthető, mint pl. a Szekszárd-Bogyiszlói úti temető 605. sírjából származó, ívelt oldalú pajzs alakú veret (ROSNER 1999, Taf. 39. 605:1), vagy az abonyi sírmező 36. sírjának kettős lemezű, pajzs alakú, pont-vonal mintával áttört, kisszíj vége (ÉBER 1902,247). Mindezeket tekintve úgy tűnik, hogy le lehetne egyszerűsíteni a kérdést arra, hogy a dolgozatban a nem bizánci eredetű, vagyis a nomád(?) jellegű maszkos veretek kerülnek tárgyalásra. Azonban lejjebb kiderül, hogy a kérdés nem ennyire egyszerű, mert a veretek párhuzamai között nem egy nem nomád temetkezésből származik. így tehát marad az, hogy igyekeztem valamennyi olyan avar kori maszkos veretet felgyűjteni a Kárpát-medencéből, mely áttört és öntött vagy ilyen utánzata. A bevezetés végén szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a címben szereplő Martinovka-típusú és maszkos veretek fogalmát nem egymás szinonimájaként tekintem, hanem a maszkos veretek (geometrikus elemekből álló, sematikus arcábrázolás) a Martinovka-típusú veretek (több stílust átfogó gyűjtőfogalom: öntött, áttört veretek, tamgás lemezveretek és egyszerű lemezveretek) halmazának egyik részhalmazát alkotják. A magyar kutatás már jó ideje ismeri Fettich Nándor munkájából (FETTICH 1937, 122-133) a Martinovkán előkerült kincslclet egyes darabjait. E tanulmányban Fettich korán felhívta a figyelmet arra, hogy három stílusirányzat különböztethető meg a leletegyüttesben, és a tárgyak különböző eredetűek. Dolgozata megjelenése óta a hazai kutatók ezért igen vegyes jellegű leleteket értenek Martinovka-kör, -kultúra, -típus alatt: előállítási technika, formai analógiák vagy a díszítés alapján sorolnak egy-egy veretet e tárgykörbe. A két fogalom tisztázására Somogyi