A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

lesebb pengéjű példányok közt találjuk (8. táblázat).

58 A lándzsás harcosok aránya a szentes-kökényzugi népnél a legalacsonyabb (7,4%) és a szentes-nagyhegyinél a legmagasabb (33,3%). A lándzsások száma és aránya a kishomoki temetőben nem volt jelentős (12,5%) (7. táblázat) A 64. sír tarsolyában vasköpü és kopjavégtöredék volt (16. kép 9-10), ami arra enged következtetni, hogy a fegyvereket még használhatatlan állapotukban is őrizték, valószínűleg nyersanyagként hasznosították. Nyíl Az íjjal és nyíllal felfegyverzett harcosok a lándzsások után következő jelentékeny létszámú fegyverest adták.

59 Úgy látszik, hogy az íjászok egyes településeken nagyobb arányban (pl. Szentes környékén, elsősorban Berekháton: 20 sír, a férfiak 21,5%-a) éltek, míg másutt (Szeged és Hódmezővásárhely környékén) a számuk alacsonyabb lehetett. A legkevesebb íjász Szőregen és a Kishomokon (egy-egy sír) került a település temetőjébe. A síregyüttesek fegyverkombinációja alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az íjászok mellé csak a legritkább esetben temettek el más fegyvert (10. táblázat).

60 Lószerszámok. Különálló lósírt a temetőben nem találtunk. A 7. sírban a harcos lábához helyezték a lószerszámot; lócsontok, lókoponya azonban nem került elő a sírból. A lószerszámok közül a zabla eltemetésének szokása a szolnok-szandai 135. sírban is megfigyelhető, ahol a kettéhajtott zablát a lándzsás halott bal lába mellé, a koporsón kívülre tették (BÓNA 2002, 219, Abb. 89). A szőregi temető bolygatott lósírjainál Csallány Dezső részleges lótemetkezésre következtetett (CSALLÁNY 1961, 166). Teljes ló eltemetése a pannóniai és az itáliai langobard temetőkben előfordult, de nem mondható gyakorinak (HUSZÁR 2003, 1. táblázat). Az elhunyt harcos lábához tett zablát a pannóniai langobard temetőkben eddig négy esetben találtak (Maria Ponsee 46., Szentendre 34., Gyönk 6. sír és Pilisvörösvár). A ló nélküli, csak lószerszámmal való temetkezés szokását Bóna István szimbolikus lótemetkezésnek nevezte (BÓNA 1993, 124). A kishomoki 7. sírban a piramis alakú veret alapján arra következtethetünk, hogy a gepidák ebben az esetben a zablával együtt a fejhámot is a harcos mellé temették. Zabla. A 7. sír karikás zabiája két, középen csuklósan összekapcsolódó, 12 cm hosszú rúdból áll, melyeknek végeire 4,7 cm átmérőjű karikákat rögzítettek (17. kép 14). Ugyanazt a nagy karikával ellátott típust képviseli, mint a szandai 135. sír zabIája (BÓNA 2002, Taf. 46. 7), valamint a batajnicai sír töredékes darabja; utóbbit Zdenko Vinski 5-6. századi párhuzamok alapján a 6. század első felére keltezte (VINSKI 1954, 178, 181; CSALLÁNY 1961, Taf. 278. 3). Hasonló zabiák kerültek elő a pilisvörösvári és a vörsi langobard sírokból is (BÓNA 1956, 194, Taf. 47; SÁGI 1960, Taf. XX. 1; WERNER 1962, 81). A kishomoki 37. (női) sírban a bal alkar mellett talált, végein karikákkal ellátott vasrúd (17. kép 11) feltevésünk szerint eredetileg egy feszítőzabla egyik rúdja lehetett; párhuzamaként a Dieburgból előkerült zablát említhetjük (GÖLDNER 1996, 1015, Kat. VIII. 5. 7r). Kantárveret. A 7. sírban a lábakhoz helyezett zabla mellett öntött, aranyozott, poncolt díszü, piramis alakú veret (17. kép 12) volt (BÓNA 1974, Taf. 119, Taf. 19; MENGHIN 1983, 43, Abb. 17).

61 A nagyon hasonló gammertingeni poncolt veret nyomán (WERNER 1943, 13, Taf. 3. 4) bizonyos, hogy a kishomoki veret is lószerszámhoz tartozott. Feltevésünket megerősítik a köln-müngersdorfi 80. lovassír párban talált veretei (FREMERSDORF 1955, Taf. 12, 80: 6-7), a beckumi sírlelet négyszögletes veretének L. Lindenschmittől adott meghatározása (LINDENSCHMIT 1880-1889, 291, Fig. 232) és a köln-junkersdorfi temető 411. sírjában előkerült veret funkciója (FREMERSDORF 1952, Taf. 30. 15). Párhuzamai alapján megállapíthatjuk, hogy a kishomoki veret, eredetileg valószínűleg párban, a kantárt díszítette. A Manfred Nawroth által legutóbb közölt tipológiai felosztás szerint veretünk a Meroving-kori kantár58 A gepida lándzsák három típusáról: Nagy M.: Régészeti adatok... 1970, 175-177; BÓNA 1979, 4L A kishomoki 96. sír lándzsájának langobard párhuzamai: Vörs 3. sír, Szentendre 44. sír típusa (BIERBRAUER 1993, 152, Abb. it). Az I. és a 7. sírok lándzsáiról: BIERBRAUER 1993, 152, Abb. 12. 1-2. 59 A Tisza vidéken, a szolnok-szandai temetőt is beleszámítva, 45 íjászt temettek el (10. táblázat). A kétélű nyílhegyek elterjedési térképe listával: CSEH 1990, 44-45. VH-VIII. térkép. 60 Nyilat és hosszú kardot csak a kiszombori 310. sírban, nyilat és harci tőrt pedig csak a kishomoki 106. sírban temettek a harcos mellé. Ld. még a 10. táblázatot! 61 A W. Menghin által adott képaláírás téves: a csat a kishomoki 23. sírból való. A kishomoki 7. sír kantárveretét legutóbb Huszár Edit tárgyalta (HUSZÁR 2003, 26-27).