A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

BÁCSMEGI Gábor: A lengyeli kultúra temetkezései Karancsságon

eredményei alapján lehet bizonyossággal eldönteni, hogy van-e kapcsolat az ellentétes tájolás és a nemek között. A vázak jobb oldalukra fektetése is beleillik a földrajzilag is közel lévő aszódi síroknál megfigyeltekbe, ugyanis ott az eltemetettek 90%-a a jobb oldalára volt fektetve (KALICZ 1985, 36). Figyelemre méltó még a vázak jobb combcsontjának helyzete. Azt nem tudni, vajon általános jelenségről van-e szó Karancsságon, hiszen csak két sír esett bele szelvényeinkbe, így inkább csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mindkét sír esetében a váz combcsontjai nem egymás mellé voltak helyezve, hanem a jobb oldali kissé jobban fel volt húzva. Ilyen tartású sírt még Csabdiban találtak (ANTONI 1982, 16). A lengyeli temetőkben több lelőhelyen is megtalálható sírcsoportokat - - mint Aszód (KALICZ 1985, 30), Zengővárkony (DOMBAY I960, 193), Mórágy-Tűzkődomb (ZALAI-GAÁL 1986; ZALAI-GAÁL 1988) — a kis felület és a sírok csekély száma miatt nem tudtunk megfigyelni. A KARANCSSÁGON ELŐKERÜLT LELETANYAG IDŐRENDJE Az előkerült leletanyag pontosabb keltezése miatt fontosak számunkra a lengyeli kultúra rétegeiből előkerült edénytöredékek is, hiszen jelen esetben a sírkerámiák önmagukban nem bírnak olyan kronológiai jelentőséggel, mint némely, rétegből előkerült töredék. Kivételt képez a kihajló peremű csupor (1. kép 2), melynek jó analógiái találhatóak Izkovcén (VÍZDAL 1986, Abb. 1. 1-2). 1. Kisméretű, szürke színű, tagolt nyakú csésze oldaltöredéke (2. kép 1). Nyaka egyenes, hasvonalán egy bütyök található. A hasvonal alatt hármas karcolt vonalak futnak az alj felé. A díszítés az edénytöredék hasán lekopott. 2. Kisméretű, szürke színű, vékony falú csésze oldaltöredéke (2. kép 2). A hasvonalon kicsi bütyök található. 3. Narancssárga színű fazék peremtöredéke (2. kép 3). A perem alatt nagyméretű, átfúrt, ovális bütyök helyezkedik el. 4. Kisméretű, szürkésbarna színű, vékony falú csésze oldaltöredéke (2. kép 4). A hasvonalon két oldalról beszúrt bütyök található. A bütyök mellett karcolt spirál figyelhető meg. A belső oldala fekete színű és fényezett. 5. Vékony falú, foltosra égetett csésze oldaltöredéke (2. kép 5). A hasvonalon bütyök látható. Belső oldala sötétszürke színű. 6. Sárgásbarna színű, vékony falú csésze oldaltöredéke (2. kép 6). A hasvonalon apró bütyök van. Belső oldala fekete színű. A datálásnál esetünkben a legfontosabb szerepet a karcolt edénytöredékek kapják, bár a karcolt kerámia előfordulása nem fedi le teljesen a lengyeli kultúra elterjedési területét, ugyanis a DNy-Dunántúlon ismeretlenek a karcolt dísszel ellátott edénytípusok (KALICZ 2001, ll). A lengyeli kultúrában fontos kronológiai jelentőséggel bíró festett díszítésre csak jelzésértékű utalások találhatóak a karancssági leletanyagban, ugyanis az 1. sírban talált edényen csak halvány nyomok utalnak az edény festett voltára (1. kép 2). A párhuzamos, hármas vonallal bekarcolt edénytöredék (2. kép 1) jó párhuzama található Zengő várkonyon (DOMB A Y i960, Taf. CVL. 1), Csabdiban (ANTONI 1982, 10) és Aszódon (KALICZ 1985, 48. kép 7). A spirális karcolással ellátott töredék (2. kép 4) legjobb párhuzamai Aszódról (KALICZ 1985, 48. kép 9, 12, 60. kép 1, 64. kép 5-6), Csabdiról (ANTONI 1982, 5, 12), Zengővárkonyról (DOMBAY 1960), Lzkovcéról (VÍZDAL 1986, Abb. 1. 1-2,4-5, Abb. 2. 7-8) ismertek. A karcolt edények használata a lengyeli kultúra korai szakaszára jellemző (KALICZ 1998,100; KALICZ 2001, ll), így a karancssági leleteket is, az itt talált karcolt edénytöredékek (2. kép 1, 4) alapján erre az időszakra kell keltezni. A lelőhelyünkön talált leletek a korai lengyeli kultúrán belüli pontosabb elhelyezése azonban némi ellentmondásba ütközik, ugyanis Izkovcén (VÍZDAL 1986), a lengyeli la fázisba sorolt leletek közt kerültek elő a karancsságiakkal összefüggésbe hozható karcolt edények, míg Svodinban egy későbbre datált időszak, a 3. építési periódus emlékei között fordulnak elő ilyen, spirálisan, illetve 2-3 párhuzamosan karcolt vonallal ellátott példányok (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986, 151). Pavúková véleménye szerint ugyanis a svodíni 1. és a 2. építési horizont leletei tartoznak a lengyeli la időszakba, míg a 3. periódus a kifejlett korai lengyeli időszakba, igaz ugyan, hogy a svodini leletek közt arányaiban kevesebb a karcolt díszű kerámia, mint a vele párhuzamos életű lelőhelyeken (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986, 151; NËMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986a, 226). Szorosan köthető ehhez a horizonthoz Aszód leletanyaga is, ugyanis az aszódi fő edénytípusok Izkovcén is megtalálhatóak (KALICZ 1994, 268), továbbá a lelőhelyünkön megtalált sírok tájolása is az aszódi sírokkal mutat kapcsolatot. A karancssági leletek tehát Aszód-Csabdi-Zengővárkony korai fázisa-Izkovce-Svodin 3. építési periódusa horizonttal jellemezhetők.