A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

REGENYE Judit: Kultikus leletek Kaposvár-Gyertyános neolitikus lelőhely anyagában

gère keltezi Szathmári Ildikó (SZATHMÁRI 1993, 33), utóbbit a késő lengyeli időszakra Károlyi Mária (KÁROLYI 1992, 44). Az idol másik jellemző vonása a kartöredékből kikövetkeztethető kartartás. A ko­rai lengyeli idolok sajátossága a vízszintes kar­csonk. Morvaországi darabokon jelenik meg az előre felemelt kar Vladimír Podborsky idolokra vo­natkozó perodizációja szerint a II. és III. fázisban (PODBORSKY 1970, 284-285), a morva festett kerámia Ib— IIb időszakában (PODBORSKY 1985, 210-211). Legismertebb példánya ennek a típusnak a Hlu­boké Masúvkyban talált idol (MARESOVÁ 1971, 1. 1.; PODBORSKY 1985, 103. ábra). A kaposvári töredék azt a határozott benyomást kelti, hogy a karok előreáll­tak, tehát az említett morva idoltípusra emlékeztet. Rokon vele egy jaromëficei töredék (PODBORSKY 1985, 48. ábra) és a wetzleinsdorfi ülő idol felsőteste (RUTTKAY 1973,1. 1.). A magyarországi lengyeli ido­lokon viszonylag ritka a kar ábrázolása, gyakoribb a karcsonk. A teljes karral készült szobrok karjai­kat a mell alatt vagy a hason tartják (ZALAI-GAÁL 1993, Abb. 21; ZALAI-GAÁL 1996, 63). A dél-dunántúli idolok közül a mucsfai darab válla (ZALAI-GAÁL 1996, Abb. 13.) emlékeztet némileg a kaposváriéra, de a mucsfai szobor sokkal durvább megjelenítésű. A felemelt kar a magyarországi leletek közül in­kább az ember alakú edényekre jellemző, nem a szobrokra. Megformálását tekintve a kaposvári idol a kul­túra nyugati csoportjába tartozik, nem a keleti cso­port kevéssé művészien megformált, egyedileg kü­lönböző darabjai közé. A két csoport idoljainak különbözőségét legutóbb Kalicz Nándor foglalta össze (KALICZ 1998, 65-72, 103-104). A nyugati típusú idolok sorát (Sé, Letenye, Bakonyszücs, Bakony­csernye) (KALICZ 1988, 65-72) egészíti ki a kapos­vári. Fontos darab a Gyertyánoson talált töredék egyrészt mivel viszonylag kevés idolt ismerünk a lengyeli kultúra magyarországi területéről (Sét nem számítva), másrészt időben zárja az előbb em­lített sort. Később, a lengyeli kultúra III. periódusá­ban más ábrázolási mód bukkan fel, mint azt a zalaszentbalázsi leletek mutatják (BONDÁR 1995, Pl. 73, 195). Ez az idoltípus a kialakuló lengyeli kultú­rában már megvan, és előfordul még — kisebb számban — a kultúra II. periódusában is. Terüle­tileg Morvaországtól egészen a Dunántúlig van­nak lelőhelyei. Elterjedésének keleti határvonala a Bakonycsernye-Bakonyszűcs-Kaposvár vonallal írható le. A kutatás hangsúlyozza a típus balká­ni eredetét, főként a Vinca-kultúrával való kapcso­latát (KALICZ 1988, 68-69; NEUGEBAUER-MARESCH 1995). Felmerül a kérdés, hogy a kultúra keleti csoportjának lelőhelyein, melyek a balkáni kapcso­latrendszertől nem voltak elzárva, miért hiányzik ez az idoltípus. A keleti csoport idoljaival kapcso­latban Kalicz N. megemlíti a tiszai kultúra hasonló módon kevéssé művészi megjelenítésű szobrait. A keleti csoportnak a tiszai kultúrával való kapcsola­ta nyilvánvaló (KALICZ 1985, 78-80). Meg kell azon­ban említeni, hogy a morva festett kerámia idol­jai között is megtalálható egy, a keleti csoport alkotásaira emlékeztető típus (PODBORSKY 1985, Obr. 39, 44-45, 61). Sén ugyancsak használatban volt egy leegyszerűsített formájú típus (KALICZ 1998, Abb. 35, 1-4, 6, Abb. 36, 1-4), valamint Ausztriában is (BERG­MAURER 1998, Abb. 103). A két különböző típus egy­idejű használata nyugaton és csak az egyik haszná­lata keleten felvet kérdéseket, melyek további vizs­gálatot igényelnek. Korát illetően a kaposvári szobor a morva pár­huzamok alapján semmiképpen sem keltezhető a lengyeli kultúra legelejére. Tekintettel a wetzleins­dorfi és a zalavári példányokra is, a II. periódusba kell sorolni. Az idoltöredék alsó fele hiányzik, ezért nem esett még szó arról, hogy álló vagy ülő figurával lehet dolgunk. Magán a töredéken semmi sem utal arra, hogy ülő szobor lenne, azonban előkerült a le­letmentés során két „zsámoly" vagy „trónus" töre­déke, az egyik az idollal azonos objektumban, a 3. ásónyomban, a másik a 8. objektumban. Zsámoly töredéke (2. kép 1): trapéz alakú, kifelé álló láb (széttartó láb) lekerekített sarkokkal, homorú felső résszel; a láb felső szélén 3 kis kerek bütyök, a láb kí­vül-belül vörösre festett; színe szürke, felülete egyenetlen. Sz. alul, fölül: 5,5 cm, 4,5 cm, ma.: 7,4 cm, a láb v.: 0,9 cm. RRM ltsz.: Ő 97.5.511. Zsámoly töredéke (2. kép 2): fekvő téglalap alakú, szé­les láb, a vízszintes rész hiányzik; sötétszürke színű, barna foltos, egyenetlen, durva felszínű. Méretek: 6,8 cm, 4,7 cm, v.: 0,7 cm. RRM ltsz.: Ö 97.2.316. E két tárgy valamelyike tartozhatott a szoborhoz. Anyaga alapján inkább a 8. objektumból származó társít­ható az idolhoz. Ha az ismertetett idolhoz nem is bizonyít­ható a kapcsolat, az mindenesetre kétségtelen, hogy vala­mely zsámolyon/trónon ülő plasztika használatban volt a lelőhely életében, méghozzá két különböző darab. A leletegyüttes legtöbb kérdést felvető darabjai az arcos töredékek. Edénytöredék (3. kép 1): peremtöredék; sötétszürke színű, vékony falú, finom kerámia. A peremtöredék egye­nes, a perem alatt vízszintesen borda fut, alatta függőlege-

Next

/
Thumbnails
Contents