A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

NAGY Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés)

következtetésre kellene jutnunk, hogy az avar kori temetkezés a gepida sírok többségénél korábban került földbe. A bolygatásmódok rendszere tehát nem minden esetben jelent időrendi különbséget. A bolygatott sírok állapotának eltérését inkább azzal magyarázzuk, hogy a csontokat csak abban az esetben mozdították ki a helyükből, ha ezt a megszerezni kívánt nemesfém tárgyak helye indokolta. A legtöbb érték a 2-3. csoport sírjaiban lehetett; a 4-5. csoporthoz tartozó sírokban pedig a legkevesebb, olykor csak egy-egy csat (bizonyára nem véletlen, hogy az 5. csoporthoz kizárólag férfisírok tartoztak). Ha azonban a sírrablók ilyen pontosan tudták, mire számíthatnak, akkor a halott nemét, rangját a felszíni jelölések alapján előre tudhatták. A bolygatott sírok többségét, azaz a 2-3. csoport sírjait több évvel a temetés után, de még a fakoporsók viszonylag ép állapota mellett rabolták ki. A rablás valószínűleg úgy történt, hogy az aknaásással a koporsó szintjét elérve, feltörték a koporsótetőt és a még üreges térben valamilyen szerszámmal „kitapogatták" a fémtárgyakat; ekkor halmozták fel az akna aljában vagy keverték össze a csontokat.

22 E feltevést alátámasztja az a megfigyelés, hogy a sírfoltokon látható rablóaknák elszíneződése általában nem terjedt ki a sír egész felületére, hanem az esetek többségében a váz szintjében leszűkült vagy el is tünt. A női sírok csontjait több esetben alaposan átforgatták. Előfordult, hogy a teljes felsőtest és a medence hiányzott (pl. 77. sír); ilyen esetekben a felsőtesten vagy a medencén viselt fibulák elvitelére gondolhatunk. A férfisírok bolygatásánál bizonyos céltudatosság figyelhető meg. A 83. férfisírnál a felsőtest és a jobb combcsont volt kimozdítva. A 96. sír halottjának felsőteste, medencéje és mindkét alkarcsontja hiányzott. A kevéssé bolygatott 4-5. csoporthoz tartozó síroknál a sírrablók kizárólag a felsőtestre és a medencére ástak rá. A 76. simái a halott bal felső- és alkarja a felsőtesttől távolabb feküdt, mintha a sírrablók a kar alatt vagy a kar mellett fekvő tárgy (spátha) kiemelésénél mozdították volna el. A sírrablók céltudatossága szempontjából tanulságos a 94. sír esete. A férficsontváz teljesen bolygatatlan helyzetben feküdt; a bizonytalanul látszódó sírfolton rablógödör beásását sem lehetett megfigyelni. Ennek ellenére a csontváz jobb oldali medencecsontján, a keresztcsonton és a jobb alkar belső oldalán zöldes színű patinanyom árulkodott a sírrablók tevékenységéről. A 94. sírban ezek szerint a test és a ruha is elkorhadt, amikor a sírrablók az ezüstcsatot kiemelték, a váz csontjait azonban nem dobálták szét. Valamilyen felszíni jelzésből tudhatták, hogy többre nem számíthatnak. Összefoglalva a kishomoki temető kirablásának kérdését, megállapíthatjuk, hogy a sírok nagy részét legkevesebb 5-10 évvel az eltemetések után rabolták ki. A sírrablók valószínűleg a temető lezárása után működtek, amikor tevékenységüknek a kora avar kori sírok is áldozatul estek. Nem bizonyítható, hogy a sírrablók az egész temetőt egyetlen akció keretében rabolták volna ki; viszont az nagyon is elképzelhető, hogy a sírok fosztogatása folyamatosan történt. Bóna István véleménye szerint a pannóniai langobard temetők kirablása nem idegenek, hanem egyes langobardok „tevékenysége" volt; bizonyára ez volt az oka, hogy a 7. század közepén az Edictus Rothari a legsúlyosabb vétségek közt sorolta fel a sírdúlást (BÓNA 1993a, 124-125). A kishomoki temetőben a sírrablási módok alapján összeállított csoportok (4. kép 2) aligha jelentenek a temetkezések között időrendi különbséget, inkább azt jelzik, hol feküdtek a leggazdagabb sírok. A női temetkezéseket a rablók alaposan átforgatták (2-3. csoport női sírjai). A férfisíroknál több esetben megfigyelhető volt, hogy a sírrablók egy-egy tárgy vagy fegyver megszerzésével beérték; a csontvázat nem mozdították ki (4-5. csoport). 7. Etel- és italáldozat A gepida soros temetőkben az ételmelléklet ritkaságnak számít. Kivétel a kiszombori 31. sír leány gyermeke mellé helyezett tojás, mely mérete szerint alighanem lúdtojás lehet (TÖRÖK 1936, 104; CSALLÁNY 1961, 173, Taf. 116. 7). A pannóniai langobard temetők sírjaiban előfordult az állathús melléklet: kecske, juh, szarvasmarha, szárnyas, melyek egy része feltehetőleg a pogány állatkultusszal lehetett kapcsolatban (BÓNA 1993a, 133-134).

23 A kishomoki 22 A táp-borbapusztai avar temetőben (TOMKA 1979, 48-49) és a madaras-halmoki szarmata - hun kori temetőben (KŐHEGYI 1994, 278-2 79) az ásatok hasonló rablásmódokatfigyeltek meg. A temetéstől számítva kb. 5 év kell ahhoz, hogy egy fémtárgy a csonton patinanyomot hagyjon (BAKA Y1973, 68- 79). Az elrabolt aranytárgyak után még patinanyom sem marad. 23 Az étel- és italféle mellékeléséből a 6. századi hitvilágra vonatkozó általános érvényű következtetést nehéz lenne levonni (BÓNA 1974, 73-76). Horst W. Böhme az ételmellékelés kérdését is részletesen tárgyalja a biztosan keresztény népességhez köthető alamann temetőknél (BÖHME 1996, 490-495).