A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

POLGÁR Szabolcs: A „Bajos Geográfus” néhány Kelet-Európára vonatkozó ország- és népnevéről

esetben a volgai út két szélső pontja adódik. A Vesz (Beloozero) és a volgai út összefüggése nyilvánvaló a muszlim források alapján. A terület a Volga mellékfolyóin volt megközelíthető (3. kép). A következő kérdés az, hogy a „kelet-európai" csoport többi nevét hogyan lehet beilleszteni a már elhelyezett nevek rendszerébe. A következő nevekről van szó: Forsderen liudi, Fresiti, Serauici, Lucolane. A Forsderen liudi kifejezést többféleképpen is magyarázzák. Az egyik elképzelés szerint egy ófelnémet *foristâri (<ófn. forist 'erdő') 'erdőlakó', és az óalnémet liudi 'emberek' összetétele lenne, végső soron 'erdei emberek' (pl. Zeuss, C: Die Deutschen und ihre Nachbarstämme. München 1837, 623; Rudnicki, M.: Geograf Bawarski w óswetleniu jqzykoznawczym. Z polskich studiów slawistycznych. Warszawa 1958, 197: NAZARENKO 1993, 43). K. Witczak a Forsderen liudit a keleti szlávok közé tartozó drevljánokkal azonosította, akiknek a neve szintén 'erdőlakó', 'fás területen lakó' jelentésű (WITCZAK 1993, 13) Nazarenko szerint az 'erdei emberek' etimológia helytelen. Egyrészt morfológiailag valószínűtlen, mert egy *Forist liudi alakot várnánk a *Foristâron liudi helyett. Másrészt, ha a forsderen alakot önálló etnonímának tekintenénk, akkor az -ári többesjellel ellátott plur. nominativus alakja *forstara (*forstere) lenne szabályosan. Azt is nehéz megmagyarázni, hogy a szerző miért használja az óaln. liudi szót az ófn. liuti helyett (NAZARENKO 1993,43). Más magyarázatot javasolt J. Herrmann. Szerinte itt nem önálló népnévről van szó, hanem a Ruzzi névhez fűzött kommentárról. A Forsderen liudi kifejezést „vordere Leute", „führendes Volk", azaz 'elöl álló emberek', 'fő emberek', 'vezető emberek'jelentéssel értelmezi (HERRMANN 1988, 167, 169, 13. j.). Ezzel az olvasattal az a probléma, hogy az ófn. fordaro (ném. vorder 'elülső', 'mellső') szóban nem volt -s- hang, ami viszont benne van a forsderenbzn. Nazarenko szerint a Herrmann által analógiaként felhozott forstendere szó nem használható fel, mert morfológiailag nem azonos a forsderennoA (hanem a mai ném. vorstehendere szóval vethető össze). A forsderen kifejezésnek egyelőre még nincsen kielégítő etimológiája (NAZARENKO 1993, 43). A szövegben ezután következő Fresiti névre is több etimológiai javaslatot tettek. Az egyik szerint a Fresiti név összekapcsolható a Balkán északi részén (Ohrid környékén) élt ßepCixai nevű szláv törzzsel. A név eredeti alakja egy ősszl. *Berg-itj (ószl. bergt 'part') szó lenne, míg ennek a névnek a Fresiti (Vreziti) formája már metatézises alakot mutatna. (Az ősszláv nyelv két mássalhangzó közötti -ar-, -er- hangkapcsolatai a 6. században a Balkánon még eredeti formájukban megvoltak. A 8. században már folyamatban volt ennek a hangkapcsolatnak a feloldódása és ezzel együtt a metatetikus alakok létrejötte is (H. TÓTH 1992, 69). Az említett Verziti (Berziti) név lejegyzése a 7. századból származik (NAZARENKO 1993,44). J. Herrmann a Fresiti nevet egy ófn. frí-sázzon „Freisassen" kifejezéssel vetette egybe, ami annyit jelent, mint 'szabadok', 'saját földjükön szabadon élők'. Herrmann szerint tehát a Fresiti kifejezés, akárcsak a Forsderen liudi, a ru szókra vonatkozik, és nem önálló népnév (HERRMANN 1988,168). Nazarenko szerint ez fonetikailag és morfológiailag is kérdéses, a Fresiti név a Descriptio egyik nehezen magyarázható etnonimája (NAZARENKO 1993, 44). A Serauici név egy ősszl. *zerav(l)h alakot tükröz. Más forrás nem említi. A Serauici lakóhelyét inkább a kelet-európai erdőöv déli részén kereshetjük, mint a luzsicei szlávok között. A legvalószínűbb, hogy Volhínia területén éltek. Az Uzs folyó (a Dnyeper jobb oldali mellékfolyója) egyik mellékága a Zserev nevet viseli. Számos szláv törzs viselte valamilyen folyó nevét. Ez a valószínűbb, és a Serauici név nem hozható kapcsolatba sem a DAI által említett Xapaßov besenyő törzzsel, sem a Szeret folyó nevével (NAZARENKO 1993,44-^5). A Lucolane nevet szintén szláv eredetűnek tartják. A név egy ősszl. *Lçk-ol-bje alakot ad vissza, aminek tövében a *lçka szó 'rét', 'ártéri, vízparti terület' van. A latin lejegyzésü szóalak nem tükrözi a szláv szóban lévő nazális -o-t, ami kivételnek számít a Descriptioban. Más neveknél nazálisos alakok szerepelnek (Lunsizi, Lendizi, Sleenzane, Unlizi). Egyes elképzelések szerint a Dnyeszter és a Dnyeper közötti tengerpartról lenne szó, a LukomorjeróX. ALukomorje név azonban általánosságban jelentett tengerpartot, nem csak a Fekete-tenger partjának egy szakaszára volt használatos. A Lucolane nevet kapcsolatba hozták a dunai bolgárok Onglos ('Oyy^oç) nevű területével is. Eszerint az Onglos névben egy ősszl. ogblt 'sarok', 'szeglet' szó van. Más vélemény szerint a Lucolane név az ulicsok (Unlizi) másik neve. Egy harmadik elképzelés szerint a Lucolane névben az ősszl. *lçka- tő van, de az -ol szuffixum német nyelvi környezet hatására került rá, és a név a lucsánokra vonatkozna (az ukrajnai Luck környéke). A *loka- tőből képzett helynevek mindenfelé előfordulnak a szláv nyelvű népek által lakott területeken (NAZARENKO 1993, 45).